Kritikát eddig így még nem írtam - első felindulásból. Annyian éltették ezt a könyvet és én botor lélek hittem nekik. Ostoba voltam, pedig az alapsztori jobb végeredménnyel kecsegtetett, és valóban sokkal jobb történetet is ki lehetett volna belőle hozni. Na de ebbe majd később mennék bele, előbb jöjjön a borító - ami megjegyzem, egyáltalán nem illik a könyv tartamához, az egyetlen találkozási pont vele a post-it a borítón - és a fülszöveg.
Lacey Weatherford - Crush - Bizsergés
Cami Wimberley-nek van egy terve, és ebben a tervben nem jut
hely a pasiknak – főleg minden idők legvadabb partiállatának, Hunter Wildernek
nem, mindegy milyen jóképű és karizmatikus. Cami gyönyörű, végzős, elképesztően
tehetséges, jó tanuló, s mindent megtesz azért, hogy bekerüljön álmai
főiskolájára, musical szakra. Minden tökéletes.
Hunter Wilder nem akar barátnőt – attól most csak túl
bonyolulttá válna az élete. Főleg Miss Jókislányt nem akarja, de akkor miért
nem tudja levenni róla a szemét? Megpróbálja tartani tőle a három lépés
távolságot, de a sors mintha a másik karjaiba taszítaná őket. Régóta
nyilvánvaló mindenki számára, hogy tetszenek egymásnak.
Már rögtön az elején le szeretném szögezni, hogy szeretem a romantikus történeteket, és nincs bajom azzal sem, ha kliséken alapul, sok író bizonyította már, hogy lehet azokból is jó történetet kikanyarintani. Hát ez Lacey Weatherfordnak nem sikerült. És hogy miért?
Mert a szereplők semmilyenek, nincs jellemük, üresek. A sztori kiszámítható. Körülbelül a második fejezettől lehet tudni, mi lesz a vége, mi a csavar benne. Olyan utalásokat ejtett el az írónő, hogy ennyi erővel neonfeliraton is hirdethette volna: Hé, emberek ez lesz a nagy csavar a történetben, hahó... ugye milyen meglepő lesz? Kicsit azt éreztem, mintha unatkozó főiskolások írták volna az egészet. Ültek a dögunalmas előadáson és azon gondolkodtak, mivel dobják fel. Előkerült egy papír, a legromatikusabb elkezdett egy történetet, aztán pár bekezdéssel később továbbadta. Persze mindenki megpróbálta belevinni a maga gondolatait, majd megnehezíteni az utána következő dolgát poénból. És tádámm... elkészült a könyv az előadás végére.
De kezdjük egyből az elején. Cami és a legjobb barátja Clay - aki mivel nem meleg, minő meglepetés titokban a lányért eped már évek óta - buliznak. A buli kellős közepén azonban a suli nagy reménysége, az élsportoló Jordan összeesik és meghal. Persze mindezt Cami közvetlen közelében teszi, csakhogy a lánynak legyen már egy icipici lelki sérülése, mert az olyan trendi manapság. Mint kiderül ezért a halálesetért a csúnya, gonosz drogok a felelősek... Félreértés ne essék, ezzel nem a problémát gúnyolom, csupán azt nem értem, miért kell egy romantikus könyvbe ezt így az első sorokban beleszuszakolni. Ha nem ezzel és nem így indít, nem lepleződik le a következő fejezetben, mi is a történet nagy csavarja.
Ezekután ugrunk, három kerek hónapot. Cami ül az órán, egyből kiderül, hogy kis stréber, amivel kivételesen semmi bajom nem volt. Bár a Cami névről nem éppen a stréberek jutnak eszembe, de lévén, hogy magyar lány vagyok, nem sok Camivel találkoztam még, szóval ez csak a személyes heppem. Itt aztán ügyetlenkedik egy sort, és tanári utasításra a mellette ülő dögös új srác segít neki összeszedni a jegyzeteit. Láttunk már ilyet, Hollywoodban minden tinifilmben van egy ilyen jelenet. Itt aztán elkezdenek beszélgetni, Hunter és Cami. Mert mi is lehetne jobb táptalaja egy kis flörtnek, mint az óra közepén négykézláb összeszedegetni a papírokat... Naná, hogy rögtön kiderül, a srácnak tetszik a lány, csak éppen megközelíthetetlennek tűnt eddig, ezért nem próbálkozott. De különben is... a suli minden hímnemű egyede odavan Camiért, aki persze, amilyen kis naiv erről mit sem sejt.
Közben kapunk egy nagy adagot Hunter gondolataiból is, amiben küzd az érzéseivel. Komolyan vissza kellett lapoznom ennél a résznél, hogy tuti egy fiú fejében vagyok most, vagy én néztem el. Egy rózsaszín habosbabos leányálomban nincs annyi nyál, mint Hunter gondolataiban. És természetesen - mert ez is kötelező, meg menő, meg trendi meg minden - a fiú próbál ellenállni a lánynak. Ő nem akar barátnőt, mert épp összeomlóban van az élete, mivel a szülei nemrég haltak meg. De persze nem tud ellenállni, neki kell ez a lány, a hamvas bőre, a vörös haja, az édes kis... blöööööe... nem részletezem, csak erős gyomrúaknak való.
Ahogy azonban annak lennie kell Cami előhozza Hunterből a lovagot, mivel Clay - a hetero legjobb barát - épp átalakuláson megy keresztül. A kis kockás gatyós - nem, nem spongyabob, kockanadrág, bár nekem is az ugrott be - tudóspalántából dögös pasivá avanzsál és elhatározza, megszerzi magának Camit. Aki amikor még semmi sem történt, már előadja, a jaj, mi lesz, ha Clay belémszeretett, pedig én úgy szeretem mint a legkedvesebb tesómat magánszámot. Szóval a frissen designolt Clay randizni viszi Camit - vacsi, mozi - és a lány végig szorong, mert bár a fiú csupán az ajtót nyitotta ki neki, ő érzi, tudja, hogy Clay többet akar. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, nekem nagyon sok fiú barátom volt/van, ha az ember úgy érzi a másik többet akar, meg lehet azt értelmesen is beszélni, és a hangulatot is lehet oldani, nem kell befeszülni. Főleg nem nagy drámát előadni gondolatban. Ha tényleg olyan nagy barátom, akkor törekszem megoldani a helyzetet. A mozira a csaj már szinte úgy bánik a legjobb barátjával, mint egy leprással, pedig az még szinte semmit sem tett. És minő véletlen, Hunter épp ott van a moziban egy haverjával és amikor meglátja milyen szorult helyzetben van a lány, azonnal a segítségére siet. És indul a LOVE.
Sok-sok nyáltengert kapunk ezután, meg szörnyen bugyuta utalásokat a nagy csavarra, idétlen párbeszédeket a drogozásról. Mert hát Cami azt hiszi Hunter drogozik és nem is alaptalanul, mivel a fiú is így állítja be magát. Persze az nem tűnik fel a kis libának, hogy soha nincs beszívva a fiú, amikor találkoznak, ahogy sajnos sok minden más sem. Egyetlen kivétellel, ami meg baromság, mivel a drogozás nem úgy megy, ahogyan az a történet végének fényében kiderül, de mindegy. Nem fogok spoilerezni, de szerintem mindenkinek nagyon hamar le fog esni a tantusz, ha belekezd ebbe a csodakönyvbe.
A történet további részében kapunk Clay kétségbeesett hisztijéből, amiért élete szerelme nem vele van, hanem egy szerinte rosszfiúval, persze itt is jön még csavar. Cami és Hunter részéről pedig még több nyáltenger... A kötelező dráma is megvan természetesen. A vége pedig nem meglepő.
Két csillagot kap, de csak mert az alapötletben volt valami. DE jobb blogregények íródnak a témában ennél a könyvnél, és ezzel nem a blogregényeket akarom lehúzni. Sőt! Csak arra szeretnék rávilágítani, hogy nem mindig a külföldi divat után kellene menni, hanem sokkal inkább itthon szétnézni és a tehetségeket gondozni. Ilyen pocsék párbeszédeket már rég olvastam. Nem élethű, nem tinik szájába való dolgok ezek. Őszinte leszek, még képekkel sem strapáltam magam ennél a könyvnél, mert arra sem érdemes...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése