Maria V. Snyder - Méregtan

A könyv fülszövege megfogott. Persze a borító is nagyon szép, azt sem hagyhatom ki. Régóta a polcomon hevert, amikor is kölcsön adtam a barátnőmnek és nemrég kaptam vissza, így egyből neki is kezdtem. Nem lett abszolút kedvenc, de határozottan ígéretes kezdete egy sorozatnak.

Maria V. Snyder - Méregtan

Koporsószerű sötétségbe zárva nincs körülöttem az égvilágon semmi, ami elterelhetné figyelmemet az emlékeimről. Megöltem Reyadot. Megérdemelte a halált – ám a törvény szerint a tettemért én is halált érdemlek. Ixiában a gyilkosságért kivégzés jár. S most már csak a hóhér kötelére várok. 
Ám ugyanaz a törvény, amely ítélettel sújt, akár meg is mentheti az életemet. Ixia ételkóstolója, akit arra választottak ki, hogy a Parancsnok egészségét a mérgezett ételektől megóvja, immár holtan hever. A törvény pedig kimondja, hogy a soron következő halálbüntetésre ítélt fogolynak – vagyis nekem – fel kell ajánlani a tisztséget. 
Merénylet, mágia, megpróbáltatások…

Nagyon nehezen indult a barátságom a könyvvel. Bevallom, ezért is az öt szívecske, mert az első száz oldalon még nagyon nem győzött meg. (Folyamatosan négy és öt szívecske között őrlődtem.) Igazság szerint sokszor panaszkodtam is Ladybird-nek, hogy annyira akarom szeretni ezt a könyvet, de egyszerűen nem az igazi. Valami hiányzik, és úgy érzem, csak szenvedek vele, de aztán egy ponton sikerült beszippantania a történetnek és onnantól már faltam az oldalakat. (Összehasonlításképpen az első száz-százhúsz oldalt majdnem egy hétig olvastam, aztán a többit egy délután alatt bekebeleztem.) 

Kicsit nézzünk meg a történetet. Yelenat halálra ítélték, mert megölte Reyadot, aki ugyan megérdemelte a halált, de Ixiába a szemet szemért elv alapján gyilkosságért halál jár. Yelena számára reményt jelent, amikor felajánlják neki az ételkóstoló posztját. Természetesen ez nagyon veszélyes, mert bármikor meghalhat az Ambrosius parancsnoknak szánt méregtől, de kötél helyett esélyt kap az életre. Az ötlet, azt kell mondjam, fantasztikus és egyedülálló, mert nem minden nap lehet ilyen történettel találkozni, az biztos.
Az ételkostó posztra Valek tanítja be, aki a parancsnok jobb keze, a mérgek szakértője, orgyilkos, kiváló katona, egyszóval igazi Superman. Viccet félre téve, Valek nagyon szimpatikus volt, de erről később.
Yelena természetesen nem menekülhet korábbi tette elől, mert Brazell (Reyad apja) mindent elkövet, hogy valahogy eltegye láb alól. Orgyilkosokat küld rá, mágusokat, szinte mindenkit, aki mozdítható. Ezzel kellő izgalmat és akciót kapunk, elvégre azon aggódhatunk, vajon Yelena hogyan vágja ki magát a slamasztikából, mágiával vagy mágia nélkül?

Ó, azt elfelejtettem mondani nem ismeretlen a világban a varázslat, és hogy meglegyen a kellő feszültség, Ixiába a mágia tiltott és Yelena persze rendelkezik mágikus képességekkel, amiket még nem tud irányítani. Így ez több szempontból is veszélyes. Az ételkóstólónak való kiképzés nem megy zökkenőmentesen, mivel Yelena-nak szembe kell néznie a támadásokkal, intrikákkal és persze a kibontakozó képességeivel. Bevallom, a sok támadás egy idő után picit fárasztó volt, mert ennyi ellenséget összeszedni ennyi idősen, nem semmi teljesítmény.

Szerettem volna többet tudni arról, hogy ez a világ, hogyan alakult ki. Mi történt pontosan? Mi volt előtte? Nagyon kevés volt nekem annyi, amennyit az írónő elárult. Nem mondhatom, hogy nem mondott semmit, mert hazudnék, de számomra nagyon kevés volt. Még, még, még és még kellett volna információ! Továbbá feltételezem, hogy a középkorban játszódhatott a történet, de pontos információt igazán nem tudtam meg. Ezt is hiányoltam.

A romantikus szál alig volt érezhető, ami nem is baj, mert nem szeretem, ha az uralja a könyvet, bár ami a szerelmük betetőzését illeti… SPOILER (jelöld ki a két SPOILER felirat között lévő szöveget, ha szeretnéd elolvasni) A patkányokkal teli sötét veremben történő légyotton én megrökönyödtem, pedig nem vagyok romantikus alkat, na de ez azért nekem is sok volt a "jóból".SPOILER VÉGE

Néha a humor is felbukkant itt-ott a könyvben, és jókat mosolyogtam Valek és Yelena szócsatáin, és persze Janko és Ari csipkelődésein. Janko és Ari nagyon cukik, róluk szívesen tudnék meg többet. Remélem, a következő részben azért felbukkannak ők is.

Yelena nagyon erős főhősnő. Kitartó, nem törik meg, és amikor padlóra kerül, újra feláll és harcol tovább. Ez határozottan pozitív, mert szeretem, ha egy karakter erős, de egy kicsit néha úgy éreztem, hogy semmi lágyság nincs benne. Néha már-már úgy viselkedett, mint egy férfi. Tudom, tudom, nekem semmi se jó, de azt hiszem, hiányzott nála az arany középút. Talán a második részben több finomság mutatkozik meg a jellemében. Okos lány volt, de azért Valek iszonyú könnyen átverte. SPOILER Ha a Kedvestől ki volt ütve több napra és senki nem törődött vele, nem volt gyanús, hogy mégsem halt meg a Pillangó portól? Illetve később mikor kereste az ellenszert rá, nem talált semmit, az sem volt gyanús?SPOILER VÉGE

Valek nagyon titokzatos, ugyanakkor nagyon szimpatikus is volt, de az zavart, hogy nem tudtam eldönteni, hány éves. Néha kissé gyerekes volt, amikor durcáskodott, de nagyon okos és éleseszű. Kezdetben kissé hidegnek tűnt, de azt hiszem, kellett neki ez az álca, elvégre nem mutatkozhatott gyengének. Sokszor meglepett, amit a javára írtam. Néha méregzsák volt, de azért megmutatta, hogy tud humoros is lenni. Tetszett, hogy bepillantást engedett a szívébe, hogy megtudjuk, nem is olyan kegyetlen, mint amilyennek első ránézésre tűnt. Neki is van szíve, csak nem mutatja meg mindenkinek. Egy szó mint száz, kedvelhető karakter, mert annak ellenére, hogy tekintélyt parancsoló, mégis van benne egy csipetnyi finomság, pont amennyi kell.

Összegezve nem rossz a történet és ha az egész történetet nézem, akkor ajánlom olvasásra. Azonban az eleje miatt haragszom, mert az nagyon-nagyon döcögősen indult és ez sokat ront a könyv értékén.