A következő címkéjű bejegyzések mutatása: imádtam. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: imádtam. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. november 8. | By: Ladybird

Kelly Oram - Szívzűrterápia strébereknek

Magam sem értem a jelenséget, mostanában egyre több romantikus könyv jön velem szembe. Általában nem sok ilyet olvasok, de elnézve az előző bejegyzéseimet, és a Goodreads listámat, határozottan győzedelmeskedtek felettem a romantikus könyvek. 

Kelly Oram könyvével kapcsolatban azonban kicsit se bánom, mert annyira cuki ez a könyv! A LOL sorozat részeként jelent meg a Móra kiadónál, és őszintén azt kívánom, bárcsak tizenöt évesen talált volna rám ez a történet! De nem panaszkodom, idősebben is sokat adott nekem.

Avery gyakorlatilag születése óta szerelmes a legjobb barátjába. Aidennek ugyan fogalma sincs erről, a lány mégis vígan tervezge­ti közös jövőjüket. Egész addig, amíg a srác közli, hogy barátnője van… Mit lép erre a stréber Avery? Hát igazi kocka módjára a tudományba menekül: egy sor társadalmi kísérlettel akarja be ­bizonyítani, hogy az összetört szív csak akkor gyógyul be, ha az ember előbb túljut a gyász hét fázisán. Csakhogy a kivitelezéshez szüksége van egy független külső megfigyelőre — itt lép a képbe Aiden bátyja. A csöppet sem stréber Grayson olyan dolgokra ve­szi rá a gátlásos lányt, amiket korábban álmában sem mert volna megtenni. A suli alfahímje és a legnagyobb stréber egyre több időt tölt együtt — persze kizárólag a tudomány érdekében! —, és közben egy egészen új kísérlet veszi kezdetét…



2014. október 26. | By: Ladybird

Katja Millay - Nyugalom tengere, klisék másként tálalva

Van-e élet az után, hogy mindent elvettek tőled, ami valaha is fontos volt a számodra? Ha az egyetlen eszköz, amivel ki tudtad fejezni az érzelmeidet, már csak fájdalmat okoz? Ha bármerre nézel, csak szánakozó tekinteteket látsz? Ha már magad is úgy gondolod, nincs tovább...

Erre ad választ Katja Millay könyve, a Nyugalom tengere. Íme, a bizonyíték, hogy egy klisékkel teli történet is lehet jó, csak jól kell megírni.



A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.
Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer.
Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.
A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt.



2014. október 14. | By: Ladybird

A holnap határa avagy Tom Cruise végre megkapja a magáét


Vigyázat! Nyomokban spoilert tartalmazhat!

Kicsit le vagyok maradva a mozifilmekkel, de legalább az év stimmel. Idén készült A holnap határa című sci-fi. Ami nekem be kell, hogy valljam tetszett, még Tom Cruise ellenére is.

A sztori röviden. Jönnek a földönkívüliek, a mimikek, akik először Németországot, majd egész Európát megtámadják. Amerika - mint mindig - most is azonnal kész szembeszállni bármilyen veszéllyel, hogy megmenthesse a világot. William Cage (Tom Cruise) azonban ebben a háborúban nem kíván hőssé válni. Legalábbis nem a klasszikus értelemben. Számára a háború nem több egy projektnél, amit Amerika népe felé a megfelelően kell tálalni. A hadsereg számára csak a körítés ahhoz, hogy nagy emberré váljon, mint reklámszakember. És jól megy neki, mert valljuk be, Tom Cruise valóban nem egy hősies alkat már (bár számomra soha nem volt az, még ha készített is néhány olyan filmet, ami nekem is tetszett). Szóval ő az arc, a hang, amely hősiesebbnek mutatja be a háborút, mint valójában. Miatta öltenek ifjoncok egyenruhát és az ő szavára indulnak harcba.