Alexandra W. Müller – Függőségben 2.

Mia értékelése

Alexandra W. Müller – Függőségben 2.

"A férfi oldalra fordult, szemeit már egy jó ideje rajta pihentette. Alex úgy érezte arca lángba borul a mohón kutató szempár tüzébe. Hogy enyhítsen a hőségen, úgy döntött, hideg vízbe ugrik, lesz ami lesz. – Tehát miatta, az állapota miatt hagytad ott a csapatot, és költöztél vissza Londonba. Ez sokat elárul a kapcsolatotokról – lehelte alig hallhatóan, és kósza hajtincseit közben idegesen a fülé mögé gyömöszölte. A férfi felvont szemöldökkel, elcsodálkozva nézett rá. Először nem is igazán értette, mire utal a másik, aztán ahogy kezdte kapizsgálni, felmordult és a hajába túrt. – Ez egy nagy rakás szart árul el a kapcsolatunkról, Alex – morogta ingerülten és a nő felé fordult, aki viszont meglepetten bámult rá. – Elnézést – vonta meg a vállát megbánón az előbbi kitörése miatt. – A kapcsolatom Carolinnal, vagy a házasságom, ha úgy tetszik, sokkal többet elárul rólad és rólam, arról, ami köztünk volt. Vagyis inkább arról, ami nem volt. Ez a házasság nem Carolinról szól, Alexis – nézett rá sötéten, szinte vészjóslón – hanem arról, hogy mit tett velem az, hogy nem kaphattalak meg. A nő kővé meredten bámult rá. A váratlanul direkt, lemeztelenített vallomás alaposan gyomron találta. A férfi hangja nyersen, szinte vádlón csengett, és a szeméből sugárzó perzselő fájdalom eloszlatott minden kétséget a komolyságát illetően."

Moly | Apple | Bookline | eKönyv

Vigyázat, az első részre nézve nyomokban spoilert tartalmaz!

A történetről

Abban a szerencsében lehetett részem, hogy rögtön az első rész után a másodikat is elolvashattam. Az első rövidke regény után a második jóval terjedelmesebb, magával a történettel is itt ismerkedhetünk meg igazán. Ott folytatódik minden, ahol az előző könyvben abbamaradt, az ominózus lounge-beli találkozás után.

Alex már orvostanhallgató, aki épp a társaival együtt egy neves focicsapathoz érkezik gyakorlatra. Nate pedig itt focista, és immáron országos hírű. Itt találkozik újra a két fiatal, és az eddig elfojtott érzelmek a felszínre törnek, és újra fellobban közöttük a láng.

Nate szinte rögtön, az első pillanattól kezdve ostromolni kezdi Alexet, de a lány hajthatatlan. Már épp kezdene hajlani a dologra, és utat engedni az érzelmeinek, amikor történik a barátjával, Dominickkel valami, ami miatt úgy gondolja, nem lenne tisztességes szakítani a fiúval. Így inkább vele marad, és ismét a Nate iránti érzéseit szorítja háttérbe. Mindazonáltal ezzel a döntéssel a focista haragját is kiváltja.

Telnek az évek, és ők többször összefutnak vagy a véletlennek köszönhetően, vagy egy kis rokoni közreműködés segítségével. De mindig van valami, ami miatt nem engedhetnek a vágynak. Néha pedig úgy tűnik, inkább egymással harcolnak, mintsem egymásért. Ebből jó sok bonyodalom adódik, olyanok is, amelyek sorsdöntőnek bizonyulnak, és olyanok is, amelyek úgy tűnik, örökre elválasztják őket egymástól.

A véleményem

A könyv elején olvasható kis civódás kifejezetten tetszett. Nate kellően szemtelen, kacér, ugyanakkor egyenes és céltudatos. Tetszett, hogy nem sokat teketóriázik, egyenesen megmondja, amit gondol, vagy érez. És ez így is marad. Ez szimpatikus volt. Végre egy olyan fickó, aki ki is mondja, amit akar, vagy érez. Nem játszik a másikkal, nem kelt benne hamis reményt, nem játszmázik.

Évekig vágyakoznak egymás után, s ez a vágy nem csitul. Néha háttérbe szorul ugyan, de nem lanyhul. Nate „személyiségének jócskán kellett még érnie és tapasztalnia ahhoz, hogy a szerelem, amelyet egy nőnek adni tudott, ne csupán pusztító tűz, hanem biztonságot adó, önzetlen láng is lehessen”.

Ez az ifjonti hév egy igen nagy, és meggondolatlan, inkább a dac által vezérelt lépésre sarkallja, amiből később képtelen szabadulni, de hősiesen tartja magát az elveihez, és ez becsülendő. Bár bennem felmerült a kérdés, akkor is megéri-e ennyire tartani magunkat valamihez, amit tanultunk, ha ezzel a saját boldogságunkat akadályozzuk, akár egy egész életen át? 
Keményen megtöri az élet, de ez mindenképp a javára válik.

Kattints a képre a nagyításért!

Alexet egy szintén határozott, céltudatos lánynak ismertem meg az első részben, de az a rengeteg vacillálás, amit itt művelt, ezt erősen megcáfolta. Azt értem, hogy néha van olyan szituáció az ember életében, amikor nem lehet azt tenni, amit elterveztem vagy eldöntöttem. SPOILER Ilyen volt a lány esetében, amikor megbeszélte Nate-tel, hogy beszél az érzéseiről Dominickkel, de amikor hazaért, akkor kiderült, hogy Dominick beteg. SPOILER 

Ez nyilván nem a legjobb szituáció egy szakítás előkészítéséhez. De később is folyamatosan halogatta a dolgot. Kicsit olyan volt, mintha magának sem ismerné be, és ezt már nem értem. Miért kell magának is hazudni egy teljesen egyértelmű dologban? Tudom, az ember ilyen, egyszerűen így vagyunk összerakva. Sokkal kényelmesebb, mint a fájdalmas igazság.

A másik! Itt is felmerült bennem a kérdés: kell-e ennyire önzetlennek lenni, még akkor is, ha erkölcsileg ez a helyes, és akkor, ha emiatt én nem lehetek soha boldog, vagy nem lehetek soha azzal, akire vágyom? Az emberek általában azért ennél önzőbbek, véleményem szerint.

Amennyire nyílt lapokkal játszott Nate, a lány is megengedhette volna magának, hogy tisztán elmondja a dolgokat, nem mindig csak a nagy „haragszom rád” után magyarázatként.

Amikor aztán minden akadály elhárult, tetszett a srác határozottsága. Összességében végig nagyon határozott jelleme és akarata volt. Jól kidolgozottnak éreztem. Alex már egy kicsit sutább volt a számomra, de azért bájos lány. Tulajdonképpen mindkettejüknek érniük kellett ahhoz, hogy igazán megélhessék a szerelmüket. Talán nem tudták volna ennyire értékelni, ha korán megadatik nekik.

A mellékszereplőket illetően Nate családjából az anyja kap igazán hangsúlyos szerepet, vele továbbra is igen szoros a kapcsolata. Ő az, aki támogatja és mellette áll, bármi történjen is. 

Alexnél pedig a húga, Ronnie kap inkább szerepet, illetve alkalmanként feltűnik Dominick, a régi barát is. Jókat nevettem, amikor a történet elején Nate vicces jelzőkkel illette Dominicket.

Nos, úgy fejeztem be az előző bejegyzésemet, hogy kíváncsian várom, miként cserkészi be kiszemelt áldozatát a vadász. Azt kell mondjam, meg vagyok elégedve a vadászat módjával. Alapvetően tetszett a történet, de kiszámítható volt, ugyanúgy, mint az első rész. Nem mondom, hogy ettől rossz, de nem volt meg benne az a fajta izgalom, amikor majd' lerágom a körmöm. Ezért csak négy szívet tudok rá adni.