Lauren Oliver - Pánik

A könyvet a bátyámtól kaptam karácsonyra és mi sem mutatja meg jobban, mennyire tartottam tőle, hogy ezidáig nem mertem elolvasni. Még mindig haragszom az írónőre azért, mert véleményem szerint totálisan eltolta a Delírium trilógiát, főleg a befejezést. Ez a könyv viszont szerencsére nem olyan, mint a Delírium, jobb annál.

 „A játéknak folytatódnia kell.

Mindig is folytatódott.”

Lauren Oliver - Pánik

Heather soha nem gondolta volna, hogy részt fog venni a Pánikban, a legendás versenyben, a végzős gimnazisták megmérettetéseiben, amelynek rendkívüli tétje van – mindenekfelett a busás nyeremény. Soha nem képzelte magát bátornak, sőt azt sem gondolta, hogy valaha küzdeni fog vagy kiáll magáért. Amikor azonban talál valamit, és valakit, akiért küzdhet, rájön, hogy bátrabb, mint hitte volna. 
Dodge viszont soha nem félt a Pániktól. Mélységes titka rendkívüli hajtóerő, és biztos benne, hogy a győzelmet is garantálja neki. Azt azonban nem tudja, hogy mások is őriznek titkokat. Mindenkinek oka van játszani. 
Heather és Dodge számára a játék új szövetségeket, váratlan felfedezéseket hoz, és mindkettőjüket megismerteti az első szerelemmel. Ráébreszti őket, hogy néha azokra a dolgokra van a legnagyobb szükségünk, amelyektől a legjobban félünk.

Kicsit nehéz összeszednem a gondolataimat a könyvről, mert eléggé a hatása alá kerültem. Sokszor meghökkentem, elcsodálkoztam, de engem mégis magával ragadott komor és félelmetes hangulata. Egy Carp nevű porfészekben játszódik a történet, ahol az emberek egyszer csak unatkoztak és kitalálták a Pánikot. Elvégre miért ne? A Pánik a végzős diákok versenye – persze csak azé, aki el mer indulni – ahol különböző őrült, félelmetes és sokszor életveszélyes feladatokat kell teljesíteni. A végső nyertesé pedig a busás pénzjutalom. A pénzjutalomhoz minden diáknak egész évben hozzá kell járulnia, amolyan kötelezően önkéntes alapon.

Legyen sziklaszirtről leugrás vagy kísértetházban való éjszakázás, őrültebb és örültebb ötleteket találnak ki a bírák, akik a versenyt a háttérből mozgatják. Persze idén a rendőrség is belefolyik a játékokba, mert megelégelték a veszélyes játszmákat és a korábbi haláleseteket. A történetről nem tudok nagy spoilerek nélkül beszélni, így itt meg is állnék.

Alapesetben Heather és Dodge nézőpontjából ismerjük meg a történetet, de én kicsit beszélnék a két fontosabb mellékszereplőről is.

Heather kezdetben egy idegesítő kiscsajnak tűnik, akit elhagyott a pasija ezért ő bemenekül a Pánik első próbájába, csakhogy ne lássa, ahogy az ex az új barátnőjével csókolózik. Alacsony önértékelés, zavarodottság, állandó szomorúság, düh és fájdalom. Ez mind benne lakozik, ami azt kell mondanom, nem csoda. Az anyja drogos, nem figyel se rá se a kishúgára. Egy nyamvadt lakókocsiban élnek, amit talán csak a szerencse tart egybe. Hatalmas fejlődésen megy át, ahogy lassan felismeri a saját értékeit. Nagyon hosszú utat tesz meg és a kishúgáért rengeteget tesz, ami az anyjukról egyáltalán nem mondható el. Az első pár oldal után nyilvánvalóvá vált, hogy szerelmes Bishop-ba, de persze ő maga elég későn jön erre rá. Nem mondanám se pozitív se negatív karakternek. Egyszerűen csak egy ember, akinek vannak jó és rossz tulajdonságai is, és a történet végére kicsit sikerül felnőnie.

Dodge nagyon titokzatos és iszonyú furcsa srác. A nővére pár éve a Pánik során bénult le, így őt a bosszú vezérli. Meg akarja bosszulni az elkövető öccsén a nővére tönkrement életét. Egy lepukkant lakásban élnek hárman. Dodge, a nővére és az anyjuk. Az anyjuk mindig városról városra jár velük, mindenhol más férfit szed fel, míg ők mindig kénytelenek végignézni a szokásos forgatókönyvet. Tehát az ő élete sem tökéletes. Senki nem nézi ki belőle, de nagyon kemény srác. Érdekes volt, hogy a váltott szemszög ellenére nem Heather-rel jön össze. Dodge Nat-ba szerelmes, de eléggé vak a lány irányába, aki egy darabig könnyen meg is vezeti. Eléggé hirtelen haragú és önfejű, de ugyanakkor tud figyelmes és kedves is lenni. Nem álompasi, de nem is egy rém. Ha igazán megismerjük, megértjük, miért vált ilyen emberré. Ő is fejlődésen megy át és rájön, hogy a bosszú habár édes, néha jobb, ha megtanuljuk elengedni a sérelmeinket és túllépünk a fájdalmon.

Nat volt az a szereplő, akit egyáltalán nem kedvelem, sőt kifejezetten utáltam. Folyamatosan kihasználja az embereket és manipulálja őket. SPOILER! Heather megegyezik vele, hogy akármelyikük is nyer, felezik a nyereményt. Nos, Nat a háta mögött megegyezik Dodge-val is persze ugyanebben. SPOILER VÉGE!

Ahogy kihasználja Dodge-t az annyira nyilvánvaló, és egyszerűen rémes. Emellett viszont nagyon buta is. Színésznő szeretne lenni és annyira naiv, hogy nagyon könnyen át is verik. Azért indul el a Pánikon, hogy megvalósíthassa álmát. Rengeteg alkalommal csak azért jut tovább, mert Heather vagy Dodge segít neki. Magától nem lett volna képes túljutni még az első körön sem. Igaz, hogy van egy kisebb lelkiismereti megnyilvánulása, de rajta ez sem segített, mármint ezek után sem tudtam másképp tekinteni rá.

Bishop nagyon kedvelhető karakter, mert ő az a fajta tipikus jó barát, akire mindig lehet számítani. Bár ez csak egy pontig igaz, a Pánik második körén érnek minket meglepetések, ahol már elkezdünk gyanakodni, de sokáig konkrét okokat nem tudunk meg. Nagyon régóta barátok Heatherrel és a vak is láthatja, hogy Bishop is szereti Heathert, de ugyanolyan ütődött ezen a téren, mint a lány.

Bishop imád kocsikat bütykölni, bár sokszor neki kezd, és nem fejezi be. Csoda, hogy megy egyáltalán az autója. Furcsa volt, hogy nem indul a Pánikon. Elvégre a csajok indultak, akkor ő mire vár? Ezt a titkot nem árulom el. Olvassátok el a könyvet és megtudjátok. :)

Nagyon helyes srác, azt kell, hogy mondjam, ígéretes könyves álompasi. Hatalmas piros pont neki, amiért még ha durván is, de felrázza Heathert, hogy ne csak az élet rossz oldalát nézze, hanem fedezze fel a napos oldalt is.

Az írásmódja nagyon más volt a könyvnek és sokszor meg is döbbentem a hasonlatok miatt, de épp ezért tetszett, mert életszagú volt. A lakókocsiparkban élők a relativitás elméletről fognak beszélgetni? Nem. Nagyon egyszerű emberekről olvashatunk és ez az életszemléletükön és a gondolatainkon is meglátszik. Igen, durva hasonlatok voltak benne, de erre azt mondanám, hogyha besétálnánk egy, a könyvben leírt lakókocsiparkba szerintem cifrábbakat is hallanánk.

Amiért viszont levontam, az a következő okok miatt történt:

1. Szörnyen pocsék a belső margója a könyvnek. Nem akartam erősen szétnyitni nehogy széttörjem a könyv gerincét, így rendszeresen oldalról benézve kellett olvasnom. Ez nagyon zavart.
2. Volt benne pár logikai baki, ami még elviselhető lehetett volna, de azért jár a levonás érte, mert elég súlyosak voltak. Dodgenak hol húga, hol nővére volt. Azért nagyon nem mindegy.

Mindenesetre a történet végig fenn tartotta az érdeklődésem, és csak úgy pörögtek az események. A hangulata beszippantott, és már-már én is komor és mélabús lettem, de ez illett a sztorihoz, ezt nem lehetett volna rózsaszín mázzal leírni. Nem hétköznapi történet és ezért ajánlom annak, aki nem romantikus tiniolvasmányra vágyik.