Jodi Picoult – Csodalány

Elképesztő, lebilincselő és csodálatos. Ez a három szó jut eszembe visszagondolva a történetre. Picoulttól megszoktam már a különös témaválasztást, de ezúttal lenyűgözött az a háttérmunka is, amit a történet hitelessége érdekében végzett. Aki szereti az igazán jó történeteket, a több szemszögű tálalást, szeret izgulni a főhősök miatt és elmerengni egy-egy érdekes kérdésen, annak ez a könyv kihagyhatatlan!

Jodi Picoult – Csodalány

Mariah White életében másodszor kapja rajta férjét egy másik nővel, lányuk, a hétéves Faith pedig életének minden fájdalmas másodpercében vele van. A gyors válást követően Mariah depresszióval küzd, Faith azonban új barátra lel. Egy képzeletbeli barátra, aki lehet, hogy mégsem annyira képzeletbeli…
Faith folyamatosan beszélget az „őrzőjével”, s hamarosan a Bibliából kezd idézni – a könyvből, amelyet sem ő, sem egyetlen rokona nem olvasott. Mariah pánikba esik, pszichiáterek hada vizsgálja a kislányt, de nem találnak nála semmit.
Egy nap aztán Faith kezén stigmák jelennek meg, és csodás gyógyulások követik az útját. Mariah-nak szembe kell néznie a ténnyel, hogy Faith – a kislány, aki sosem kapott vallásos neveltetést – talán tényleg Istennel beszélget.
Ahogy lenni szokott, Faith csodálatos gyógyító ereje nem marad titokban. A hívők és a médiacápák hordái ostromolják a házat, és ha ez nem lenne elég, a kislány apja, Colin gyermekelhelyezési pert indít volt felesége ellen.
A Csodalány újra a legfontosabb kérdéseket feszegeti. Hol a határ csoda és valóság között? Összeegyeztethető-e az orvosi hivatás és a vallás? Lehet-e, kell-e választani az anyaság és az élet között? 

A kapcsolatom a könyvvel érdekesen indult, mivel eleinte nem tudtam, mire is számíthatok. Mi igaz és mi nem? Ki rossz és ki nem az? Aztán ahogy egyre jobban kibontakozott előttem a történet, egyre több szereplő szemszögéből megismerhettem a "tényeket" és a benyomásokat, úgy egyre jobban és jobban élveztem a történetet. Eladdig, hogy a végén már érzelmek ezreit váltotta ki belőlem. Volt ahol olyan dühös voltam, hogy legszívesebben elástam volna jó mélyre egy-egy szereplőt, máskor olvadoztam, vagy éppen sírtam tehetetlen dühömben, esetleg együtt örültem az általam annyira megszeretett szereplőkkel! Kész érzelmi hullámvasút volt, de a szó nemesebb értelmében.
Emellett sok érdekes kérdést vetett fel a történet,  amiket szerettem volna alaposan megvizsgálni, átgondolni, mérlegelni, emiatt lassabban is olvastam. De ezt egy cseppet sem bántam, mivel annyira megszerettem a szereplőket, hogy szerettem volna egyre hosszabbra nyújtani a perceket, csak hogy minél később kelljen búcsút vennem tőlük.

New Hampshire - New Canaan
A regény helyszíne

A történetről

Mariah White hajlamos a depresszióra, egyszer már elvesztette a kontrollt önmaga felett, és folyamatosan ott lebeg a feje felett annak a lehetősége, hogy ez újra megtörténhet. Így amikor a lányával, Faithszel együtt egy nap arra tér haza, hogy imádott férje egy másik nővel van a közös hálószobájukba, a helyzet azzal fenyeget, hogy újra összeomlik. Colin, a férj, amellett, hogy nagyon szégyelli magát, amiért a gyermeke is tanúja volt a botlásának, úgy dönt, nem óhajtja helyrehozni a házasságukat. Ezzel pedig mind a gyermekét, mind a feleségét kész helyzet elé állítja.

Mariah

Pár nap múlva azonban nem csak ezzel kell megküzdenie Mariahnak, hanem azzal is, hogy a gyermeke beszélget valakivel, akit ő nem lát, és akit a kislány egészen sajátos módon úgy nevez, az "őrző". 
Hamarosan felkeresnek egy gyermekpszichiátert, és segítséget kérnek. Ám a képzeletbeli barátnak tartott ismeretlen egyre különösebb dolgokra veszi rá Faitht. A zsidó származású kislány az Újszövetségből idéz, csodákat tesz, és olyan dolgokat produkál mind testileg, mind lelkileg, amik felett orvosok, pszichiáterek és maga az anya is értetlenül áll.
A média viszonylag gyorsan felfigyel a kislányra, és miközben Mariah próbál egyben maradni, és igyekszik kibogozni a szálakat a lánya viselkedésével kapcsolatban, meg kell küzdenie a riporterek, a papok, a rabbik és a buzgó hívek áradatával is, akiknek a képviselőivel megismerkedünk mélyebben is, hiszen az ő szemszögükből is láthatjuk a történéseket.
Ahogyan azt a fülszöveg is írja, Colin, miután rendezte sorait a szeretőjével, szembesül a lánya körüli médiacirkusszal és azonnal közbelép, hogy kimenekítse a kislányt a vélhetően pszichotikus anya karmaiból. 

Véleményem


Megmondom őszintén, a könyv körülbelül feléig csak külső szemlélője voltam a dolgoknak. Voltak szereplők, akikkel szimpatizáltam, akiket már-már szerettem, de nem voltam részese a történetnek úgy, ahogyan a kedvenceimnek szoktam. Ám utána... Hihetetlenül gyorsan beszippantott a történet, azon kaptam magam, hogy a buszon, esténként az ágyban, de még a tóban fürödve is a szereplőkön jár az eszem. Nagyon kíváncsi voltam arra, hogyan alakul a történet? Mi lesz a vége?

Olyan volt ez a könyv, mintha egy rendkívül jól megírt esettanulmányt olvasnék irodalmi formában tálalva. Képet adott arról, hogy a mai világ emberei hogyan néznének szembe annak a lehetőségével, hogy egy egyszerű gyermeken keresztül ismerhetik meg Istent? Hogyan reagálnának arra, hogy egy hétéves, vallásos neveltetésben nem részesült kislány láthatja Istent, és nem abban a formában, ahogyan addig ábrázolták? Mit tenne velük egy-egy csoda? Vagy mit tenne egy ateistával? Egy pappal, aki mindig is vágyott hasonló jelenés átélésére? Rendkívül szövevényes történet a Csodalány! Napokig tudnék beszélni nektek róla, és szerintem még akkor sem adnám át felét sem annak, amiket bennem felszínre hozott. 

Elgondolkodtam azon is, vajon én hogyan kezelném a helyzetet, ha Mariah helyében találnám magam? 

Faith

Ha a lányomat piszkálnák a suliban, mert egy láthatatlan valakihez beszél? Ha egyes emberek szentként tekintenének rá? Ha nem mehetne ki az utcára anélkül, hogy ne venné körül a média? És ha mindeközben halálra rémítene annak a lehetősége, hogy a kislányom valójában beteg? Bár azt hiszem, annak a lehetősége is épp olyan elképzelhetetlen lenne, hogy igazat mond. Szóval nem egyszerű kérdés ez. Mikor vagyok jobb anya, hogyan állhatok a lányom mellé? Ha hiszek neki, és ezzel esetlegesen bátorítom, vagy ha megpróbálom ráébreszteni arra, hogy nem létező dolgokról beszél? Hátborzongató kérdések ezek. Hiszen a kislány általában ugyanúgy viselkedik, mint egy teljesen átlagos hétéves. Babázik, mesét néz, nyafog, ha elfogyott a türelme... nem változik át ezek hatására valaki mássá. És továbbra is az anyja felel érte, tehát így vagy úgy, de döntenem kellene a gyermekem életéről. Számtalan lehetőség végigfutott a fejemben, de akkor is csak oda lyukadtam ki, hogy egyetlen esetet kivéve Mariah minden döntésével egyetértettem.

Ian Fletcher szemszöge volt még, ami több szempontból is elgondolkodtatott. A férfi hivatásos ateistaként definiálja magát, egy showműsort vezet, aminek az a lényege, hogy minden jelenést és csodát megcáfol. Amolyan antimissziós utakat szervez, és sorra leleplezi a vallási csalásokat. Érthető, hogy azonnal felkapja a fejét, amikor hall Faith White állítólagos csodáiról, és amikor saját szemeivel láthatja, mennyien követik a kislány minden mozdulatát a hívő emberek. 
Rendkívül érdekes volt a férfi szemein keresztül látni a történteket, hiszen egy ízig-vérig két lábbal a földön járó emberről beszélünk, akinek hihetetlenül jó színészi képességei vannak. Nem nagyon szeretnék spoilerezni, ezért csak annyit mondok, nagyon különös volt részese lenni a benne zajló folyamatoknak. Sokszor teljesen meg tudtam érteni őt, bár a benne feszülő düh minden vallási csodával és eseménnyel szemben néha érthetetlen volt. Persze gondoltam, hogy lappang valami a hátterében, ami egyszer csak a felszínre tör, és nem is kellett ebben csalódnom. Nagyon jó és hihető volt a férfi háttértörténete és a jelleme is telitalálat volt.

Millie

Meg kell még említenem azt a személyt, aki a történet humoráért felelt, Millie Epsteint, Mariah anyját. Nagyon megkedveltem szókimondó nyers stílusát, azt, hogy bármikor készen állt szembeszállni azzal, aki a lányát vagy az unokáját bántotta, még akkor is, ha a meggyőződése éles ellentétben állt azzal, amit a szerettei képviseltek. Az egyház képviselőivel való beszélgetéseit kimondottan szerettem, mint ahogyan azt is, milyen éles szemmel szúrta ki a lánya titkait, és hogyan segített neki. 

A legnagyobb jellemfejlődésen Mariah ment keresztül. A történet elején a nő önmagát azon keresztül definiálja, hogy a férje milyennek látja és mennyire szereti őt. Sok nő szenved hasonló "betegségben", csak akkor érzi magát egésznek, ha a szeretett férfi mellette van, óvja, védi, és becsüli, ha elégedett vele, akkor a nőnek is van önbecsülése, ha nem, akkor összeomlik. Így amikor a férjét csaláson kapja, teljesen érthető módon az egész addigi élete összeomlik. Fogalma sincs arról, ki is ő igazán, hogyan élje tovább az életét, és lesz-e még valaha egész ember. Ám ott van mellette a kislánya, a hétéves Faith, akinek nagy szüksége van rá, miatta pedig össze kell szednie magát, szembe kell néznie az élete összeomlásával anélkül, hogy ez a gyermekére hatással lenne.
Az, ami Faithszel történik, felrázza őt ebből, számára észrevétlenül egyre határozottabban hoz meg döntéseket, és a történet közepére már egészen más ember lesz belőle, mint amilyen az elején volt. 
Amikor a könyv elején kételkedett abban, hogy jó anya-e a legszívesebben megöleltem volna. Annyira elveszett volt, annyira törékeny. Később még mindig sebezhető, de az állapota sokkal stabilabbá és határozottabbá vált. Nagyon szorítottam neki, hogy találjon valakit maga mellé, aki értékeli őt, aki mellett kiteljesedhet és ne egyedül kelljen szembeszállnia az egész világgal. És bizony a szerelmi szálban sem kellett csalódnom. Nem az állt a középpontban, de azért hangsúlyos helyet foglalt el a könyv egészében.

Röviden a történet fantasztikus és kidolgozott volt, a szereplők mind-mind éltek, szilárd jellemvonásokkal bírtak, mindegyiküknek sajátos gondolkodása volt. A sok szemszögválasztás nem okozott zavart, hiszen jól elkülöníthetőek voltak. A Csodalány belopta magát a szívembe, még a legvégén lévő csavar ellenére is – amiről egyébként megvan a saját elméletem, és privátban szívesen megosztom bárkivel –, és beírta magát a kedvenc történeteim közé. 
Köszönöm szépen az Athenaeum Kiadónak, hogy megjelenés előtt elolvashattam. Rendkívüli élmény volt!

A Csodalány augusztus 27-én jelenik meg az Athenaeum Kiadó gondozásában.

Ha szeretnéd előrendelni itt megteheted!

A Goodreadsről összegyűjtöttem nektek, milyen könyvborítókkal jelent meg világszerte a Csodalány. Nekem a személyes kedvencem a 2009-ben megjelent amerikai borító (a képen a rózsaszín nagy borító), szerintem csodaszép, a kínai pedig nagyon kifejező! 

Bal oldalon a 2006-os és a 2012-es borító látható,
középen a 2009-es,
jobb oldalon pedig a portugál és a 2009-es angliai

Bal oldalon a 2001-es német, alatta a litván,
középen a kínai,
jobb oldalon a 2007-es német és 2008-as amerikai

Nektek melyik tetszik a legjobban?