Gyerekkoromban folyton ugyanazokat a meséket követeltem az anyukámtól. Később egy-egy filmre ha rákattantam, akkor unásig néztem. Sőt volt két magnókazettám, a Hamupipőke és a Bambi, és hiszitek vagy sem, lehallgattam őket a magnóról. Egy idő után a szalagok nem bírták, halkulni kezdtek, végül felismerhetetlenné váltak, és a szüleim nagy örömére többé nem hallgathattam meg őket. Hogy miért mondtam el ezt elöljáróban? Csak arra szerettem volna rámutatni, hogy profi újraolvasónak születtem.
Ennek ellenére mára eljutottam addig, hogy csak néhány olyan könyv van, amit képes vagyok számtalanszor elolvasni. Korszakaim vannak és annak megfelelően olvasok újra bizonyos könyveket. Most két ilyen könyvemet szeretném bemutatni nektek.
