2015. január 14. | By: KE Katica

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Kedvenc gyerekkori könyvem




Végre egy nekem való VKP téma! Nagyon vártam már ezt.

Próbáltam keresni egy bizonyos történetet, amit igazán szerettem, de nem találtam. Azt hiszem már akkor is ilyen nyughatatlan természet voltam. Egy történet soha nem volt elég, habár voltak visszatérő meséim. Erről egyszer már írtam, hogy egy-egy nekem tetsző történetet akárhányszor végig tudtam hallgatni vagy olvasni, míg már kívülről fújtam az egészet.


Így azt mondanám, Grimm legszebb meséi volt a kedvencem. Nem volt olyan színes, mint a mai mesekönyvek, de azért pár szép kép volt benne. Olyan csodálatos világokba vitt el, amikről a későbbiekben is álmodozhattam, lehettem libapásztor lány, királykisasszony, okos parasztlány... bárki. Lehetett palotám, vagy egy kis viskóm. Menekülhettem a csúf boszorka, haragos királyi apám, esetleg a gonosz komornám elől. Csak ki kellett nyitnom és egy új világ tárult fel előttem. Sőt világok ezrei. 

Álmodozhattam a szőke hercegről, vagy arról, hogy nekem lesz szőke a hajam, ha nagy leszek és hercegnő válik belőlem (természtesen sötétbarna hajjal esélyem sem volt ilyesmire, de jól esett erről álmodozni). Mindenesetre tetszett, hogy nem csak egy életút várt rám, hanem bárki lehetett belőlem. A lehetőségek száma minden egyes történettel egyre csak nőtt.

Ma is hiányzik ez a könyv, sajnos az évek során nagyon leharcolt állapotba került, így mára nem több már, mint egy saláta leeső borítóval. Pedig kiskoromban is vigyáztam a könyvekre. Mentségemre szóljon, nem csak én használtam. Talán innen fakad, hogy ma is a fantasy-ket, a csodálatos, képzeletbeli tájakon, korokban játszódó történeteket szeretem a legjobban.





A másik nagy kedvencem, aminek a mai napig nem jöttem rá a vonzerejére, Vlagyimir Szutyejev Vidám mesék könyve. Imádtam a cicákat benne, a buta, de bájos egyszerű kis történeteket. Elvarázsolt a szép grafika. 

Nemrég egy könyvesboltban rábukkantam újra a könyvre, azóta minden ismerősömnek, akinek gyereke van, ezt veszek ajándékba. És hihetetlen, de a könyv vonzereje a mai gyerekeknél is működik. Íme egy kis ízelítő a képvilágából:










Ha nektek is eszetekbe jutottak ezekről a mesekönyvekről a kedvenceitek, akkor osszátok meg velünk!


A többi blogger linkjeit innen érhetitek el:






8 megjegyzés:

Judy írta...

A cicas tényleg ,azt én is szerettem :)))) Jò mesek,jò ezekre emlékezni :)

Liza Magyar írta...

jaj a Vidám meséket én is szerettem :) :) mamáméknál volt meg, mindig elolvasgattam, ha ott voltam :)

Molnár Katica írta...

Igen, ahogy a képeket keresgéltem a Vidám mesékhez, előjöttek a gyerekkori emlékeim. Jó ez a kis nosztalgia. :)

Molnár Katica írta...

Én is mindig a nagymamáméknál olvasgattam. Olyankor még az örökmozgó unokatestvéreim is megnyugodtak. Cuki mesekönyv. :)

LenchyLány írta...

Igen, a Vidám mesék... a kedvencem a libás-átöltözős volt és a ceruzás

Vivi írta...

A Vidám meséhez kapcsolódóan az előző hozzászólóval egyezik a véleményem. :) Én is a Vova ceruzája meg a libás mesét szerettem nagyon! :) Régen nem nagyon értettem, hogy ez egy orosz könyv és nem tudtam feldolgozni, hogy miért van a medvének fura neve (valamilyen Petrovics vagy Ivanovics volt :D).

Molnár Katica írta...

Én mindet imádtam. Hihetetlen mennyire megunhatatlan volt. :)

Molnár Katica írta...

Az engem is meglepett, amikor pár éve rájöttem, hogy orosz. Jó a memóriád, nekem már teljesen kiesett a medve neve.

Megjegyzés küldése