2015. február 16. | By: Ladybird

Jamie McGuire - Red Hill

Ez a történet le sem tagadhatná, hogy a The Walking Dead ihlette. Mégis azt hiszem a tanítvány túlszárnyalta a mesterét, mert míg a sorozatban évadról évadra egyre több a logikátlanság, úgy ez a történet ezeket mellőzi. Nagyon kemény, nehezen emészthető sztori.





Jamie McGuire - Red Hill


Scarlet, Nathan és Miranda. Három idegen, mégis közös sors. 
Scarlet és két lánya egyedül néznek szembe a mindennapok nehézségeivel. Nathant elhagyta felesége, és már nem emlékszik, milyen érzés szerelmesnek lenni; csak kislánya, Zoe tartja benne a lelket. Miranda legnagyobb gondja az, hogy az új VW Bogara nem elég nagy ahhoz, hogy nővérével és két barátjukkal elmenekülhessenek egy hétvégre a záróvizsgák elől. 
Amikor világszerte jelentések érkeznek egy halálos járványról, mely nem csak öl, de élőhalottá változtatja a fertőzötteket, ezek a hétköznapi emberek, rendkívüli körülményekkel szembesülnek, és sorsuk hirtelen összefonódik. 
Mikor rájönnek, hogy nem tudnak elfutni a veszély elől, Scarlet, Nathan és Miranda kétségbeesetten kutatnak menedék után egy félreeső, Red Hill nevű farmon. 
Itt kell szembeszállniuk a rájuk támadó zombik seregével. És küzdeniük a saját életükért, ami egyben az emberiség túlélését is jelentheti. Amikor vége a világnak, túlélhet-e a szeretet?



Már két hete készülök írni róla, de egyszerűen nem ment. Annyira kegyetlen, annyira fergeteges, annyira fájdalmas és izgalmas ez a könyv, hogy egyszerűen idő kellett, amíg feldolgoztam.
Bevallom őszintén eddig gyászoltam. Nem kötött le semmilyen más könyv, nem keltette fel az érdeklődésem más történet, mert próbáltam feldolgozni, kiket veszítettem el itt. Azt hiszem ezek után nem is kérdés, milyen katartikus élményben volt részem.

Jamie McGuire romantikus könyvét már olvastam, így bevallom azzal kezdtem neki a Red Hillnek, hogy romantikus történet lesz némi zombis körítéssel. Szerencsére nem ezt kaptam. Hanem egy nagyon komoly, nagyon durva, nagyon logikus és felkavaró történetet.

Az alaptörténet szerint Svájcban évek óta kísérleteket folytatnak a halottak feltámasztására. Egy tudós, Elias Klein ezúttal sikerrel járt. Ám valami balul sült el, mert bár a halottak feltámadtak, de valami egészen groteszk formában. Az emberiség képtelen kezelni az új helyzetet, és hamarosan mindenütt elterjed a vírus...

Scarlet épp a lányaival tart az iskolába, amikor két szó üti meg a fülét: A hullákat összeterelték... Első pillanatra le sem esik neki, miről van szó, hiszen csupán háttérzajként megy a rádió, neki pedig épp más gondja van, a 13 éves Jenna-t és a 7 éves Halle-t felkészíteni a hétvégére, amit az apjukkal töltenek majd. És egyébként is, Zürich messze van, nem érzi magáénak a problémát. Miután elbúcsúzik az iskola előtt a lányaitól, dolgozni megy, ahol hamarosan kitör a káosz. Ki hitte volna, hogy két elejtett szó a rádióban ilyen gyökeres változást hoz majd az életébe...
Mivel kórházban dolgozik röntgenasszisztensként, a nap végére menekülésre kényszerül. Mint anyának, minden gondolata a lányai körül forog, hogyan jut el a szomszéd városba, hogy kimentse őket, és ha kudarcot vallana, vajon emlékeznek-e a lányok a kis versre, amit a Red Hill farmra vezető útról írtak, hogy az apjukat elvezessék oda?

Red Hill Scarlet egyik munkatárasa, Dr. Hayes birtoka. Távol esik a lakott területektől, tehát biztonságos lehet, emellett minden megvan ott, ami a túléléshez kellhet, fegyverek, víz és készletek.

Azonban nem csak Scarlet tart oda, hanem Dr. Hayes két lánya, Miranda és Ashley is. Mielőtt még minden megváltozott volna, úgy volt, hogy a lányok ott töltik  a hétvégét a fiúikkal együtt az apjukkal. Útközben derül ki, mennyire sürgető, hogy odajussanak és ha lehet élve.

Emellett kapunk egy harmadik szemszöget is, Nathanét, akinek a házassága válságban van már évek óta, és csak a kislánya, Zoe miatt tart még ki a felesége mellett. Vagyis csak tartana, mivel az asszonyka épp a "világ vége" reggelén határoz úgy, hogy elhagyja őket. Nathan azonnal elmenekül a lányával együtt, amint kitör a káosz. Ők Fairviewba tartanak Jill nénihez és Szúnyog bácsihoz, akiknek meglehetenek az eszközeik a túléléshez.





Természetesen a három szál hamarosan összeér, sőt utólag nagyon szórakoztató volt rájönni, hányszor keresztezték egymás útját tudatlanul is a szereplők.

A szereplőkről:

Az akciódús jelenetek mellett szuper jellemábrázolásokat kapunk.

Scarlet a gyerekeiért bármire képes kemény nő. Igazi anyatigris. Szinte hihetetlen, mennyi erő volt abban a nőben és mennyi kitartás. Viszont ha kitörne a zombi apokalpszis, tuti ilyen anyát szeretnék a magaménak tudni. Annak ellenére, hogy a túlélésért folyó harcban partnerként, biztosan nehezen viselném el.

Nathant egyszerűen nem lehet nem szeretni. Úgy szereti furcsa kislányát, ahogy az egy apától csak telik. Bármire képes érte. Számomra ebben a káoszban, ami elém tárult a könyvben, ő volt a béke és a bizakodás megtestesítője, és sok esetben a kapocs a szereplők között.

Miranda racionális, kiegyensúlyozott főiskolás, akinek az életét egy nagyon is irracionális vonzódás forgatja fel az amúgy is komplikált helyzetben. Évek óta együtt van a legjobb barátjával, Bryce-szal. Minden körülmények között bízik a fiúban, de hogy szerelmes is lenne bele, az nehezen hihető már az elején is. A húga, Ashley igazi naiva, kis nebáncsvirág, ám emellett nagyon is szerethető (számomra ő olyan volt, mint Beth a The Walking Dead-ben, bár mint az a képen is látható, valamivel szebb nála). Mellette mindig Mirandának kellett felnőttnek lenni, segíteni őt, a kis törékeny lányt. Így ezt próbálja tenni ebben a helyzetben is. Ashley pasija, Cooper, sportoló, igazi szerethető szépfiú, olyan akiről a lányregények szólnak. Őt nagyon megszerettem a könyvben.



És ott van még Joey... Őt végig nagyon szerettem. Az elején titokzatos, kemény katona a könyv végére szép lassan megnyílik. Szerettem a higgadtságát, a törődését, ami csak rejtve mutatkozott meg olykor-olykor. A kapcsolatát a szereplőkkel. Sokszor alig vártam már, hogy végre megjelenjen.

A történet második felében a központi kérdést Scarlet lányai jelentik, róluk tudatosan nem írtam most, hadd legyen meglepetés, miként alakul a sorsuk.

A történet dinamikája elég hullámzó, az eleje nagyon gyors, a közepe egy kicsit leül, ami azért jó, mert közben közelebb kerülhetünk a szereplőkhöz, a vége pedig hiper-szuper sebességbe kapcsol. Mint azt már írtam is, eléggé megviselt ez a könyv. Ugyanis, ahogyan a The Walking Deadben, úgy itt is sokan halnak meg. Az elején olyanok, akiket nem ismerünk jól, a végén már olyanok is, akik fontossá váltak számunkra. Őket gondolatban még sokáig gyászolni fogom.

A szerelmi szálak nem nyálasak, és nem is a romantikus könyvekben megszokottak. Egyértelműen érződik rajtuk, hogy a túléléshez szükségük van a szereplőknek kötődésre, hogy érezzék egy test melegét, és azt, hogy valaki még számít nekik és valakinek ők is számítanak.


A zombiapokalipszis szinte teljesen megfelel a The Walking Deadben ábrázoltaknak. Hátborzongató volt. Emlékszem, egy elég szeles napon kezdtem olvasni, odakinn a fák csak úgy susogtak és a szomszéd kutyája ugatni kezdett, én meg annyira belefeledkeztem a történetbe, hogy azon kaptam magam, önkéntelenül is felszisszenek: A fenébe, már a szomszéd kutyáját is elkapták!
De amellett, hogy ilyen hatással volt rám, számtalan esetben elgondolkodtatott. Mit tennék, hasonló helyzetben (na, jó, persze annak ellenére, hogy odavagyok az ilyen zombis könyvekért, azért még én sem hiszem, hogy ilyesmi lehetséges), mondjuk ha kitörne egy nagy vírus vagy hirtelen minden összeomlana, és emberek törnének egymás életére? Sőt egy esetben meg is ütköztem azon, mit tennék, ha magam megfertőződnék? Lenne annyi erőm, hogy a szeretteimet elhagyjam, vagy elengedjem őket a saját túlélésük érdekében? Mennyire érezném át, hogy nekem már úgyis mindegy, és mennyire élne bennem az életösztön? Mennyire rettegnék egyedül szembenézni azzal, hogy végem van?
Vagy honnan szereznék fegyvereket? Kardok és lőfegyverek nem teremnek minden sarkon. Sőt, ahhoz, hogy ilyesmihez hozzájussak be kellene mennem a belvárosba, vajon bemennék?
Mennyi esélyem lenne a túlélésre? Mennyire hátráltatnám azt, akinek fontos vagyok?
Nem egyszerű kérdések ezek. Kicsit tükröt is mutatott a számomra. Mert hát tegyük hozzá a könyvmolyok nem éppen a jó erőnlétükről híresek.

Egy biztos, amint kihevertem az első megrázkódtatást, újraolvasom ezt a könyvet, mert abszolút kedvenc lett.





0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése