13. és 14. nap – Kedvenc íróm & Kedvenc idézetem

Kedvenc íróm

Azt hiszem ez lenne életem legrövidebb bejegyzése, ha nem vonnám össze ezt a két napot. Akármilyen furcsán hangzik is, nincs kedvenc íróm. Soha nem is volt. Valahogy mindig hiányzott belőlem ez a fajta elköteleződés egy-egy ember, egy-egy író iránt.

Kedvenc idézetem

Ahogyan nincs kedvenc íróm, úgy az idézetekkel is hadilábon állok, mert ha egy-két mondatot kiragadok egy könyvből, az nem adja vissza az élményt, a tartalmat, amit a szövegkörnyezetben adott. Azért persze összeszedtem magam és találtam kettőt, amit megosztok veletek. 

12. nap – A könyv, amit valaha szerettem, de már nem

Ez az a könyv, aminek szerintem minden paranormális rajongó nagyon sokat köszönhet. Új korszakot indított a könyvírásban. Emlékszem mennyire vártam minden egyes részét. Hogy mennyire szerettem nézegetni a belőle készülő film plakátját annak ellenére, hogy a szereplők kicsit sem hasonlítottak arra, ahogyan a könyv alapján elképzeltem őket. Ennek ellenére imádtam, izgultam, vártam, a falat kapartam és rajongtam érte. És ezzel nem voltam egyedül.

A mai napig számos fanfic írót ihlet meg, sőt rengeteget közülük ki is adnak Amerikában.

Sajnálom, hogy oda lett a varázsa. Szalmaláng szerelem volt ez részemről, hamar fellobbant, de épp ilyen gyorsan el is hamvadt. Mélyebben megvizsgálva túl sok volt benne a logikátlanság, a szerelem ereje is irracionális volt. Azóta az írók is jobban odafigyelnek erre. Szóval akármennyire is szerettem, mára már elmúlt. 

Ez a sorozat az Alkonyat.

11. nap - A kedvenc könyves párosom

Nagyon vártam már ezt a témát, ennek ellenére épp erre nem maradt annyi időm, amennyit szerettem volna. A képválasztás nem a erősségem, mivel a szereplők mindig nagyon élesen jelennek meg a képzeletemben, és azok, akiket találok egy-egy könyvhöz, a nyomukba se léphetnek, de azért igyekeztem megközelítőleg jókat találni a karakterekhez.

Nem tudtam egyet kiválasztani, ezért három kedvenc páromat mutatom be nektek.

10. nap – A kedvenc klasszikus könyvem

Klasszikusokat nem "divat" manapság olvasni - sajnos. Pedig vannak nagyon jó kis klasszikusok is, amik simán kenterbe verik a legjobban promocionált mai könyveket. Sokszor az ellenük a kifogás, hogy nem elég mozgalmasak, hosszas leírások vannak bennük, amiknek se füle, se farka. Bizonyos klasszikusokban ez így is van, de azért akadnak kivételek. Ma két ilyen kivételes regényt is szeretnék bemutatni, e kettő könnyedén elvarázsolja azokat is, akik nem igazán hívei a klasszikus irodalomnak.

9. nap - Egy könyv, amiről azt gondoltam, hogy nem fog tetszeni, de végül odavoltam érte

Nem szeretem a felkapott könyveket, szerintem ez kiderült már rólam. Kétkedve veszem a kezembe őket, és nehezen veszem rá magam, hogy elolvassam. Talán azért mert sok nagyon sztárolt könyvvel befürödtem, de lehet, hogy csak a makacsságom az oka. Utálom, ha megmondják, minek kell tetszenie nekem és minek nem. Szeretem magam eldönteni, megítélni. Ugyanakkor mindig alig várom, hogy egy-egy történet elcsábítson, a bűvkörébe vonjon. Viszont ha a fülszövege nem kecsegtet ezzel, akkor nem foglalkozom a könyvvel. 

Persze kivételek mindig vannak. Mint ez a mai is. 

Rengeteget hallottam róla, de azt gondoltam, ez a téma nem nekem való, ez is csak egy a sorban a sok egyforma tiniregény között. Hogy mekkorát tévedtem! Egyetlen általam olvasott könyvhöz sem hasonlított. Igen, klisékre épült, de teljesen másként.

8. nap – A leginkább túlértékelt könyv

Mivel egészen sajátos az ízlésem, azt hiszem sok könyv esik nálam ebbe a kategóriába. A legtöbb történelmi romantikus, sok-sok YA és NA könyv, és néhány erotikus. Némi őrlődés után azonban kettő maradt fenn a rostán. Mindkettőért vállalom a kövezést, mivel tudom, ezek sokak kedvencei. Természetesen tiszteletben tartom, hogy másoknak más az ízlésük, de itt ennél a bejegyzésnél ez a feladat, és én szeretnék őszintén válaszolni.

Az első számú az Árnyalat trilógia.

Először is le szeretném szögezni, hogy szeretem az erotikus könyveket, és nem, nem azt várom, hogy a realitáshoz sok közük legyen, mivel nem ez a céljuk. Az érzékekre hatnak és ez így van jól. Szerintem minden lánynak vagy nőnek szüksége van időnként ilyen könyvekre, így nekem is. Van is jó néhány kedvencem ebben a műfajban, amikről a későbbiekben írni fogok, de ez nem lett kedvenc, nagyon nem. Szinte biztos vagyok abban, hogy másoknál az én ízlésem veri majd ki úgy a biztosítékot, ahogyan nálam az Árnyalat trilógia. Azt viszont értékelem ebben a sorozatban, hogy elindított egy új műfajt, vagy talán helyesebb lenne azt mondani, hogy reflektorfénybe állította. Mindenesetre ez is csakúgy, mint az Alkonyat elindított valamit a könyvpiacon, és ezt kicsit sem szeretném alábecsülni, DE...

Teljesen bugyuta az egész. Először is senkire sem lehet ráerőltetni az ilyesmit, akinek ez nem tetszik, még úgy sem, hogy fene nagy szerelem alakul ki a hősök között. Ilyen nincs. Ahogyan ez az egész "szőrnyű múltja van a milliárdosnak, ezért ilyen beállítottságú" dolog sem életszerű. Nagyon akartam szeretni ezt a könyvet, de nem ment. Sajnos annyira nem, hogy még a filmre sem vagyok kíváncsi - és ez a magyarázata annak, miért is nem számoltam be, illetve miért nem linkeltem be egyetlen videót sem a filmről. 

A másik ilyen könyv nálam Az éhezők viadala.

A filmeket imádom. Nagyon jól sikerültek! De a könyvekkel sehogyan sem boldogultam. Többször is nekiugrottam, de nem sokra jutottam. Ilyen még nem volt velem. Mindig jobban szerettem a könyvet, mint a filmet. De itt valahogy papíron nem tudtak közel kerülni a szívemhez a hősök, nem váltam a történet részesévé, nem éreztem a világ hangulatát. Sajnálom. Viszont ez is mutatja milyen jó munkát végzett a stáb a filmmel! Igazi mestermunka, közel tudták hozni a magamfajtához is a történetet. Szóval azt kell, hogy mondjam, a történet szuper, csak talán a könyvek stílusa nem jött be nekem.

7. nap – A könyv, amit a leginkább alulértékelnek

Ide sok könyvet fel tudnék sorakoztatni, részben azokat is, amikről az elmúlt napokban írtam már. Mégis egy egészen különleges könyvet hoztam ma ide. A molyon csak 69%-on áll, a Goodreadsen pedig 3,58-as értékelést kapott. Pedig ennél jobb ez a könyv, én sok szép percet köszönhetek neki, bár lehet, hogy a szép nem éppen a legmegfelelőbb jelző rá. 

Ha az a kérdés, hogy vannak-e hibái? Akkor arra az a válasz, hogy természetesen. Ennek ellenére élvezhető, mivel a téma egészen új, a világ, amit lefest nagyon sötét, ahogyan a könyv hangulata is. Aki szeret borzongani és szereti az elgondolkodtató könyveket, annak mindenképpen ajánlom. Borongós téli estékre tökéletes olvasmány.

Mit tennél, ha kiderülne, nem az vagy, akinek hitted magad? Ha mindig is érezted volna, hogy kívülálló vagy, és egyszer csak bebizonyosodna, nem ok nélkül éreztél így? Megpróbálnál beolvadni? Vagy utánajárnál a dolgoknak?

Mackie Doyle egy nagyon furcsa kis városban él, ahol sötét dolgok történnek és titokzatos árnyak lopóznak a sötétben. A fiú soha nem tudott igazán beilleszkedni, és hamarosan ki is derül miért... Mackie is egyike ezeknek az árnyaknak. 

Brenna Yovanoff - Az elcserélt

Mackie Doyle igyekszik úgy élni az életét, mint mindenki más Gentry tökéletes kisvárosában: gondtalanul, boldogan, és egyezményes hallgatásban arról, hogy miért nem történik ebben a városkában soha semmilyen szerencsétlenség. Pedig lenne miről beszélni. Mackie-nek is van egy sötét titka. Ő egy elcserélt, tizenhat évvel ezelőtt hagyták ott egy igazi kisbaba helyett a bölcsőben. Most azonban a város alatt élő lények visszavárják, neki pedig döntenie kell arról, hogy hová akar tartozni. Egy hónappal ezelőtt még őt sem érdekelték a titkok, a normális, emberi élet reményében el is küldte volna a lényeket. Most azonban, hogy feltűnt a színen a furcsa, szép és megbántott lány, Tate, már túl sok minden forog kockán. Mackie úgy érzi, meg kell tudnia, hogy miért él az emberek között, és hogy képes lesz-e valaha is arra, hogy valóban közéjük tartozzon.

Sokan leszólták ezt a könyvet, mert túl sokat vártak tőle. Aki viszont nem Stephen King színvonalra számít, hanem egy egyszerű ifjúsági fantasyra vágyik, az nem fog csalódni benne. Egyébként ez a könyv valódi ritkaság, mivel a magyarországi kiadója megszűnt. A jó hír viszont az, hogy ez nem sorozat. 

6. nap – Egy könyv, ami elszomorít

Nem szeretek mostanában szomorkodni. Régebben élveztem, amikor egy-egy könyv vagy film apropóján sírhattam egy jót, de ma már inkább kerülöm az ilyesmit. Ennek ellenére óhatatlanul is belefutok egy-egy ilyen történetbe, ami talán nem is akkora csoda, ha belegondolok, milyen típusú könyveket szeretek. Majdnem minden disztópia idetartozik és ahol a világ beteg, ott vannak áldozatok is. Ráadásul egy ilyen világban ha meg is változtat valamit a főhős, nem várható 100% happy end. Ez elszomorít.

5. nap – Egy könyv, ami felvidít

Rengeteg ilyen könyv van, és tudjátok mi a vicces? Soha nem akkor bukkanok rájuk, amikor egyedül vagyok itthon. Ezek a könyvek többnyire buszokon, orvosi rendelőkben és éjjel találnak rám, amikor komolynak vagy csendesnek kellene lennem a körülöttem élők érdekében. Persze erre képtelen vagyok... Így végül rosszalló tekintetekkel találom szembe magam. De kit érdekel, amikor ilyen jól szórakozom! Bár talán a férjem nem bánná, ha nem arra kellene felébrednie éjjel, hogy ott kuncogok mellette.

4. nap – A kedvenc könyvem a kedvenc sorozatomból

Ez most egy rendhagyó bejegyzés lesz. Egy képes bejegyzés.
Kis blogom életében még nem volt ilyen, és terveim szerint nem is lesz sok hasonló. Azonban a tanácstalanság nagy úr... Hogy miért vagyok tanácstalan?
A tegnapi kérdéssel is meggyűlt a bajom, de az semmi volt a maihoz képest. Nem igen tudok kiragadni egy részt az egészből, amire azt tudám mondani, hogy jobb volt, mint a többi. Talán ha minden rész különálló történettel állt volna elő, könnyebb lenne a dolgom. De amikor egy sztori teljes egész, akkor nehéz választani. És tudjátok mit, nem is teszem meg, ehelyett úgy gondolom hagyom, hogy a könyv sorai önmagukért beszéljenek.

3. nap – A kedvenc sorozatom

Mostanában minden sorozatként jelenik meg. Ennek van pozitív és negatív oldala is. A történet így jobban ki tud bontakozni, viszont sokan emiatt húzzák, mint a rétestésztát, és azt nem szeretem. Nem beszélve arról, mennyit kell várni egy-egy folytatásra, mert bizony mindenhez idő kell, az íráshoz is és a fordításhoz is. Ez érthető, de amikor majd megveszik az ember egy-egy folytatásért, akkor nehezen tolerálja. Egy időben nem kezdtem bele olyan sorozatba, aminek nem volt meg minden része. De persze egy idő után feladtam. Egy könyvmoly nem egy aszkéta hajlam.
Így aztán rengeteg sorozatot olvastam, ennek ellenére, vagy éppen ezért talán ez a legnehezebb kérdés mind közül. Főként mivel tudom, hogy a holnapi kérdés alapján ebből a sorozatból kell kiválasztanom a kedvenc részemet. Kedvenc részem utoljára még a Twilight sorozatban volt. A 2. részt szerettem a legjobban, a depiset. Tudom, tudom, nem vagyok normális, de én nagy újrakezdő vagyok, és ebben éppen ez tetszett (volna, ha a végén Bella vissza nem táncolt volna). De most nem a Twilightról akarok írni, mert nem ő a kedvenc. 

Az abszolút kedvenc:

2. nap – A könyv, amit háromnál is többször olvastam

Gyerekkoromban folyton ugyanazokat a meséket követeltem az anyukámtól. Később egy-egy filmre ha rákattantam, akkor unásig néztem. Sőt volt két magnókazettám, a Hamupipőke és a Bambi, és hiszitek vagy sem, lehallgattam őket a magnóról. Egy idő után a szalagok nem bírták, halkulni kezdtek, végül felismerhetetlenné váltak, és a szüleim nagy örömére többé nem hallgathattam meg őket. Hogy miért mondtam el ezt elöljáróban? Csak arra szerettem volna rámutatni, hogy profi újraolvasónak születtem. 

Ennek ellenére mára eljutottam addig, hogy csak néhány olyan könyv van, amit képes vagyok számtalanszor elolvasni. Korszakaim vannak és annak megfelelően olvasok újra bizonyos könyveket. Most két ilyen könyvemet szeretném bemutatni nektek.

1. nap – A legjobb könyv, amit az elmúlt évben olvastam

Jól jött most ez a Kihívás (ha nem tudod mi ez, katt IDE), mivel így az év vége felé egyébként is szoktam egy kis számvetést végezni, néha még levelet is írok január első napján, amiben az előző évet összegzem és leírom, mit várok a következő évtől. Arra eddig még nem gondoltam, hogy az elolvasott könyvekről is írjak hasonlót, de most az első kérdés kapcsán végig kellett néznem a könyvespolcomat. Jó volt végigsimítani a szeretett könyvek gerincén, felidézni a közös perceket, könnyeket, nevetéseket. Mindegyiktől kaptam valamit. Kicsit árulásnak is érzem, hogy most eldöntöm melyiküket szeretem jobban, de hát ilyen az élet, nem igaz? És ők sem voltak mindig tisztességesek velem, sok közülük a szép borítójával, a hangzatos fülszövegével elkábított, majd nem hozta azt a színvonalat, amit ezek alapján várni lehetett. De ez most nem a "nagy könyvcsalódások" nevezetű lista, itt most kedvencet kell választani.

30 Napos Könyves Kihívás

Külföldi könyves blogokat olvasgattam a napokban, és a szemembe ötlött ez a 30 Napos Könyves Kihívás. Ahogy a kérdéseket néztem, gondolatban válaszoltam is mindegyikre, és rájöttem, ez kell nekem! Kicsit több, mint egy hónapja írogatok ide, és annyi, de annyi könyv van, amit imádok, de még nem írtam róluk, talán most néhány előkerül és pótolhatom ezt a mulasztást.

Azt nem merem ígérni, hogy minden nap jön egy-egy bejegyzés, de azért remélem nem csúszok el nagyon, és karácsonyig befejezem. Ha van kedvetek, tartsatok velem!