Katja Millay - Nyugalom tengere, klisék másként tálalva

Van-e élet az után, hogy mindent elvettek tőled, ami valaha is fontos volt a számodra? Ha az egyetlen eszköz, amivel ki tudtad fejezni az érzelmeidet, már csak fájdalmat okoz? Ha bármerre nézel, csak szánakozó tekinteteket látsz? Ha már magad is úgy gondolod, nincs tovább...

Erre ad választ Katja Millay könyve, a Nyugalom tengere. Íme, a bizonyíték, hogy egy klisékkel teli történet is lehet jó, csak jól kell megírni.

A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.

Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer.

Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.

A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt.

"Varázslat és csodák nélküli világban élek. Olyan helyen, ahol nincsenek se látnokok, se alakváltók, se angyalok, és nem sietnek a megmentésemre természetfölötti erejű fiúk. Olyan helyen, ahol az emberek meghalnak, a zene szertefoszlik, és az élet nehéz. Olyan erősen szegez a földhöz a valóság súlya, hogy néha már azt sem értem, miként vagyok képes megemelni a lábam, és előrelépni."

Volt már veletek olyan, hogy olvastatok valamit, ami nagyon tetszett, de egyszerűen nem tudtatok beszélni róla? Én most így vagyok ezzel a könyvvel. Egyszerűen hihetetlen volt a történet. Imádtam! Ha az elejétől nem is, de a közepétől teljesen beszippantott. Mégis valahányszor próbálom valakinek átadni az élményt, nem megy. Csak hebegek-hápogok, de nem tudok nem írni róla.

Maga a történet nem valami egyedi. Az elején nem tudtam, hogyan lesz ebből az az oly sokak által dicsért könyv.

Summázva: A néma lány találkozik az összetört fiúval, egymásba szeretnek, és együtt próbálnak gyógyulni.
Klisé, nem igaz? Nem, ha azt olyan jól írják meg, mint azt Katja Millay tette. Reális, helyenként brutális, de szép és romantikus. Igazi emberi értékekkel, hús-vér szereplőkkel, akik ha hibáznak is, attól még szeretnivalóak. 

Nasztyával indul, aki épp iskolát vált a középiskola utolsó évében. Hogy nem egyszerű, ami vele történhetett, az egyből kiderül abból, ahogyan a családjáról ír. Érezni, mennyire szereti őket, de szabadulni vágyik. És ez nem a szokásos tini lázadás. Hogy pontosan mitől is menekül? Az szép lassan bontakozik majd ki. Katja Millay nem siet, nem rohan, hosszasan elidőzik egy-egy karakternél, hogy minél jobban megismerhessük, és így még nagyobb hatással legyen ránk mindaz, ami a későbbiekben feltárul a múltjából. Előbb megszeretteti velünk a szereplőket, és csak utána enged belelátni a lelkül mélyébe. Ebből a szempontból kicsit a klasszikusokra hasonlít, és ezt egy cseppet sem bántam, mivel végig fenntartott egyfajta feszültséget, ami miatt egyszerűen képtelenség volt letenni a könyvet.

Nasztya nem átlagos hősnő. Van benne kurázsi. Kemény, miközben nagyon is sebezhető. Már akkor megtesz mindent a túlélésért, amikor még nem is sejti, hogy egyáltalán túl akarja élni, ami vele történt. Az elején úgy tűnik, mintha az életét és benne az embereket kívülről nézné. Mintha az eseményeknek csupán a szemlélője lenne, nem pedig a részese. Úgy mesél mindenkiről, sokszor még magáról is, hogy ezt az érzést kelti az olvasóban, ő csupán mesélő, kívülálló. Sok mindent megtudhatsz róla a viselkedéséből, de a lelke sokáig nem nyílik meg sem az olvasó, sem a szerettei számára. Ami tekintve, mekkora traumát élt át, egyáltalán nem csoda. Sokkal hihetőbb volt számomra így ez a történet, mint sok hasonló, ahol pikk-pakk megnyílik valakinek az amúgy sérült lelkű hősnő.

A történet szerint amint megérkezik az iskolába, felfigyel rá a suli szívtiprója, Drew. Akinek külön imponál, hogy a lány néma, mert elmondása szerint így nem tudja elutasítani. Ne tévesszen meg senkit a jelzőm, miszerint szívtipró. Ő sem átlagos figura. Szerethető és kedves. Kissé link ugyan, de Nasztjának és különösen Joshnak igaz barátja. Vannak hibái, Nasztja is szenvedő alanya ennek nem egyszer, de alapvetően egy szeretetre méltó srác. Nekem ő az egyik kedvencem. Nem beszélve a családjáról! Őket egyenesen imádtam!

Nasztja bár már a suliban is látja Josht, mégis Drew "jóvoltából" ismeri meg jobban, Khm... hát a körülmények nem éppen romantikusak, és nem is szerelem első látásra. Felfigyelnek egymásra az első percben, de semmi nyálas nem történik esetükben. Josh a lányhoz hasonlóan kemény dolgokon ment keresztül, de egészen másként küzd meg velük. Az ő tragédiája nem titok, a családjában mindenkit elveszített maga mellől. A szüleit, a nagyszüleit, mígnem teljesen egyedül maradt. Az iskolában sokan úgy tekintenek rá, mint akin átok ül., rossz ómen barátkozni vele, mellé ülni, stb. És Josh nem is kér ezekből a dolgokból. Boldogul egyedül is, nagykorúsíttatja magát, dolgozik, suliba jár és kiharcol magának némi tiszteletet. Hihetetlen mennyi szeretet van benne, amit nem mer vagy nem tud a körülmények miatt megélni. És ahogy az elején is, itt is szép lassan alakulnak a dolgok közte és Nasztja között. A lány ugyanis levakarhatatlan, miután Drewnak "köszönhetően" megtapasztalta Josh vendégszeretetét. A fiú pedig eleinte inkább csak eltűri a jelenlétét, nem tetszik neki, hogy ott van. Tetszett a köztük lévő vibrálás. Az, ahogyan egyre fontosabbá váltak egymás számára. Különösen, amikor Joshnak elkezd hiányozni. Végig egy igazi csoda volt a szerelmük, és abszolút hihető volt az is, ahogy bizonytalankodtak és elkövettek hibákat.

Többet nem tudok írni a történetről spoiler-mentesen, ezért csak annyit tennék hozzá, ne tántorítson el a lassú tempó és az első kb. 100 oldal kliséhegyei, mert valódi kincs ez a könyv. És a végén az a csavar a Nyugalom tengerével, csillagos hatos, akarom mondani: