Azt hiszem ez az egyik legfurcsább könyv, amit mostanában olvastam. Nem is tudom, milyen érzéseim vannak vele kapcsolatban. Egy biztos, hatalmas pirospont jár azért, mert reális, és nem nyálas, nem rózsaszín.
Katie Cotugno - Hogyan szeress?
ELŐTTE:
Reena Montero szerette Sawyer LeGrande-ot amióta az eszét tudta: olyan természetes volt ez számára, akár a levegővétel, és olyan végtelen, akár az idő. Csakhogy Sawyer ezt látszólag egyáltalán nem észlelte... amíg egy napon, hihetetlen ugyan, de megvilágosodott. Reena és Sawyer zűrös és bonyolult kapcsolatba kerültek egymással. Aztán Sawyer hirtelen, egyetlen szó nélkül lelépett a párás floridai városból, Reena pedig magára maradt összezavarodva és - terhesen.
UTÁNA:
Szinte három év telt el, és Reena életének középpontjába egy új viszony került: a lánya, Hannah iránti szeretet. Reena megtanult Sawyer nélkül élni, és végre képes saját maga irányítani életének különös és váratlan eseményeit. Ám éppolyan hirtelen és váratlanul, ahogy annak idején lelépett, Sawyer egy napon ismét feltűnik a városban.
Reena Montero szerette Sawyer LeGrande-ot amióta az eszét tudta: olyan természetes volt ez számára, akár a levegővétel, és olyan végtelen, akár az idő. Csakhogy Sawyer ezt látszólag egyáltalán nem észlelte... amíg egy napon, hihetetlen ugyan, de megvilágosodott. Reena és Sawyer zűrös és bonyolult kapcsolatba kerültek egymással. Aztán Sawyer hirtelen, egyetlen szó nélkül lelépett a párás floridai városból, Reena pedig magára maradt összezavarodva és - terhesen.
UTÁNA:
Szinte három év telt el, és Reena életének középpontjába egy új viszony került: a lánya, Hannah iránti szeretet. Reena megtanult Sawyer nélkül élni, és végre képes saját maga irányítani életének különös és váratlan eseményeit. Ám éppolyan hirtelen és váratlanul, ahogy annak idején lelépett, Sawyer egy napon ismét feltűnik a városban.
Be kell vallanom, a fülszöveg alapján egészen másra számítottam. Olyasmire, mint az Örökké a csajom vagy A.L. Jackson - Take This Regret című könyve. Ami olyanokról szól, akik a tinikori szerelem kapcsán kerültek furcsa helyzetbe, de aztán legközelebb már érett felnőttekként találkoznak. De hogy mennyire nem ezt kaptam, az elképesztett! És azt hiszem jó értelemben, bár... Ki tudja? Annyira vegyes érzésekkel tettem le ezt a könyvet, hogy magam sem tudom, mit érzek. Mivel itt nagyon fiatalok a főszereplők, sőt a fülszövegben említett UTÁNA részben is csak tinik. Emellett a karakterek sem szokványosak, bár van jellemfejlődés, nem a megszokott módon. Az okoska okoska marad, a rosszfiú pedig nagyon-nagyon rossz és a történet végére sem lesz belőle szőke herceg fehér lovon, csupán egy olyan fiú, aki talán elfogadhatóbb, mint volt. Szóval azt hiszem a romantika imádóinak nem ajánlanám ezt a könyvet, inkább azoknak való, akiknek nem probléma, ha a történet jobban hasonlít a valósághoz, mint az álomvilághoz.
Ez nem az a könyv, ami azonnal megfog és rabul ejti a szíved. Ehhez a történethez kitartás kell. A főszereplők néha idegesítőek, kiborítóak, épp olyanok, mint a hús-vér emberek. Itt semmi sem fekete vagy fehér. Az elején annyira furcsának találtam ezt, hogy nem is gondoltam, hogy képes leszek majd végigolvasni. Nem tetszett, viszont a hangulata az nagyon jó volt. Olyan baljós, annyira borongós, hogy muszáj volt tovább olvasnom, és nem bántam meg, kicsit sem.
A történet lassan bontakozik ki. Olyan mintha apró puzzle darabkák lennének elhintve a történetben és csak akkor áll össze az egész, ha végigolvasod. Ugyanis minden oldallal egyre több kérdés fogalmazódik meg nem csak Reena fejében, hanem az olvasóéban is. És mivel Sawyer igazi pasi, aki nem szeret nagy lelki beszélgetéseket folytatni, sem szembesülni azokkal a dolgokkal, amikkel a szívébe láthatnánk, a történet végéig nem is kapunk válaszokat.
Reena buzgó katolikus családban nő fel, ahol mindent a vasárnapi mise üzenete határoz meg. Az édesanyja meghalt, így apja és mostohaanyja neveli fel őt és a bátyját. A családjának van egy étterme, amit Sawyer családjával együtt vezetnek. A csodálatos, menő, lázadó Sawyer, és a kis stréber, antiszociális Reena emiatt időről-időre találkoznak. Ez Reenának elég is ahhoz, hogy menthetetlenül beleszeressen a fiúba. Persze ezt a végletekig titkolja a fiú előtt. Az egyetlen, akivel megosztja a rajongását, a barátnője, Allie. Listát vezetnek arról, mikor és hol látták a fiút. Amolyan csajos módon. Egészen addig elválaszthatatlan jó barátok, míg egy nap Allie úgy nem dönt, a tettek mezejére lép, épp csak nem Reena érdekében, hanem a sajátjában. Mit is mondhatnék... igazi jó barátnő... Reena majd belehal ebbe az árulásba. Együtt látni Alliet és Sawyert, ennél csak egy rosszabb van, amikor rájön, azzal, hogy Allie élete szerelmével jár, a legjobb barátját is elveszítette. Ezért aztán azonnal megragadja a kínálkozó lehetőséget, hogy hamarabb leérettségizhet és egy évvel hamarabb elmehet a főiskolára. Nagy álma, hogy egyszer majd utazgathasson és útikönyveket írhasson. Célirányosan halad is ebbe az irányba.
Hogy mégis hogyan kerül a végén abba a helyzetbe, amiről a fülszövegben olvashatunk? Azt nem árulom el, mert akkor a kirakós egy részét én raknám ki helyettetek, és megfosztanálak titeket az élménytől. A lényeg, hogy két évvel később Reena minden álma romokban hever köszönhetően a Sawyer nevű hurrikánnak. Tizennyolc évesen egy gyermek anyukája, akit egyedül nevel, a főiskolai terve kútba esett, a családja csalódott benne és ezt nap mint nap az orra alá is dörgöli (éljen a vallásos ítélkezés, yeee!), Sawyer pedig még csak nem is tud minderről. Egészen addig, amíg egy nap a tékozló fiú haza nem tér.
Reenának fogalma sincs mit kezdjen a helyzettel. A fiú épp olyan hatással van rá, mint azelőtt, de ezúttal szeretne okosabban viselkedni, és nem beleesni a hálójába. No, meg persze most már felelős a lányáért, Hannáért is, rá is gondolnia kell.
Sok minden helyet kap ebben a könyvben. A barátság, a gyász, a bűntudat, a drogok, a hűség, a szerelem, a tiniterhesség, a naivitás és még a bigott vallásosság is. Itt semmi sem habos-babos, minden reális. A drogos az drogos, a naiva naiva. Olyan, akinek megszólalnak a fejében a vészcsengők, de a szerelemért elhallgattatja azokat. Mert hát ilyen a tinikori szerelem. Aki átélte már, az tudja, az ember józan esze szabadságra megy, és csak a szenvedély marad. Még akkor is, ha tudod, ez a szerelem nem tesz jót neked, bajba sodor. De csak kell, kell, kell! Egy szó mint száz, ez a könyv abszolút kitör a romantikus történetek sorából. Itt a fiú nem változik meg varázsütésre csak mert a lány szereti őt. Sőt sok esetben bár látszik, hogy próbálja megóvni a lányt önmagától és a világától, a függőség miatt elveszíti maga felett a kontrollt. Néha komolyan mondom, fel tudtam volna pofozni. Ugyanakkor be kellett látnom, már az is csoda, hogy a pia, a drogok és az önpusztító hajlamai mellett így viselkedik, kétségtelenül jobban, mint azt az ember várná.
Komoly könyv, itt-ott mondjuk el tudtam volna viselni, ha kicsit jobban belemegy dolgokba, például Allie problémáiba ha jobban beleláttunk volna, az nem lett volna rossz. Vagy Sawyer szüleinek a jellemébe, a tetteik motivációjába. Illetve nagyon egyszerűnek festi le a könyv Hannah baba létét. Párszor ugyan hisztizik, de egyébként csak úgy ide-oda pakolgatják, nem egy hús-vér baba hatását kelti. Aaron és Shelby is érdekes karakterek lehettek volna, ha többet tudtunk volna meg róluk.
Ennek ellenére nagyon tetszett. Nem lett kedvenc, de felrázott. A végével pedig teljesen elégedett voltam, ezt a történetet átlagos happy enddel nem lehetett volna lezárni, ez a befejezés viszont nagyon is megfelelt nekem.
Ez nem az a könyv, ami azonnal megfog és rabul ejti a szíved. Ehhez a történethez kitartás kell. A főszereplők néha idegesítőek, kiborítóak, épp olyanok, mint a hús-vér emberek. Itt semmi sem fekete vagy fehér. Az elején annyira furcsának találtam ezt, hogy nem is gondoltam, hogy képes leszek majd végigolvasni. Nem tetszett, viszont a hangulata az nagyon jó volt. Olyan baljós, annyira borongós, hogy muszáj volt tovább olvasnom, és nem bántam meg, kicsit sem.
A történet lassan bontakozik ki. Olyan mintha apró puzzle darabkák lennének elhintve a történetben és csak akkor áll össze az egész, ha végigolvasod. Ugyanis minden oldallal egyre több kérdés fogalmazódik meg nem csak Reena fejében, hanem az olvasóéban is. És mivel Sawyer igazi pasi, aki nem szeret nagy lelki beszélgetéseket folytatni, sem szembesülni azokkal a dolgokkal, amikkel a szívébe láthatnánk, a történet végéig nem is kapunk válaszokat.
Reena buzgó katolikus családban nő fel, ahol mindent a vasárnapi mise üzenete határoz meg. Az édesanyja meghalt, így apja és mostohaanyja neveli fel őt és a bátyját. A családjának van egy étterme, amit Sawyer családjával együtt vezetnek. A csodálatos, menő, lázadó Sawyer, és a kis stréber, antiszociális Reena emiatt időről-időre találkoznak. Ez Reenának elég is ahhoz, hogy menthetetlenül beleszeressen a fiúba. Persze ezt a végletekig titkolja a fiú előtt. Az egyetlen, akivel megosztja a rajongását, a barátnője, Allie. Listát vezetnek arról, mikor és hol látták a fiút. Amolyan csajos módon. Egészen addig elválaszthatatlan jó barátok, míg egy nap Allie úgy nem dönt, a tettek mezejére lép, épp csak nem Reena érdekében, hanem a sajátjában. Mit is mondhatnék... igazi jó barátnő... Reena majd belehal ebbe az árulásba. Együtt látni Alliet és Sawyert, ennél csak egy rosszabb van, amikor rájön, azzal, hogy Allie élete szerelmével jár, a legjobb barátját is elveszítette. Ezért aztán azonnal megragadja a kínálkozó lehetőséget, hogy hamarabb leérettségizhet és egy évvel hamarabb elmehet a főiskolára. Nagy álma, hogy egyszer majd utazgathasson és útikönyveket írhasson. Célirányosan halad is ebbe az irányba.
Hogy mégis hogyan kerül a végén abba a helyzetbe, amiről a fülszövegben olvashatunk? Azt nem árulom el, mert akkor a kirakós egy részét én raknám ki helyettetek, és megfosztanálak titeket az élménytől. A lényeg, hogy két évvel később Reena minden álma romokban hever köszönhetően a Sawyer nevű hurrikánnak. Tizennyolc évesen egy gyermek anyukája, akit egyedül nevel, a főiskolai terve kútba esett, a családja csalódott benne és ezt nap mint nap az orra alá is dörgöli (éljen a vallásos ítélkezés, yeee!), Sawyer pedig még csak nem is tud minderről. Egészen addig, amíg egy nap a tékozló fiú haza nem tér.
Reenának fogalma sincs mit kezdjen a helyzettel. A fiú épp olyan hatással van rá, mint azelőtt, de ezúttal szeretne okosabban viselkedni, és nem beleesni a hálójába. No, meg persze most már felelős a lányáért, Hannáért is, rá is gondolnia kell.
Sok minden helyet kap ebben a könyvben. A barátság, a gyász, a bűntudat, a drogok, a hűség, a szerelem, a tiniterhesség, a naivitás és még a bigott vallásosság is. Itt semmi sem habos-babos, minden reális. A drogos az drogos, a naiva naiva. Olyan, akinek megszólalnak a fejében a vészcsengők, de a szerelemért elhallgattatja azokat. Mert hát ilyen a tinikori szerelem. Aki átélte már, az tudja, az ember józan esze szabadságra megy, és csak a szenvedély marad. Még akkor is, ha tudod, ez a szerelem nem tesz jót neked, bajba sodor. De csak kell, kell, kell! Egy szó mint száz, ez a könyv abszolút kitör a romantikus történetek sorából. Itt a fiú nem változik meg varázsütésre csak mert a lány szereti őt. Sőt sok esetben bár látszik, hogy próbálja megóvni a lányt önmagától és a világától, a függőség miatt elveszíti maga felett a kontrollt. Néha komolyan mondom, fel tudtam volna pofozni. Ugyanakkor be kellett látnom, már az is csoda, hogy a pia, a drogok és az önpusztító hajlamai mellett így viselkedik, kétségtelenül jobban, mint azt az ember várná.
Komoly könyv, itt-ott mondjuk el tudtam volna viselni, ha kicsit jobban belemegy dolgokba, például Allie problémáiba ha jobban beleláttunk volna, az nem lett volna rossz. Vagy Sawyer szüleinek a jellemébe, a tetteik motivációjába. Illetve nagyon egyszerűnek festi le a könyv Hannah baba létét. Párszor ugyan hisztizik, de egyébként csak úgy ide-oda pakolgatják, nem egy hús-vér baba hatását kelti. Aaron és Shelby is érdekes karakterek lehettek volna, ha többet tudtunk volna meg róluk.
Ennek ellenére nagyon tetszett. Nem lett kedvenc, de felrázott. A végével pedig teljesen elégedett voltam, ezt a történetet átlagos happy enddel nem lehetett volna lezárni, ez a befejezés viszont nagyon is megfelelt nekem.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése