1. nap – A legjobb könyv, amit az elmúlt évben olvastam

Jól jött most ez a Kihívás (ha nem tudod mi ez, katt IDE), mivel így az év vége felé egyébként is szoktam egy kis számvetést végezni, néha még levelet is írok január első napján, amiben az előző évet összegzem és leírom, mit várok a következő évtől. Arra eddig még nem gondoltam, hogy az elolvasott könyvekről is írjak hasonlót, de most az első kérdés kapcsán végig kellett néznem a könyvespolcomat. Jó volt végigsimítani a szeretett könyvek gerincén, felidézni a közös perceket, könnyeket, nevetéseket. Mindegyiktől kaptam valamit. Kicsit árulásnak is érzem, hogy most eldöntöm melyiküket szeretem jobban, de hát ilyen az élet, nem igaz? És ők sem voltak mindig tisztességesek velem, sok közülük a szép borítójával, a hangzatos fülszövegével elkábított, majd nem hozta azt a színvonalat, amit ezek alapján várni lehetett. De ez most nem a "nagy könyvcsalódások" nevezetű lista, itt most kedvencet kell választani.

Mivel képtelen vagyok egyet kiválasztani, ezért ha nem baj, háromat emelnék ki. 

Kiersten White - Paranormalcy - Természetfeletti

Rég ért már akkora meglepetés, mint ezzel a regénnyel. Nyáron, bevallom őszintén, simán elmentem mellette a könyvesboltban. De aztán szerencsémre október elején újra keresztezte az utamat, és teljesen magával ragadott. A szereplők szerethetőek, a fordulatok meglepőek, nem is kell ennél több azt hiszem. Vagy talán mégis, a következő rész, ami remélem hamarosan megjelenik.

Vámpírok.

Látom, amit ti nem láttok.

Vérfarkasok.

Megtalálom, ami rátok vadászik.

Tündérek.

Megvédelek benneteket.

Alakváltók.

Most én sem tudlak megvédeni titeket.

Hi, Evie vagyok és tulajdonképpen teljesen normális. Legalábbis mindig ezt hittem magamról, leszámítva, hogy a legjobb barátnőm sellő, a volt barátom pedig tündér. Annyit még hozzátennék az igazsághoz, hogy én vagyok az egyedüli a világon, aki felismerem a paranormális lényeket, akárhogy álcázzák is magukat. Ezért is dolgozom a Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatalnál. Ennyit akkor a normalitásról. De aztán bejött Lend a képbe. Iszonyú helyes srác, nagyon figyelmes, egyébként alakváltó. Felbolygatta az egész eddigi kis életemet, nem beszélve egy sötét jóslatról, amely egy az egyben rám illik. Pedig én egyáltalán nem vagyok gonosz, csak valami félreértés lehet az egész. Utána kell járnom: tudni akarom végre, hogy ki is vagyok valójában, de a legfontosabb: Nem akarom Lendet elveszíteni!

Bethany Griffin - Masque of the Red Death

Edgar Allan Poe rajongó az írónő, ezt a regényét A Vörös Halál álarca ihlette. Zseniálisat alkotott. Egyszerűen letehetetlen a könyve. Az egyetlen bibi, hogy itthon még nem jelent meg. Remélem valamelyik kiadó felfedezi majd, mert ez kihagyhatatlan.

Minden romokban hever.

A pusztító pestis megtizedelte a lakosságot, és azok, akik életben maradtak félelemben élnek. Rettegnek, hogy elkapják a pestist, miközben a város lassan összedől körülöttük. 

Egy ilyen világban ugyan mi oka lenne Araby Worth-nek, hogy éljen?

Éjszakai tivornyák a Debauchery Klub-ban, gyönyörű ruhák, csillogó smink... szívfájdító módja annak, hogy mindenről megfeledkezzen.

Ám a Klub - és a sajátkétségbeesése - mélyén Araby többet talál a feledésnél. Will-t a klub jóképű tulajdonosát és Elliott-ot a ördögien okos arisztokratát. Egyikük sem az, akinek látszik. Mindkettejüknek titkaik vannak. Ahogyan mindenkinek.

Talán Araby nem csak arra talál rá, amiért élhet, hanem valami olyanra is, amiért harcolhat - mindegy milyen árat fizet érte.

A fülszöveg meglehetősen megtévesztő, mert nem a szerelmi háromszögön van a hangsúly. Tagadhatatlanul benne van az is, de nem a szokványos módon. Nem egy ostoba hősnő hezitálgat két férfi között, hanem egy bátor nő próbálja megmenteni a romokban heverő világot két férfi segítségével. A másik üdítő meglepetés a könyvben, hogy a férfiaknak sem az az egyetlen céljuk, hogy elcsábítsák Arabyt. Mindkettejüknek vannak céljai, és azokért küdenek, hol Arabyval, hol nélküle. Izgalmas, fordulatokkal teli kétrészes sorozat. Készült mellé egy novellás kötet is. 

Az utolsóval azt hiszem senkinek sem okozok meglepetést, hiszen tegnap írtam róla.

Ilsa J. Bick - Hamvak

Azóta belekezdtem már a második részébe. Már az eleje is elképesztő. Egyszerre megnyugtató és idegörlő. Azt hiszem pár napig még nem fogok rendesen aludni. Ennek a történetnek ugyanis utána kell járni.

Alexet, a cseppet sem hétköznapi 17 éves lányt távol minden civilizációtól, a hegyek között érte a katasztrófa, amelyben a régi világ néhány perc alatt megsemmisült. Vérvörös lett az égbolt és hullazöld a hold. Az emberiség nagyobbik része elpusztult. Az állatok acsargó szörnyeteggé változtak, az életben maradt fiatalok közül pedig sokan könyörtelen emberevő zombivá lettek. A hegyeken túl a túlélők bandái fegyverrel vadásznak egymásra, és szó nélkül lelövik, aki az útjukba kerül. 
A dermesztően hideg erdőben Alex megmenti egy kislány életét, majd találkoznak Tommal, a jóképű, de sötét titkokat rejtegető afganisztáni veteránnal. A három fiatal együtt folytatja útját a zord vadonban, és életében először Alex szerelmes lesz. De vajon sikerül-e életben maradniuk a hátborzongató szörnyűségekkel teli világban?

Érdekelne mik a ti kedvenceitek azok közül, amiket idén olvastatok? Ha van kedvetek, osszátok meg velem!