2014. október 10. | By: KE Katica

Molly McAdams - Taking Chances - Kétesélyes szerelem

 A tizennyolc éves Harper egész életét tengerészgyalogos apja szigorú felügyelete alatt töltötte, most azonban elérkezett az idő, amikor végre a saját életét élheti, és olyan tapasztalatokra tehet szert, amelyekről korábban csak az apja egységében szolgáló újoncoktól hallott. Harper hatalmas reményekkel kezdi meg első évét a San Diego-i Állami Egyetemen.
Új lakótársának köszönhetően Harper hamar belecsöppen a bulik, a helyes pasik, a családi élet és a mindent elsöprő érzelmi viharok világába. A szíve csaknem kettészakad, amikor egyszerre szeret bele új barátjába, Brandonba és szobatársa bátyjába, Chase-be. Kemény külsejük és viharos múltjuk ellenére a fiúk imádják Harpert, és bármit megtennének érte – ha kell, félreállnak, csak hogy ő boldog legyen.






Erről a könyvről nem tudok spoiler nélkül beszélni. Szóval mindenki csak saját felelősségre olvassa tovább.

Kevés olyan könyv van, amire azt mondtam, hogy kár volt megírni, de ez ilyen volt. Fabatkát sem ér.
Amikor a kezembe vettem, azt hittem, hogy egy egyszerű kibővített Harlequin regény az egész. Hát nem jött be! Ez egy iszonyúan elbaltázott Twilight fanfiction. 
Röviden a történet: új lány, két (három) pasi, akik őt akarják. És akikért bolondul, akiknek már a jelentétől is bizsereg mindene. Mindkettőtől szinte elalél. De annyira azért nem, hogy szemrebbenés nélkül meg ne csalja őket. Ja, és el ne felejtsem, itt minden srác kigyúrt, és mind őt akarja, és nem, nem megfektetni, hanem óvni, védeni, örök hűséget esküdni. Nagyon életszerű! Pedig szerény tapasztalataim alapján, ha egy szende szűz így csimpaszkodna egy fiú nyakába és majd meghalna azért, hogy leteperjék, a legtöbb srácnak nem okozna morális dilemmát, vajon elfogadja-e, amit tálcán kínálnak neki, sőt majdhogynem könyörögnek neki érte. Még a negyedénél sem tartottam, amikor már vertem a fejem a falba!

Ebben a történetben szinte minden hibádzik. Itt mindenki, akit nem Harpernek hívnak csupán mellékszereplő. Csak körülötte forog minden. Logikátlan, nincsenek benne jól felépített jellemek, sem leírások.Az egyetem nem több mint találkahely. Hiányzik belőle a szereplők, a helyek, a szituációk pontos leírása. 

Hogy miről is szól? Egy szende szűz végre kiszabadul az atyai szigor alól, és egy az otthonától távol lévő egyetemre megy. Nem ismer itt senkit. De ez nem zavarja abban, hogy esztelenségek egész sorát kövesse el. A szobatársát, akiről egy fél mondatban megtudjuk, hogy emailben ismerik már egymást, kapásból a szívébe fogad. 10 perc után megengedi neki, hogy minibe öltöztesse, átformálja, kisminkelje,és elvigye egy buliba, amiről azt sem tudja hol van. Sőt, már az első pillanatban abba is beleegyezik, hogy ott tölti a buli helyszínén az egész hétvégéjét. Milyen megfontolt! Bravó! Gratulálok Molly McAdamsnek! Sikerült egy olyan hősnőt létrehozni, aki olyan ostoba, mint egy egysejtű.
Persze a buliban szende szűzhöz méltóan megbotránkozik mindenen, és kapásból összeakad a helyi Casanovával, aki mindenkit megdönt, aki csak az útjába akad, de egyetlen beszólás és egy csábos pillantás elég, hogy innentől kezdve azért rimánkodjon, hadd lehessen Harper papucsállatkája. De ő persze masszívan ellenáll (egy darabig).
Aztán hősnőnk szeme pár nap múlva  megakad egy másik fiún, Brandonon, és elindul a csodás szerelmi háromszög, aminél bugyutábbat még soha nem láttam. 

 Az egész egy érzelmi hullámvasút (lenne, ha jól átjönne ez a kuszaság)… Hősnőnk nem tudja eldönteni kit is szeret, míg úgy nem dönt, hogy mindkettőt. Hol egyiknek vall szerelmet, hol a másiknak. Hol az egyik után lohol, hol a másik után. Szörnyen idegesítő! Egy nagy katyvasz az egész. És persze, amikor egyiket elküldi, hogy hagyja őt békén, akkor utána meg a szemére hányja, hogy magára hagyta, és nem üldözte őt a szerelmével. Párszor felfordult a gyomrom olvasás közben.
Azután meg olyan szálat hoz be Molly McAdams, ami nálam kiverte a biztosítékot, de ezt nem lőném le arra az esetre, ha valaki mégis szeretné elolvasni. Borzalom az egész! Ésszerűtlen, béna, következetlen. Kár is rá több szót pazarolni.

És ez a borító? Ez most komoly??? Izmos magas srácokról van szó a könyvben, nem ilyen kisfiúkról, akik a borítón vannak. 
Fel nem foghatom, milyen amerikai kiadó látott ebben a könyvben fantáziát. Vagy ha látott is, miért nem dolgoztatta át jobban. A Goodreadses értékelése nagyon megtévesztő. 

Soha ne jöjjön szembe velem ez könyv!





3 megjegyzés:

Klaudia Virág írta...

nekem tetszett ez a könyv...

Molnár Katica írta...

Más az ízlésünk, azt hiszem. :) De ez nem baj. Sőt, ettől szép a világ!
Számomra, ahogyan írtam is, nagyon mese, mese mátka volt, kliséhegyekkel és valószínűtlen dolgokkal. Ugyanakkor én is jártam már úgy, hogy egy mások által nagyon lehúzott könyvben valami megfogott, egy ismerős jelenet vagy karakter. Ez nagyon relatív szerintem minden egyes könyv esetében. Sőt, abszolút lelkiállapot függő is. Szóval örülök neki, ha neked tetszett. :) Esetleg megírnád nekem azt, mi volt az, ami téged megfogott benne? Szeretem más szemén át is értékelni az olvasottakat. :)
Köszi a véleményt és azt, ha válaszolsz. :)

bettiblogger írta...

Igazad van teljes mértékben abban amit leírtál viszont nekem tetszett a könyv. Mégpedig azért mert nem volt semmilyen elvárásom mikor megvettem a könyvet. Akartam vmit venni amit nyugiba olvasgathatok a strandon ahol nem mindig tudok 100 százalékig odafigyelni. Ez a könyv tökéletesen megfelelt erre. Pont erre volt szükségem: egy könyvre amiben jó sok fordulat van (amik azért elég kiszámíthatóak) meg ahogy te is irtad picit mese sztori volt :) Szerintem ha lett volna vmilyen elvárásom a könyvvel kapcsolatban akkor nekem se tetszett volna annyira :)

Megjegyzés küldése