Jamie McGuire - Red Hill

Ez a történet le sem tagadhatná, hogy a The Walking Dead ihlette. Mégis azt hiszem a tanítvány túlszárnyalta a mesterét, mert míg a sorozatban évadról évadra egyre több a logikátlanság, úgy ez a történet ezeket mellőzi. Nagyon kemény, nehezen emészthető sztori.

Jamie McGuire - Red Hill

Scarlet, Nathan és Miranda. Három idegen, mégis közös sors. 
Scarlet és két lánya egyedül néznek szembe a mindennapok nehézségeivel. Nathant elhagyta felesége, és már nem emlékszik, milyen érzés szerelmesnek lenni; csak kislánya, Zoe tartja benne a lelket. Miranda legnagyobb gondja az, hogy az új VW Bogara nem elég nagy ahhoz, hogy nővérével és két barátjukkal elmenekülhessenek egy hétvégre a záróvizsgák elől. 
Amikor világszerte jelentések érkeznek egy halálos járványról, mely nem csak öl, de élőhalottá változtatja a fertőzötteket, ezek a hétköznapi emberek, rendkívüli körülményekkel szembesülnek, és sorsuk hirtelen összefonódik. 
Mikor rájönnek, hogy nem tudnak elfutni a veszély elől, Scarlet, Nathan és Miranda kétségbeesetten kutatnak menedék után egy félreeső, Red Hill nevű farmon. 
Itt kell szembeszállniuk a rájuk támadó zombik seregével. És küzdeniük a saját életükért, ami egyben az emberiség túlélését is jelentheti. Amikor vége a világnak, túlélhet-e a szeretet?

Rick Yancey - Az ötödik hullám

Elképesztően zseniális! Nincs rá jobb jelző. Még mindig a hatása alatt vagyok. Nem viccelek, a szívem zakatol, az agyam folyamatosan jár, miközben sóvárogva várom a következő részt.

Rick Yancey - Az ötödik hullám

Hogy a végsőkig kitarts, olyan célt kell választanod, amelyért az életedet is feláldoznád. 

Az első hullám nyomán sötétség támadt. 

A második hullámot csak a szerencsések élték túl.

A harmadikat pedig a szerencsétlenek. 

A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!

Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán. 
Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani. 
Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?

Elizabeth Gilbert - Eat, Pray, Love - Ízek, imák, szerelmek

Bevallom soha nem akartam kezembe venni ezt a könyvet. Hallottam róla, de soha nem éreztem késztetést, hogy elolvassam, de aztán az én kedves barátnőm kérdezte tőlem: Láttad már a filmet? Nem? Akkor nézd meg. 

Tehát először láttam a filmet és utána olvastam el a könyvet. Azt hiszem ezt a könyvet nem mindegy mikor olvassa el az ember. Meg kell hozzá érni, vagy ha így jobban érthető: kell, hogy te is járj abban a bizonyos cipőben és akkor megérted.

"Előfordul, hogy néha az ember úgy vész el a kétségbeesés erdejében, hogy egy darabig észre sem veszi: eltévedt."

Elizabeth Gilbert - Eat, Pray, Love - Ízek, imák, szerelmek

Elizabeth Gilbert önéletrajzi regénye spirituális utazásra hívja olvasóit, vele együtt tanulhatjuk meg, mit jelent megismerni, megszeretni, és ha kell, elengedni az embereket. Elizabeth harmincas, sikeres nő – volt. Gazdag férj, álomház, fényes karrier. Egyik pillanatról a másikra az élete mégis romokban hevert, látszólag ok nélkül. Egy szörnyű válás és az azt követő depresszió után, megmérgezett kapcsolatokkal a háta mögött nekivágott a nagyvilágnak, hogy végre rájöjjön, ki is ő, és mit akar az élettől. Zarándoklata Itáliába, Indiába és Indonéziába vezet, ahol olasz dzsigolók, indiai guruk, indonéz gyógyítók között bizonyítja, hogy mind a boldog pillanatokat keressük, akármelyik szegletében élünk is e világnak. Őszinte, humoros és mély érzelmű könyve mindannyiunknak szól, akik ébredtünk már úgy, hogy „ettől a naptól kezdve változtatok az életemen”. Egy nő, aki nem akart többé megfelelni. Egy nő, aki elengedte a jelenét, és megtalálta a boldogságát. Egy nő, akiben magunkra ismerhetünk.

Janet Evanovich - A szingli fejvadász

"– Szóval riasztóra van szüksége, mert rossz környékekre készül?

– Voltaképpen loptam a kocsit, és attól félek, hogy a tulajdonos visszalopja.

Nevetés csillant a szemében. – Még jobb."

Egyik kedves barátnőm ajánlotta a könyvet pár évvel ezelőtt. Amikor először elkezdtem olvasni bevallom, nem fogott meg egyáltalán, így félre is tettem cirka 5 oldal után. Aztán egyik este amikor már sokadik hete küzdöttem egy olvasási válsággal egyszer csak felötlött bennem: Miért nem próbálom meg újra? Hátha most könnyebben megértjük egymást.

A film és a könyv egyáltalán nem hasonlít egymásra. Természetes mindkettő jó, de egyáltalán nem hasonlítanak.

Janet Evanovich - Szingli fejvadász

Stephanie Plum közel harminc (kilóban sajnos távol), elvált, munkanélküli, kocsi nélküli, pasi nélküli. Mióta a fejébe vette, hogy beáll fejvadásznak, mindig történik vele valami. Hol kocsik robbannak körülötte, hol szatír tör rá, hol megskalpolnak valakit, és közben valahogy mintha minden Joe Morelli körül forogna. Aki hatévesen becsalta a garázsba, hogy vonatozzon vele, jó tíz év múlva pedig elvette a „csokis fánkját”. És ha mindez még nem lenne elég, ott az anyja, aki folyton újra akarja házasítani, meg persze Mazur nagyi, akinek mindenről három dolog jut az eszébe: a szex, a szex és a szex. 
Janet Evanovich krimifolyama a világ első számú szórakoztató női sorozata. Minden kötete már néhány nappal a megjelenése után vezeti az összes sikerlistát, sokmilliós rajongótábora jobban várja, mint a Szex és New York vagy a Maffiózók újabb részét.

Ann Aguirre - Horda

 „Úgy indultam el, hogy hátra sem néztem.”

Ann Aguirre Razorland sorozata az egyik személyes kedvencem. Imádom a világfelépítését, a karaktereket, azt, hogy felfest egy olyan jövőt, amely ki tudja vajon nem-e valósul meg. Az első két részt egymás után olvastam el, és amikor letettem csak egy kérdés motoszkált a fejemben: Mikor olvashatom a sorozat záró kötetét?

Amint jött az értesítés, hogy mehetek a könyvért én már gyermeki lázban égtem. Szeretném itt kiemelni, hogy élmény volt a fordítóval találkozni (Holló-Vaskó Péter) és elbeszélgetni kicsit Pikkről és a világról.  A fordítás remekül sikerült. Nagyon megfogta az írónő stílusát és olyan módon adta vissza, hogy néha libabőrös lettem olvasás közben.

A harmadik rész is magával ragadott. Olyan lenyűgözően ír, hogy azt nehéz szavakkal kifejezni. Néhol nagyon véres és megrázó, de egyszerűen nem tudtam letenni. (Megjegyzem amint átvettem a könyvet kiléptem az ajtón már ki is nyitottam és csak olvastam és olvastam.) De vissza az értékeléshez – kicsit elkanyarodtam.

Ann Aguirre - Horda

A horda megérkezett. Pikk élete örökös harcból állt, amíg Megváltásban be nem fogadták. A várost azonban körülzárták a mutáns korcsok, és félő, hogy a lány máris elveszíti a nem rég megszerzett biztonságot, új, szerető családját. Barátaival, Fakóval, Kószával és Tegannal ezért lehetetlen küldetést vállal: titokban elhagyja a települést, hogy segítséget szerezzen és megmentse azokat, akiknek új életét köszönheti. Amikor útnak indulnak, Pikk még nem is sejti, hogy a mindent eldöntő csata felé száguld. A korcsok már nem azok az értelem nélküli szörnyek, amiket az Enklávéban megismert: uralják a vadont, emberek városait rohanják le, felderítőket küldenek ki. Véres háború közeleg, olyan küzdelem, amilyenre évszázadok óta nem volt példa. De az emberiség már elfeledte, hogyan álljon ki magáért. Csak egy valaki képes összefogni őket: Pikk. A tét ezúttal nem csupán egy enkláve, egy helyőrség, vagy egy városka. Az egykori vadásznő most a teljes emberi faj túléléséért kénytelen fegyvert rántani, noha ő maga sem tudja, egyetlen lány és maroknyi barát megállíthatja-e a pusztítás hordáját…

6. nap – Egy könyv, ami elszomorít

Nem szeretek mostanában szomorkodni. Régebben élveztem, amikor egy-egy könyv vagy film apropóján sírhattam egy jót, de ma már inkább kerülöm az ilyesmit. Ennek ellenére óhatatlanul is belefutok egy-egy ilyen történetbe, ami talán nem is akkora csoda, ha belegondolok, milyen típusú könyveket szeretek. Majdnem minden disztópia idetartozik és ahol a világ beteg, ott vannak áldozatok is. Ráadásul egy ilyen világban ha meg is változtat valamit a főhős, nem várható 100% happy end. Ez elszomorít.

3. nap – A kedvenc sorozatom

Mostanában minden sorozatként jelenik meg. Ennek van pozitív és negatív oldala is. A történet így jobban ki tud bontakozni, viszont sokan emiatt húzzák, mint a rétestésztát, és azt nem szeretem. Nem beszélve arról, mennyit kell várni egy-egy folytatásra, mert bizony mindenhez idő kell, az íráshoz is és a fordításhoz is. Ez érthető, de amikor majd megveszik az ember egy-egy folytatásért, akkor nehezen tolerálja. Egy időben nem kezdtem bele olyan sorozatba, aminek nem volt meg minden része. De persze egy idő után feladtam. Egy könyvmoly nem egy aszkéta hajlam.
Így aztán rengeteg sorozatot olvastam, ennek ellenére, vagy éppen ezért talán ez a legnehezebb kérdés mind közül. Főként mivel tudom, hogy a holnapi kérdés alapján ebből a sorozatból kell kiválasztanom a kedvenc részemet. Kedvenc részem utoljára még a Twilight sorozatban volt. A 2. részt szerettem a legjobban, a depiset. Tudom, tudom, nem vagyok normális, de én nagy újrakezdő vagyok, és ebben éppen ez tetszett (volna, ha a végén Bella vissza nem táncolt volna). De most nem a Twilightról akarok írni, mert nem ő a kedvenc. 

Az abszolút kedvenc:

1. nap – A legjobb könyv, amit az elmúlt évben olvastam

Jól jött most ez a Kihívás (ha nem tudod mi ez, katt IDE), mivel így az év vége felé egyébként is szoktam egy kis számvetést végezni, néha még levelet is írok január első napján, amiben az előző évet összegzem és leírom, mit várok a következő évtől. Arra eddig még nem gondoltam, hogy az elolvasott könyvekről is írjak hasonlót, de most az első kérdés kapcsán végig kellett néznem a könyvespolcomat. Jó volt végigsimítani a szeretett könyvek gerincén, felidézni a közös perceket, könnyeket, nevetéseket. Mindegyiktől kaptam valamit. Kicsit árulásnak is érzem, hogy most eldöntöm melyiküket szeretem jobban, de hát ilyen az élet, nem igaz? És ők sem voltak mindig tisztességesek velem, sok közülük a szép borítójával, a hangzatos fülszövegével elkábított, majd nem hozta azt a színvonalat, amit ezek alapján várni lehetett. De ez most nem a "nagy könyvcsalódások" nevezetű lista, itt most kedvencet kell választani.

Ilsa J. Bick - Hamvak egy kis extrával

Ez a könyv... hát ez valami... egészen más, mint az összes többi... Nincsenek is rá szavak!!!

Alexet, a cseppet sem hétköznapi 17 éves lányt távol minden civilizációtól, a hegyek között érte a katasztrófa, amelyben a régi világ néhány perc alatt megsemmisült. Vérvörös lett az égbolt és hullazöld a hold. Az emberiség nagyobbik része elpusztult. Az állatok acsargó szörnyeteggé változtak, az életben maradt fiatalok közül pedig sokan könyörtelen emberevő zombivá lettek. A hegyeken túl a túlélők bandái fegyverrel vadásznak egymásra, és szó nélkül lelövik, aki az útjukba kerül. 

A dermesztően hideg erdőben Alex megmenti egy kislány életét, majd találkoznak Tommal, a jóképű, de sötét titkokat rejtegető afganisztáni veteránnal. A három fiatal együtt folytatja útját a zord vadonban, és életében először Alex szerelmes lesz. De vajon sikerül-e életben maradniuk a hátborzongató szörnyűségekkel teli világban?

Katja Millay - Nyugalom tengere, klisék másként tálalva

Van-e élet az után, hogy mindent elvettek tőled, ami valaha is fontos volt a számodra? Ha az egyetlen eszköz, amivel ki tudtad fejezni az érzelmeidet, már csak fájdalmat okoz? Ha bármerre nézel, csak szánakozó tekinteteket látsz? Ha már magad is úgy gondolod, nincs tovább...

Erre ad választ Katja Millay könyve, a Nyugalom tengere. Íme, a bizonyíték, hogy egy klisékkel teli történet is lehet jó, csak jól kell megírni.

A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.

Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer.

Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.

A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt.

Moira Young - Homokvidék 1. - Blood Red Road - Vérvörös út

Hogy megmeneküljön, küzdenie kell.

Hogy túléljen, vezetővé kell váljon.

Saba világa darabokra hullik, amikor az ikertestvérét, Lugh-t fogságba ejti négy kabátos lovas. Saba eldönti, hogy megmenti, ezért nekivág a Pusztítók által hátrahagyott törvényen kívüli sivár tájnak. Ez egy brutális világ, ahol Saba felfedez magáról pár meglepő dolgot. Vad harcos, ravasz ellenfél és mindenekfölött legyőzhetetlen túlélő. Egy Jack nevű fenegyerekkel és egy Szabad Sólymok nevű lány forradalmár csapattal Saba útnak indul, hogy megmentse a testvérét – és talán az egész világot.

Gyönyörűen megszerkesztett, szép nyelvezetű könyv. Imádtam!

A lehető legjobbkor talált meg. Épp olvasói válságban voltam. Úgy éreztem minden történet ugyanolyan, minden hősnő megmentésre vár, nincs új a nap alatt. Kedvetlenül vetettem hát rá magam erre a könyvre. Sok disztópiában csalódtam az elmúlt időben. Ez a könyv azonnal kigyógyított minden bajomból.

A könyv egy családdal indul, apa, az ikrek és a kishúg. A világ romokban, a lakóhelyük, Silverlake sivár, terméketlen, cseppet sem idilli hely. Elszigetelten élnek. Saba számára mégis teljes, mert az ikertestvérével, Lugh-val lehet, számára ő jelenti az egész világot. Az egyetlen, ami a boldogsága útjába áll a húga, Emmi. Saba őt hibáztatja az anyjuk halála miatt, és ennek minden egyes alkalommal hangot is ad. A sors fintora, hogy amikor lovasok jönnek és elragadják Lught, valamint megölik Saba apját, a lánynak nem marad mása, csak Emmi. 

  És ezzel el is indul a történet. Saba megadja apjának a végtisztességet, és azonnal indul is az ikertestvére után. Eltökéli, hogy minden áron megmenti. Nagyon céltudatos.

 Miután Emmi biztonságáról gondoskodik, útra kel. Ám a kislány épp olyan makacs és ragaszkodó, mint ő, így aztán hamarosan ketten néznek szembe a nehézségekkel. Sajnos nagyon hamar megtanulják, hogy nem bízhatnak meg senkiben. Eközben pedig a kettejük kapcsolata is fejlődésen megy át. 

Saba az úton felnő a világhoz, amelyben él. Ugyanolyan kemény lesz. Minden egyes gyenge percéért súlyos árat fizet. Moira Young nagyon szépen mutatja be Saba jellemfejlődését. Naiv lánykából kemény harcossá válik. Végre egy hősnő, akinek van esze és bátorsága. Aki elég erős ahhoz, hogy szembenézzen a problémákkal. Aki nem fél szövetséget kötni, ha arra van szükség, pedig talán nem is bízik igazán a szövetségeseiben. Imádtam, hogy a harcos lét nem lányregényekbe illő, hanem iszonyú testi és lelki megterheléssel jár. Nem rózsaszín, nem finomkodik.

A világ kissé misztikus, kissé apokaliptikus. Rejtély rejtély hátán. És ami hihetetlen, nem sok minden derül ki róla az első részben, de ez egyáltalán nem zavaró. Mert közben olyan érzelmi mélységek tárulnak elénk, amik épp annyira fontosak és magukkal ragadók, mint a rejtélyek. 

A szerelmi szál hihető és nagyon szép. Jack és Saba évődései nagyon tetszettek. 

Jack az egyik legszerethetőbb csirkefogó, aki az elmúlt időszakban az utamba akadt. Ravasz, vicces, lojális, és abszolút rosszfiú.

Nero a legeredetibb háziállat.

A Szabad Sólymok pedig… Nagyon tetszett a tettrekészségük.

Ez a könyv 5 csillagból 6-ot érdemel. Már nagyon várom a folytatást.