„Tényleg azt hiszed, hogy kettőnk története máris véget ért?”
Igazából régebben olvastam már ezt a könyvet, de ahogy az Öt könyv, amit 2015-ben nagyon várok posztomban beharagoztam, őrülten várom már a második részt, ezért újraolvastam, hogy kicsit frissebb legyen az élmény, ha végre a kezeim közé kaparintom a második részt.
Leigh Bardugo - Grisa 1. - Árnyék és csont
Alina Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek. Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából.. . Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Kom úr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. A cári udvar fényűző forgatagában sokan Kom úr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt.
Vigyázat! A bejegyzést spoilert tartalmaz!
Sajnos el kell, hogy keserítsek mindenkit, mert hatalmas függővéget kapunk, de mégse tántorítson el senkit ez a hír a könyv elolvasásától.
Alina árvaházban nőtt fel és gyermekkorában csak egyvalakire, Malra számíthatott. Ő volt a legjobb barátja, a bizalmasa, az az ember, aki segített túlélni, de ez a helyzet mára megváltozott. Mindkettejüket besorozták hazájuk (Ravka) hadseregébe. Mal felderítő, Alina pedig a térképkészítést tanulja. Az ezredük küldetése az Árnyzónába szólítja őket, ahol volkrák (emberevő szörnyek) élnek mindenütt. Az Árnyzóna az a terület amitől mindenki retteg, mert ha a sötétség egyszer elkap, akkor onnan élve nem jutsz ki.
Amikor a szörnyek megtámadják, őket Alina képessége előtör, hogy megvédje Malt és önmagát. Alináról kiderül, hogy grisa és ami a legfontosabb, ő egy napidéző. Természetesen többféle grisa van. A gyógyítók képesek érintéssel gyógyítani. A szívtörő, ahogy a nevében is benne van képes arra is, hogy összezúzza egy ember szívét, de persze úgy, hogy a kezét az emberre se teszi. Vannak szélhívók, akik képesek magukhoz hívni és irányítani a szelet. Mindegyik grisa más kasztba tartozik, amit a kaftánuk színe is jelez. Minél sötétebb a kaftán, annál erősebb, rangosabb szinten áll viselője.
A napidézőnek megvan a képessége arra, hogy elpusztítsa az Árnyzónát, mellyel elpusztulna az ott élő iszonyatosan sötét erő, és micsoda véletlen, napidéző csak egy van a világon.
Alina a cári palotába kerül, megkezdi a kiképzést, hogy grisa legyen. A grisák úgymond elit mágikus képességekkel bíró katonák. Minden gyermeket megvizsgálnak, és amennyiben van, varázsképessége akkor az udvarba viszik, hogy elkezdje tanulmányait. Érdekesség, hogy Alinán is végeztek ilyen vizsgálatot, de akkor nem derült ki, hogy grisa, de hogy miért, azt nem árulnám el, hadd legyen meglepetés, ha elolvassátok a könyvet.
Az udvarban természetesen intrikák, cselszövések és támadások is várnak Alinára. Nagyon hiányzik neki Mal és kezdetben a tanulás sem megy neki igazán, de lassan az Éjúr a bűvkörébe vonja. A titokzatos, vonzó és szexi Éjúr, akit egyszerre tudtam volna megölni és megölelni, de aztán a történet közepétől csak szimplán megölni. Vele nagyon megvezetett az írónő. Hittem a két szép szemének és aztán jól pofára ejtett. Dühös voltam magamra, hogy ennyire bedőltem a látszatnak.
Alina kezdetben nem szimpatikus, mert állandóan a viszonzatlan szerelmén vívódik és szinte semmi más nem tölti ki a gondolatmenetét. Kicsit unalmasnak is mondanám, de Bardugo olyan szépen szövi a szálakat és olyan mértékű karakterfejlődést hoz ki belőle, hogy az valami elképesztő. A kezdetben magát szürke kisegérnek képzelő Alina kivirágzik és a történet végére megkedveltem. Felnőtt a feladatához és felnőtt végre önmagához is. Végre nem nézi le saját magát, hanem az igaz valóját látja.
Ez határozottan sokat ad a könyv hangulatához. Nagyon szeretem, ha egy karakter fejlődik, még ha az elején tegyük fel, utálom is. Szeretem, ha fejlődik a jellem, és nem fekete vagy fehér.
Malt kezdetben szívből utáltam, mert olyan kis senkiházi alaknak tűnt, akit a nők hajkurászásán kívül nem érdekel semmi más. Azt nem mondom, hogy a könyv végére beleestem, mert hazudnék, de kicsit azért nőtt a szememben. A látszat ellenére mégis hűséges és segítőkész barát volt. Talán ő is álarc mögé bújt, hogy elrejtse az igazi énjét? Azt hiszem Malban van valami grisa varázs, mert túl ügyes nyomkövető volt, mármint úgy értem, hogy túlságosan nem emberi módon követte a prédáját, és ez bennem gyanút keltett. Remélem a következő részben kapok erre választ. Ettől eltekintve nem estem hasra tőle. Kíváncsi vagyok, mit lehet kihozni belőle.
Nagyon tetszett az egyedi hangulat, a kissé oroszos világ, ami persze nem orosz, csak kicsit hasonlít rá. Azt hiszem azért, mert így könnyebb volt felépíteni ezt a mesés, zord, ugyanakkor kegyetlen világot. Az írásmódon is látszódik, hogy a világfalépítésre nagyon odafigyelt az írónő. Nem mondom, hogy hibátlan volt, mert pár apróbb bakit felfedeztem, de érződik, hogy mennyire odafigyelt arra, hogy egy új világot tárjon elénk, olyat amilyennel még nem találkoztunk. A mellékszereplők is érdekesek voltak, és mindig amikor azt hittem, hogy tudom mi fog történni, bedobott egy újabb csavart. Mindenkinek ajánlom, aki izgalmas olvasmányra vágyik.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése