2014. október 28. | By: Ladybird

Nyerd meg Katja Millay könyvét!

Nyereményjátékot hirdetek!





Nemrég írtam Katja Millay Nyugalom tengere című könyvéről, amit most megnyerhettek tőlem. Nincs más teendőtök, csupán 

1. Feliratkozni a Rendszeres Olvasók közé
2. Csatlakozni a Facebook oldalamhoz

Mindezt 2014. november 4-ig megtehetitek. November 4-én este sorsolok, és közzéteszem a Facebook oldalamon a nyertes nevét, akivel azonnal fel is veszem a kapcsolatot és a következő napokban elküldöm neki a könyvet. 
Egyszerű, nem igaz?

Aki tag már a Facebook oldalamon, annak természetesen csupán az 1. pontot kell teljesítenie!

Megjegyzés: Csak Magyarországon belül tudok csomagot küldeni.

2014. október 27. | By: Ladybird

Hírek a tengerentúlról - Kelley Armstrong és Nalini Singh is új könyvet ad ki




Kelley Armstrong új könyvvel jelentkezik - YA thriller személyiségzavarral


Kelley Armstrong, akit a The Summoning sorozata óta egyenesen imádok, a napokban bejelentette, hogy új könyvet készül kiadni. A téma nem igazán hétköznapi, egy YA thriller, ami egy mentális problémákkal küszködő emberről szól. Akit, hogy segítsenek rajta egy csoportterápiás táborba visznek.

Az írónő már nagyon szeretett volna írni a témáról, mivel pszichológiai tanulmányokat is folytatott, valamint a barátai és a családja körében is vannak olyanok, akik ilyen problémákkal küzdenek. A főszereplő egy traumatikus élmény hatására (túszul ejtették) szorongással, depresszióval és skizofréniával küzd, egészen pontosan Borderline PTSD-vel.

Mivel jelenleg más fontosabb munkái is vannak, a könyv csak 2015 végén vagy 2016 elején fog megjelenni, már azt is tudja, hogy első körben hol, melyik kiadónál. 


Nalini Singh újabb könyvvel jelentkezik novemberben



Az Angyali vadász sorozat 7. részével, amiben visszatér a vámpírvadász Ashwini és a vámpír Janvier. Róluk szó volt már az Angels’ Pawn novellában, valamint az Angyali szárnyalás című novelláskönyvben.




2014. október 26. | By: Ladybird

Katja Millay - Nyugalom tengere, klisék másként tálalva

Van-e élet az után, hogy mindent elvettek tőled, ami valaha is fontos volt a számodra? Ha az egyetlen eszköz, amivel ki tudtad fejezni az érzelmeidet, már csak fájdalmat okoz? Ha bármerre nézel, csak szánakozó tekinteteket látsz? Ha már magad is úgy gondolod, nincs tovább...

Erre ad választ Katja Millay könyve, a Nyugalom tengere. Íme, a bizonyíték, hogy egy klisékkel teli történet is lehet jó, csak jól kell megírni.



A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.
Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer.
Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.
A Nyugalom tengere gazdag, erőteljes és zseniálisan kidolgozott történet egy magányos fiúról, egy érzelmileg sérülékeny lányról és arról a csodáról, ha kapunk még egy esélyt.



2014. október 25. | By: Ladybird

Májusban jön a Párválasztó 4.

A napokban került ki Kiera Cass az oldalára, hogy 2015. május 5-én jelenik meg Amerikában a következő Selection rész. A borítóját már bemutatták. Nekem nagyon tetszik!

Amit eddig lehet tudni a The Heir fülszövegéről:

Húsz éve már, hogy America Singer jelentkezett a Párválasztóba és elnyerte Maxon herceg szívét. Most eljött Eadlyn hercegnő ideje, hogy megtartsa a saját Párválasztóját. Eadlyn nem vár semmit az egésztől, főként azt nem, hogy a szüleihez hasonló tündérmesébe illő dolog történjen vele. De amint elkezdődik a verseny, rájön, nem is olyan lehetetlen dolog, hogy megtalálja a boldogságot. 

Az Örökös (nem biztos, hogy ez lesz a magyar címe) Eadlyn könyve lesz. Ő meséli el a történetet. Ehhez a könyvhöz már elérhető a videó, arról, hogyan zajlott a borító fotózás, itt tudjátok megnézni:


Az írónő azt is elárulta, hogy Eadlyn-nek van egy ikertestvére is, Ahren, aki azonban cseppet sem hasonlít a húgára.
A sorozatnak (ezzel együtt) még két része biztosan lesz.

Nagyon szeretem ezt a sorozatot, és már nagyon várom! 

2014. október 23. | By: Ladybird

The Rocker sorozat - avagy olvass angolul

Ezúttal egy különleges bejegyzést hoztam. Egy olyan könyvsorozatot szeretnék bemutatni, ami még nem jelent meg Magyarországon, viszont érdekes és nagyon könnyű a nyelvezete. Azt hiszem elég csak annyit mondanom: rockbanda, turnék, alfahímek, belevaló csajok… Erről szól Terri Anne Browning - The Rocker sorozata.


2014. október 14. | By: Ladybird

A holnap határa avagy Tom Cruise végre megkapja a magáét


Vigyázat! Nyomokban spoilert tartalmazhat!

Kicsit le vagyok maradva a mozifilmekkel, de legalább az év stimmel. Idén készült A holnap határa című sci-fi. Ami nekem be kell, hogy valljam tetszett, még Tom Cruise ellenére is.

A sztori röviden. Jönnek a földönkívüliek, a mimikek, akik először Németországot, majd egész Európát megtámadják. Amerika - mint mindig - most is azonnal kész szembeszállni bármilyen veszéllyel, hogy megmenthesse a világot. William Cage (Tom Cruise) azonban ebben a háborúban nem kíván hőssé válni. Legalábbis nem a klasszikus értelemben. Számára a háború nem több egy projektnél, amit Amerika népe felé a megfelelően kell tálalni. A hadsereg számára csak a körítés ahhoz, hogy nagy emberré váljon, mint reklámszakember. És jól megy neki, mert valljuk be, Tom Cruise valóban nem egy hősies alkat már (bár számomra soha nem volt az, még ha készített is néhány olyan filmet, ami nekem is tetszett). Szóval ő az arc, a hang, amely hősiesebbnek mutatja be a háborút, mint valójában. Miatta öltenek ifjoncok egyenruhát és az ő szavára indulnak harcba. 
2014. október 11. | By: Ladybird

Vámpírnaplók - Dimitrij szemszöge


  Kimaradt jelenet a Vámpírakadémia első részéből - Dimitrij szemszöge


 Ezt a történetet Richelle Mead tette közzé a honlapján, minden jog őt illeti, én csupán lefordítottam.



A Találkozás

-  Dimitrij!
Azonnal megfordultam, amint meghallottam a nevem, vetettem egy pillantást a testőrre, aki a sötétben közeledett felém. Mégis mit képzelt? Mindenki, aki aznap éjjel kinn volt, tudta, mennyire fontos a diszkréció. Nem számított, hogy fiatal és izgatott volt az első igazán nagy bevetése miatt. Nem engedhettük meg magunknak, hogy hibázzunk, akkor nem, amikor ez az egyetlen lehetőségünk, már több mint egy éve. Amint rájött, hogy hibázott, már bánta, de sajnos ezzel már elkésett.
-  Sajnálom. – Lehalkította a hangját, színpadiasan suttogni kezdett és megütögette a fülét. – A headset nem működik. Átvizsgáltuk a házat, de már elmentek. Biztosan figyelmeztették őket, talán kémeik vannak az utcákon.
Amint az izgatottsága visszatért, a fiatal testőr – Laurence – hadarni kezdett. 
-  Már gondolkodtam ezen. Valószínűleg emberek egész hálózata dolgozhat nekik! Csak így lehetett, nem? Hogyan másként tudtak volna ilyen sokáig elrejtőzniük előlünk? Nem lehet megmondani, milyen mély összeesküvés folyik itt! Lehet, hogy egy egész sereggel nézünk szembe ma éjjel!
Nem szóltam semmit, és nem is reagáltam, miközben a szavain töprengtem. Volt abban valami rejtélyes, hogy hogyan tudott két tinédzser lány elrejtőzni két éven át, különösen, amikor az egyikük egy kiváltságos Mora hercegnő, a másik pedig egy bűnöző dampyr olyan hosszú bűnlajstrommal, amivel rekordot döntött az iskolában. Amikor tavaly csatlakoztam a Szent Vlagyimir tanári karához, és a hercegnő aktáját tanulmányoztam, őszintén meg voltam lepve, hogy a lányok nem buktak le hamarabb. Az, hogy egymás szövetségesei lehet a magyarázat arra, hogy hogyan maradhattak rejtve… ennyi ideig. Mialatt adatokat gyűjtöttünk róluk, soha a leghalványabb nyoma sem volt annak, hogy lenne akár csak egy bűntársuk is, nem hogy egy „egész hálózat” vagy egy „hadsereg”.
A hallgatásomtól Laurence ideges lett, és már nem mosolygott. – Ez most nem fontos – mondtam neki. – És nincs értelme elhamarkodott következtetéseket levonni, amikor…
-  Dimitrij? – Egy női hang recsegett bele a fülhallgatómba. – Rájuk bukkantunk. A Brown és a Boudreaux kereszteződése felé haladnak észak felől.
Anélkül, hogy még egy szót is vesztegettem volna Laurence-re, megfordultam és elindultam az említett utcák felé. Hallottam, ahogy Laurence mögöttem fut, de rövidebbeket lépett és nem igazán tudott lépést tartani velem. Próbáltam nyugalmat erőltetni magamra, miközben a szívem szaporán vert, de ez nem volt egyszerű. Itt volt a pillanat. Ez volt az. Végre elkaphatjuk őt: Vaszilisza Dragomirt, az eltűnt hercegnőt, a vérvonala utolsó tagját. Bár úgy gondoltam, hogy minden testőr munkája becsületre méltó – beleértve azokat is, akik a jövő őrzőit tanították – mégis egy részem többre vágyott a Szent Vlagyimirnál. Amikor Dragomir hercegnőt és az iskolai szökésének körülményeit tanulmányoztam, személyes ügyemmé vált a felkutatása, nem foglalkoztam azzal, hogy mások reménytelennek tartották.
Én? Nem hittem abban, hogy reménytelen.
Lelassítottam a lépteimet, ahogy közeledtem a kereszteződéshez, és hagytam, hogy Laurence utolérjen. Egy gyors pillantással felmértem a többi testőr árnyak közé rejtőzött alakját és a mögöttük lévő tárgyakat. Ezt a helyet választották, hogy elkapjuk. Gyorsan lementem az útról és elrejtőztem egy fa rejtekében, majd intettem a fejemmel Laurence-nek, hogy ő is tegye ugyanazt. Nem kellett sokáig várnunk. Ahogy kilestem a fa mögül, két női alakot láttam közeledni, az egyikük szabályosan húzta maga után a másikat. Elsőre azt feltételeztem, hogy az erősebb, a dampyr segít a hercegnőnek, de ahogy közelebb értek, a magasságukból és a felépítésükből kiderült, hogy épp az ellenkezőjéről van szó. 
Nem volt időm ennek a furcsaságán töprengeni. Amikor már csupán kétméternyire voltak tőlem, gyorsan kiléptem a fa mögül és elálltam az útjukat. Megtorpantak, és bármilyen gyenge volt is a dampyr lány, a gyengesége egy pillanat alatt semmissé lett. Durván megragadta a hercegnőt a karjánál fogva, és maga mögé rántotta. Így a dampyr a saját testét használta pajzsként, hogy távol tartsa tőlem. Körülöttünk a többi testőr szétszóródott, védekező állásba helyezkedtek, de a parancsom nélkül nem mozdultak. A dampyr lány a tekintetével felmérte őket, de a figyelme továbbra is rám szegeződött.
Fogalmam sem volt arról, mire számítsak részéről, azt gondoltam, talán megpróbál elfutni vagy könyörögni fog, hogy engedjük szabadon. Ehelyett még védelmezőbb pozícióba húzódott a hercegnő előtt és megszólalt, a hangja alig volt több morgásnál. – Hagyjátok békén! Hozzá ne érjetek!
A lány egyértelműen vesztésre állt, de még mindig kihívó volt a testtartása, mintha én lennék az, aki hátrányban van. Az ilyen pillanatokban örültem neki, hogy a régi tanáraim Oroszországban addig vallattak, amíg el nem tudtam rejteni az érzéseimet – mivel most meglepődtem. Nagyon meglepődtem. És ahogy ezt a dampyr lányt elnéztem, hirtelen teljesen világossá vált előttem, hogyan tudtak ilyen sokáig elkerülni bennünket. Még hogy bűntársak hálózata? Vagy hadsereg? Laurence bolond. A hercegnőnek nincs szüksége egy hálózatra vagy egy hadseregre, amikor itt van neki egy ilyen védelmező, mit ő.
Rose Hathaway.
Az a szenvedély és intenzitás, ami belőle sugárzott, szinte kézzelfogható volt. Az egész teste feszült volt, ahogy rám nézett, ezzel felbátorított arra, hogy megmozduljak. Olyan vadság volt benne, amilyenre nem számítottam – olyan, amire senki sem számított, tudatosult bennem, főként mivel nem láthatták a bűnlajstromát. De elég volt csak belenéznem a szemébe, és tudtam, hogy nem tréfált, ezerszer inkább meghalt volna, minthogy hagyja, hogy a mögötte lévő hercegnőnek bármi bántódása is essen. Egy sarokba szorított vadmacskára emlékeztetett, ügyes és gyönyörű – de képes belekarmolni az arcodba, ha provokálod.
És igen, még a gyenge fényben is látható volt, milyen gyönyörű – halálosan szép – és ez engem is szíven ütött. A fotói nem adták vissza ezt. Hosszú sötét haj keretezte kemény élű gyönyörű arcát, amitől egy férfi szívét könnyen összetörhette volna. Bár a tekintete teli volt gyűlölettel irántam, még ez is vonzóvá tette – és ettől még veszélyesebb volt. Talán nem volt felfegyverkezve, de Rose Hathaway kétségtelenül rendelkezett fegyverekkel.
Nem akartam harcolni vele, békülékenyen kinyújtottam a kezeim, miközben tettem felé egy lépést. – Nem akarom…
Ekkor rám támadt.
Láttam, hogy jön és nem ismaga a támadás lepett meg annyira, mint inkább az, hogy még akkor is próbálkozik, amikor túlerővel néz szembe. Meg kellett volna lepődnöm? Valószínűleg nem. Ahogy megfigyeltem, világos volt, hogy Rose bármit hajlandó megtenni, és bárkivel hajlandó szembeszállni, hogy megvédje a barátnőjét. Ezt értékeltem – nagyon is – de ez nem akadályozott meg abban, hogy kitörjek és megállítsam. A hercegnő volt a küldetésem azon az éjszakán. És bár meglehet, hogy Rose szenvedélyes és kihívó, de a támadása ügyetlen, és könnyen kivédhető volt. Az előírt edzést már nagyon régen elhanyagolta. Nehezen szerezte vissza az egyensúlyát és elkezdett a föld felé zuhanni, ez eszembe juttatta, hogy botorkált korábban. Ösztönösen kinyúltam és elkaptam, még mielőtt a földre esett volna, és megtartottam. Hosszú, csodálatos haja kihullott az arcából, és felfedett két véres pontot a nyaka oldalán. Egy újabb meglepetés – de ez megmagyarázta a kimerültségét és sápadt arcszínét. Kétségtelen, hogy elkötelezettsége a hercegnő iránt túlmutatott azon, hogy megvédelmezi. Miközben alaposan vizsgálgattam, észrevettem, hogy Rose néhány kusza tincset előre sodort, hogy elfedje vele a nyakát.
Annak ellenére, hogy a helyzete reménytelen volt, láttam, hogy karcsú teste egy újabb támadásra készült. Válaszul megfeszültem, annak ellenére, hogy nem akartam ezt a bátor, gyönyörű és vad lányt az ellenségemmé tenni. Azt akartam, hogy ő az én… mim is legyen? Nem voltam benne biztos. Valami több legyen, mint egy legyőzött ellenfél a Portland utcán. Túl sok dolog lappangott itt. Ez a lány megállíthatatlan lenne, ha a tehetségét megfelelően fejlesztené. Segíteni akartam neki.
De ha kell, harcba szállok ellene.
Hirtelen Vaszilisza hercegnő megfogta a barátnője kezét. – Rose. Ne!
Egy pillanatig semmi sem történt, mindannyian dermedten álltunk. Aztán lassan a feszültség és az ellenséges érzelem kiszállt Rose testéből. Hát, ami azt illeti, nem az összes ellenséges érzés. Egy veszélyes villanás megmaradt a szemeiben, ami miatt védekező állásban maradtam. A testbeszéde elárulta, hogy bár nem ismerte el a vereséget, azért elfogadta a fegyverszünetet – mindaddig, amíg nem adtam neki okot az aggodalomra.
De nem terveztem, hogy így tegyek. És azt sem tervezem, hogy még egyszer alábecsüllek téged, te vad szépség, gondoltam egy pillanatra rabul ejtve a tekintetét. És gondoskodom róla, hogy a jövőben soha senki más se becsüljön alá téged.
Elégedetten nyugtáztam, hogy békét kötött – legalább is pillanatnyilag – így a tekintetem elszakítottam sötét pillantásáról és a hercegnőre néztem. Mindezek után, akár megszökött, akár nem, Vaszilisza Dragomir volt az utolsó az uralkodói vérvonalon, és a protokollt követni kellett. Meghajoltam előtte.
-  Dimitrij Belikovnak hívnak. Azért jöttem, hogy visszavigyem a Szent Vlagyimir Akadémiára, hercegnő.
2014. október 10. | By: Ladybird

Molly McAdams - Taking Chances - Kétesélyes szerelem

 A tizennyolc éves Harper egész életét tengerészgyalogos apja szigorú felügyelete alatt töltötte, most azonban elérkezett az idő, amikor végre a saját életét élheti, és olyan tapasztalatokra tehet szert, amelyekről korábban csak az apja egységében szolgáló újoncoktól hallott. Harper hatalmas reményekkel kezdi meg első évét a San Diego-i Állami Egyetemen.
Új lakótársának köszönhetően Harper hamar belecsöppen a bulik, a helyes pasik, a családi élet és a mindent elsöprő érzelmi viharok világába. A szíve csaknem kettészakad, amikor egyszerre szeret bele új barátjába, Brandonba és szobatársa bátyjába, Chase-be. Kemény külsejük és viharos múltjuk ellenére a fiúk imádják Harpert, és bármit megtennének érte – ha kell, félreállnak, csak hogy ő boldog legyen.






Erről a könyvről nem tudok spoiler nélkül beszélni. Szóval mindenki csak saját felelősségre olvassa tovább.
2014. október 7. | By: Ladybird

Moira Young - Homokvidék 1. - Blood Red Road - Vérvörös út

Hogy megmeneküljön, küzdenie kell.
Hogy túléljen, vezetővé kell váljon.
Saba világa darabokra hullik, amikor az ikertestvérét, Lugh-t fogságba ejti négy kabátos lovas. Saba eldönti, hogy megmenti, ezért nekivág a Pusztítók által hátrahagyott törvényen kívüli sivár tájnak. Ez egy brutális világ, ahol Saba felfedez magáról pár meglepő dolgot. Vad harcos, ravasz ellenfél és mindenekfölött legyőzhetetlen túlélő. Egy Jack nevű fenegyerekkel és egy Szabad Sólymok nevű lány forradalmár csapattal Saba útnak indul, hogy megmentse a testvérét – és talán az egész világot.

Gyönyörűen megszerkesztett, szép nyelvezetű könyv. Imádtam!
A lehető legjobbkor talált meg. Épp olvasói válságban voltam. Úgy éreztem minden történet ugyanolyan, minden hősnő megmentésre vár, nincs új a nap alatt. Kedvetlenül vetettem hát rá magam erre a könyvre. Sok disztópiában csalódtam az elmúlt időben. Ez a könyv azonnal kigyógyított minden bajomból.

A könyv egy családdal indul, apa, az ikrek és a kishúg. A világ romokban, a lakóhelyük, Silverlake sivár, terméketlen, cseppet sem idilli hely. Elszigetelten élnek. Saba számára mégis teljes, mert az ikertestvérével, Lugh-val lehet, számára ő jelenti az egész világot. Az egyetlen, ami a boldogsága útjába áll a húga, Emmi. Saba őt hibáztatja az anyjuk halála miatt, és ennek minden egyes alkalommal hangot is ad. A sors fintora, hogy amikor lovasok jönnek és elragadják Lught, valamint megölik Saba apját, a lánynak nem marad mása, csak Emmi. 

  És ezzel el is indul a történet. Saba megadja apjának a végtisztességet, és azonnal indul is az ikertestvére után. Eltökéli, hogy minden áron megmenti. Nagyon céltudatos.
 Miután Emmi biztonságáról gondoskodik, útra kel. Ám a kislány épp olyan makacs és ragaszkodó, mint ő, így aztán hamarosan ketten néznek szembe a nehézségekkel. Sajnos nagyon hamar megtanulják, hogy nem bízhatnak meg senkiben. Eközben pedig a kettejük kapcsolata is fejlődésen megy át. 
Saba az úton felnő a világhoz, amelyben él. Ugyanolyan kemény lesz. Minden egyes gyenge percéért súlyos árat fizet. Moira Young nagyon szépen mutatja be Saba jellemfejlődését. Naiv lánykából kemény harcossá válik. Végre egy hősnő, akinek van esze és bátorsága. Aki elég erős ahhoz, hogy szembenézzen a problémákkal. Aki nem fél szövetséget kötni, ha arra van szükség, pedig talán nem is bízik igazán a szövetségeseiben. Imádtam, hogy a harcos lét nem lányregényekbe illő, hanem iszonyú testi és lelki megterheléssel jár. Nem rózsaszín, nem finomkodik.

A világ kissé misztikus, kissé apokaliptikus. Rejtély rejtély hátán. És ami hihetetlen, nem sok minden derül ki róla az első részben, de ez egyáltalán nem zavaró. Mert közben olyan érzelmi mélységek tárulnak elénk, amik épp annyira fontosak és magukkal ragadók, mint a rejtélyek. 
A szerelmi szál hihető és nagyon szép. Jack és Saba évődései nagyon tetszettek. 
Jack az egyik legszerethetőbb csirkefogó, aki az elmúlt időszakban az utamba akadt. Ravasz, vicces, lojális, és abszolút rosszfiú.
Nero a legeredetibb háziállat.
A Szabad Sólymok pedig… Nagyon tetszett a tettrekészségük.

Ez a könyv 5 csillagból 6-ot érdemel. Már nagyon várom a folytatást.





Hamarosan az oldalon




2014. október 6. | By: Ladybird

Ann Aguirre - Horda magyar megjelenésének margójára

Akik előrendelték Ann Aguirre Razorland trilógiájának 3. részét, már olvashatják. Nagyon vártam már ezt a részt, épp ezért kicsit utánaolvastam. Találtam is egy interjút Ann Aguirre-vel, ami az amerikai megjelenéskor készült. Hangolódjatok velem együtt az utolsó részre.