2. nap – A könyv, amit háromnál is többször olvastam

Gyerekkoromban folyton ugyanazokat a meséket követeltem az anyukámtól. Később egy-egy filmre ha rákattantam, akkor unásig néztem. Sőt volt két magnókazettám, a Hamupipőke és a Bambi, és hiszitek vagy sem, lehallgattam őket a magnóról. Egy idő után a szalagok nem bírták, halkulni kezdtek, végül felismerhetetlenné váltak, és a szüleim nagy örömére többé nem hallgathattam meg őket. Hogy miért mondtam el ezt elöljáróban? Csak arra szerettem volna rámutatni, hogy profi újraolvasónak születtem. 

Ennek ellenére mára eljutottam addig, hogy csak néhány olyan könyv van, amit képes vagyok számtalanszor elolvasni. Korszakaim vannak és annak megfelelően olvasok újra bizonyos könyveket. Most két ilyen könyvemet szeretném bemutatni nektek.



Az egyik:

Tara Monti - Innuendo - Ellenszélben

Mindenkinek megvan a maga útja. Nolan Rianonnak, a sokat látott haditudósítónak esze ágában sincs visszatérni gyerekkora színhelyére. Finn Cormack, a festőnő (és mellesleg az FBI által jegyzett hacker) is abban a hiszemben járja saját, néha nem éppen törvényes útját, hogy örökre hátat fordított a városnak. Valaha egy dal sodorta össze őket, a két örökös kívülállót. Egy haláleset azonban mindent megváltoztat. Az utak újra keresztezik egymást – és nem csupán kettejükét. Titkok, hazugságok, barátok. Már semmi sem olyan, mint régen. Már semmi sem az, aminek látszik. Nolan és Finn válaszok után kutat gyermekkoruk regéi és szilánkjai között, ám egymással is meg kell küzdeniük. Aztán egy újabb gyilkosság után már versenyt futnak az idővel. Kiben bízhatnak ők, akik a fél világon át menekültek a sorsuk és zűrzavaros érzéseik elől, és felégettek maguk mögött minden hidat? Ne félj! A szárnyakat a szél teremti!

Ezt a könyvet még az előző kiadásban szereztem meg, akkor Fianna volt a címe. Azóta új kiadóhoz került és átdolgozták, de nekem még mindig a mára már kissé megviselt Fianna marad az igazi. A könyv rengeteg kézen végigvándorolt már, akinek csak lehetett kölcsönadtam, pedig nem szeretek könyveket kölcsönadni, de ezt muszáj volt. És hogy mi benne a fantasztikus?

Egy egyszerű kriminek tűnik, de annál jóval több. Ez a könyv megért engem. Aki átélte már ezt, az érti. Kivételesen itt nem a női főszereplővel azonosultam, hanem a férfivel. Bizonyos élethelyzetekben Nolanre van szükségem, hogy az ő outsidersége révén el tudjam fogadni a magamét.  

És mindezt az írói neve ellenére egy magyar írónő követte el, ami azért is nagyon jó, mert könnyedén el lehet érni, lehet tőle kérdezni, a könyvéről beszélgetni vele. Ez az egyik előnye, ha az ember magyar írók könyveit szereti!


A másik egy történelmi romantikus (nem sok ilyen stílusú könyvet szeretek):

Louisa May Alcott - Régimódi lány

Polly egyszerű, csinos, életvidám teremtés, aki a kor nőeszményével szemben a tevékeny, saját sorsát alakító, másokon mindig segíteni kész új nőtípust testesíti meg. Polly berobban az előkelő és felszínes új angliai társasági életbe, és a maga állhatatos, derűs és bájos lényével szinte csak barátokat szerez. A tisztes szegénység, a munka és a szeretet megingathatatlan erények nála, amelyeket még a legelvetemültebb ficsúrban vagy rongyrázó kisasszonyban is megtalál. A már-már idilli környezetbe egy másik, kíméletlenebb világ hírnökei érkeznek — és a váratlanul betoppanó szerelem, majd a gazdag baráti család anyagi összeomlása után Pollynak immár azért is küzdenie kell, hogy a viharban összegabalyodott szerelmi szálak újra összefonódjanak. Louisa M. Alcott, a nagysikerű Kisasszonyok szerzője, a Régimódi lányban a 19. századi Amerika sok tekintetben puritán értékeit egyedülállóan női szemszögből ragadta meg. A mai olvasóknak is szórakoztató művet új fordításban adjuk közre.

A Kisasszonyokat is nagyon szerettem, de ez az abszolút kedvenc, olyan értékeket emel ki Pollyban, amikre azt gondolom nem fordítunk manapság elég nagy figyelmet. Többet figyelünk a külsőnkre és a látszatra, mint a belső értékekre. A Régimódi lányban ellenben éppen ezekre a tulajdonságokra világít rá az író. Amikor nagyon összecsapnak a felhők a fejem felett, jól esik elmerülni ebben a regényben, és rájönni, a boldogság forrása nem a körülményekben vagy a körülöttem lévő tárgyakban, emberekben van, hanem önmagamban, éppen csak másként kell a dolgokhoz állnom. Hát ezért szeretem ezt a könyvet olyan nagyon.

Most ti jöttök! Melyik az a könyv, amit háromnál is többször olvastatok?