Szeress, ha hazudok is - én nem szerettelek

Tarryn Fisher nagy sikerű trilógiájának 1. része hozzánk is eljutott a nyáron. A sorozat a Szeress, ha hazudok is címet kapta. Bevallom ettől a könyvtől többet vártam, mindenki azt írta, milyen jó, milyen valósághű. Hát… számomra nem ez a valóság.

The Opportunist - Kihasznált alkalom

Olivia Kaspen éppen most jött rá, hogy volt barátja, Caleb Drake elveszítette az emlékezetét. A lány eddig is azzal tett szert kétes hírnévre, hogy előnyt kovácsol a helyzetekből. Most pedig döntenie kell, milyen messzire hajlandó elmenni az ex visszaszerzéséért. Miközben Olivia valódi énje és a nem túl dicső közös múltjuk titokban tartásával birkózik meg, akadályt jelent Caleb kattant új barátnője, Leah Smith. A két bestia őrült versengésbe kezd egy olyan férfiért, aki nem emlékszik egyikükre sem. Oliviának viszont hamarosan szembe kell néznie hazugságainak következményével…

Hazugságok, intrikák, manipuláció… Ez inkább hasonlít egy szappanoperára, semmint a valóságra. Persze lehet, hogy csak én élek burokban, de nem éreztem a magaménak.

Pedig ígéretesen indult, olyan hangulatot teremtett az írónő az első néhány sorban, amitől megelevenedtek előttem a saját egyetemi éveim. Az alaptörténetből akár még egy jó sztori is kibontakozhatott volna, sajnálom, hogy nem így lett.

Szép lassan bontakozik ki a történet, múlt és jelen váltakozik. Sokáig homályban tart az írónő azt illetően, mi is volt az a nagy bűn, ami Olivia és Caleb szakításához vezetett a múltban. Egy biztos, Olivia részéről ennek a kapcsolatnak soha nem volt vége. És amint lehetősége adódik, meg is ragadja azt. A fülszövegben már olvasható volt a történet kiindulópontja. Olivia összefut az exével, Calebbel, aki nem ismeri meg a lányt. Hamarosan kiderül, azért nem, mert amnéziás. Olivia kisebb hezitálás után úgy dönt, kihasználja a lehetőséget és amíg lehet, eltölt egy kis időt Calebbel. A fiú pedig újra beleszeret. Ám mindvégig ott az emberben a feszültség, mi lesz, ha Caleb visszanyeri az emlékezetét. Ugyanis Olivia saját belső monológjai szerint olyat tett annak idején, ami egy életre eltaszította tőle a fiút. 

És csakhogy bonyolódjon a dolog, az amnéziás Calebnek már menyasszonya is van Leah személyében, aki nem tűri a konkurenciát. Innentől kezdve tulajdonképpen az egész történet két arra méltatlan nő csatározásairól, hazugságairól és intrikáiról szól, persze némi romantikus körítéssel.

Olivia nem az a tipikus pozitív hősnő, számomra egy újkori Scarlett O'Hara kelt benne új életre. Iszonyú önző, az egész élete egy merő hazugság. És ne hagyjuk ki, hogy egy megszállott. Akárhonnan is nézem a dolgot, nem lopta be magát a szívembe. Persze megvan a maga kis háttértörténete: nehéz gyermekkor, szomorú emlékek stb. De a tettei nagy részét mindez nem indokolja sem a múltban, sem a jelenben. 

Mint azt már írtam a gyermekkora nem volt egyszerű, a sebei, amiket akkor szerzett, egész életén át elkísérik, és nem igen gyógyulnak, és sajnos az első rész folyamán személyiségfejlődésen sem megy át. Igazi érzéketlen liba, Jól mutatja ezt az, ahogyan először egymásra találnak. 

Caleb csak teper és teper, de nem ér célt, mert a lány folyamatosan lepattintja. Pedig a fiú nagyon kedves. Ekkor dönt úgy Caleb, hogy nem erőlteti, ami nem megy. Otthagyja Oliviat, aki ettől átmegy megszállottba. Hihetetlen volt a váltás, nyomoz, nyomul, hazudik, csal. Olyan dolgokat vállal be Calebért, ami nálam kiverte a biztosítékot, simán átgázol embereken, csak mert meg van győződve róla, hogy őt illeti a fiú szerelme. Komolyan mondom, nagyon kiakadtam azon, amit a fiú egyik barátnőjével tett. De neki ez nem számít, tudja magáról, hogy nem jó ember és részéről ezzel ki is pipálta a dolgot.

Persze visszaszerzi a fiút. Nagy a szerelem. Éveken át együtt vannak ezután, Caleb gyakorlatilag mindennel és mindenkivel szembeszáll Oliviaért, de a lány továbbra is bizonytalanságban tartja. Aztán persze beüt a mennykő. A kapcsolat megszakad, és visszatér a megszállott Olivia.

Ez egy ördögi kör. Teljesen kiakasztott. Amikor mellette van a szerelme, akkor túl büszke, hogy megadja magát neki, amint elhagyja, másról sem szól az élete, mint utána kesereg. Soha nem lép túl rajta. 

És a jelenben sem viselkedik érettebben a lány. Össze-vissza futkos, logikátlan, küzd, aztán feladja, aztán újra küzd... Az évek meg csak telnek. Komolyan mondom fárasztó volt.

Mellette Caleb még egész tűrhető figura. Igazán kedves, udvarias, vidám srác. Néha kicsit nyálas, de nem vészesen. Hihetetlen, de még sikerült meglepetést is okoznia azzal, hogy amikor a jégkirálynő elutasítja, magára hagyja a lányt, nem zaklatja, nem kezdi el üldözni azzal, hogy ő az igazi, hanem éli tovább az életét. Óriási piros pont ezért neki. Viszont soha nem tesz semmit. Gyakorlatilag ő arra megy, amerre az események, vagy éppen a lányok sodorják.

Leah a másik gyenge láncszem ebben a könyvben. Legalább olyan őrült, mint Olivia. Igazság szerint egyetlen hosszabb jelenete volt, amikor kénytelen volt Oliviaval együtt működni, és abban a helyzetben kedvükre hazudozhattak, csak kár hogy olyan nagy horderejű dologról volt szó, ami sok ember életét követelte. Nem tudom, mi volt ezzel a célja Tarryn Fishernek, nekem a gyomrom forgott az egésztől.

Egyébként totál értelmetlen volt az egész. A nagy gonosztett bár valóban az volt, ami, de volt előzménye, amiről nem beszélnek. Pedig lehet, nem ártana. 

Összevetve: össze-vissza cselekszenek a szereplők, nem rendelkeznek valódi jellemmel. Kerülgetik egymást, de soha nem a helyes lépést teszik meg egymás felé. A vége pedig kiakasztott. Jó, rendben, hogy ez egy trilógia, de ennyi szenvelgés után azt vártam volna, hogy valamilyen módon jól lezárják a dolgot. Hát nem így történt. Komolyan kissé zaklatott lettem a befejezéstől.

Még nem tudom, elolvasom-e a többi részét is, mert egy kicsit sok volt nekem ez a történet.

Nagy jóindulattal két csillagot adnék neki.