2016. május 31. | By: KE Katica

Scott Hawkins – Az Égett-hegyi könyvtár

A Fumax Kiadó Thriller sorozatának legújabb kötete lebilincselő, egyedi és hátborzongató! Több mint horror, és több mint thriller, egy olyan regény, ami a morbiditása ellenére is, vagy éppen amiatt magával ragad, és az utolsó oldalig nem ereszt.



Scott Hawkins – Az Égett-hegyi könyvtár


Egy eltűnt Isten. 
Egy könyvtár az univerzum titkaival. 
Egy nő, aki túl elfoglalt ahhoz, hogy észrevegye megkövült szívét. 
Carolyn alig különbözik a körülötte élő emberektől. Szereti a guacamolét, szeret rágyújtani és steaket enni. Tudja, hogyan kell használni a telefont. A ruhák néha ugyan kifognak rajta, de a karácsonyi pulóverből, biciklisnadrágból és lábmelegítőből álló szerelése komoly sikert arat. 
Elvégre régen ő maga is átlagos amerikaiként élt. 
Ez persze már nagyon régen volt. Még azelőtt, hogy a szülei meghaltak. Azelőtt, hogy más gyerekekkel együtt befogadta őt egy férfi, akit csak Apának hívtak. 
Carolyn azóta nem sokat járt odakint. Adoptált testvéreivel együtt Apa ősi szokásainak megfelelően nevelkedtek: Könyvtárának könyveit tanulmányozták, és megtanulták Apa hatalmának néhány titkát. Néha pedig azon tűnődtek, kegyetlen tanáruk titokban nem maga Isten-e. 
Ám Apa váratlanul eltűnt, és a titkait tartalmazó Könyvtár a teremtés feletti hatalom erejével együtt őrizet nélkül maradt. 
A hatalmat maguknak akaró, kegyetlen ellenségek sorakoznak fel Carolyn ellen, akiknek ereje messze meghaladja az övét. 
De ő számolt ezzel. 
Az egyetlen gond csak az, hogy miközben egy új Isten megteremtéséért harcol, megfeledkezik azokról a dolgokról, amelyek emberré teszik őt.


Azt hiszem, ez a legelmebetegebb könyv, amit valaha is olvastam, és ez nem vicc! Elképesztő mértékben van jelen benne az őrület, és tele van viszolygást keltő jelenetekkel, ám még ezzel együtt is el kell ismernem, hogy igazán egyedi és izgalmas regény! Sőt, több ennél, egyenesen letehetetlen. A szerző mesteri módon bonyolítja a szálakat, soha nem az történik, amit várnánk, és hol a jóindulatunkra játszik, hol pedig a tudásszomjunkat kihasználva csavarja tovább az amúgy is csavaros, ám rendkívül logikus történetet. Nem kertelek, engem nagyon megviselt ez a regény. Egyes jelenetek brutalitása már-már arra késztetett, hogy feladjam, de mindig győzött a kíváncsiság, vagy jött egy kicsit enyhébb rész, ami vagy a humorával, vagy egy újabb elmélet szépségével átlendített a holtponton. Egy biztos, ez a könyv nem gyenge idegzetűeknek való, nagyon is komolyan kell venni, hogy egy kőkemény horrorral van dolgunk, ami számtalanszor kibillent a komfortzónánkból. 


Apa
Az alaptörténet szerint Carolyn szülei 8 éves korában meghaltak, a kislány ekkor került Apához, a rendkívül nagyhatalmú és nagy tudással rendelkező, ám brutálisan kegyetlen férfihoz. A lány ettől kezdve tizenegy társával együtt egy könyvtárban nevelkedik, ahol Apa vezetése alatt mind egy-egy katalógusra szakosodnak. Carolyn a nyelvek tudományának katalógusát kapja meg, és ebbe beletartozik minden létező nyelv, legyen az élő vagy holt, emberi vagy állati, esetleg egy természeti jelenség nyelve. Kőkemény leckéken és brutális büntetéseken keresztül tanulja meg, hogy mit is jelent a kemény munka. Ám egy nap Apa eltűnik, a házat pedig, ahol a lány a társaival élt, képtelenek akár csak megközelíteni is. Világuk, amelynek összeomlására titkon már mindannyian vágytak, most még veszélyesebbé vált számukra. Miközben megpróbálják kideríteni, hol lehet Apa, és hogy egyáltalán él-e még, elindul a harc is Apa örökségéért, a vetélytársak pedig nem válogatnak a módszerekben. 

Ez tipikusan az a regény, amiben minden egyes apró dologra érdemes odafigyelni, mert a sok esetben jelentéktelennek, vagy mellékszálnak tűnő kis mozzanatok a regény végére egy teljes egésszé állnak össze, amiben minden addig megemlített dolog értelmet nyer. Bevallom őszintén, engem lenyűgözött az a tudatosság, ahogyan Scott Hawkins felépítette a regényét. Tanítani kellene ezt a fajta nagyon pontos dramaturgiai szerkesztésmódot, amivel ő megírta ezt a történetet. Bár saját bevallása szerint azért neki sem ment ez elsőre, mivel rengeteg dolgot kihúzott belőle, sőt nem egy fejezet számos verzióban létezik a számítógépén, de azt hiszem, attól még a végeredmény elismerésre méltó, mivel sikerült egy minden szempontból hitelesnek tűnő, mégis egy teljesen szürreális történetet megalkotnia, ami még az olyan érzékeny lelkű olvasót is képes megfogni, amilyen én vagyok. És ez olyannyira így van, hogy sokszor annyira kikészültem mindattól, amit olvastam, hogy le kellett tennem a könyvet, és egy kicsit emésztenem kellett azokat a borzalmakat, amikről olvastam. Ám hála az imént említett izgalmas cselekményvezetésnek, ezek a szünetek nem tartottak túl sokáig, mert olyan szinten dolgozott bennem a kíváncsiság, hogy muszáj volt tovább olvasnom.


Bár kétségtelenül megérintett mindaz, amin Carolynnak és a többieknek gyerekként keresztül kellett mennie, nem igazán tudtam a szívembe zárni a szereplőket. Érdekelt a sorsuk, ahogyan az is, hogy hogyan váltak olyanná, amilyenné, de egy idő után már ott tartottam, hogy mindenkitől egy bizonyos szinten undorodtam. Természetesen ők csak Apa brutalitásának áldozatai voltak, mégsem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy bomlott elméjű emberekről van szó. Ám minden ellenérzésem ellenére is, ez volt az egyik legérdekesebb szál számomra a könyvben. Az, ahogyan Apa átformálta az elméjüket, a tudatukat, ahogyan egészséges, életvidám gyerekekből valami egészen másokká váltak a férfinak köszönhetően, amellett, hogy szívszorító volt, le is nyűgözött. Persze nem a módszerei, vagy az a tudatos kegyetlenség, ahogyan ezt véghezvitte, hanem az, hogy milyen mesterien építette fel az író az agymosás folyamatát a regényben. Erről egyébként egy kicsit később, egy másik bejegyzésben írok még. Itt most legyen elég annyi, hogy tudományos szempontból, már amennyire azt én, laikusként meg tudom ítélni, nagyon is a helyén volt ez a dolog a könyvben.

Ahogyan egyébként a többi elmélet is, ami megjelent a regényben. Nem spoiler, ha elmondom, kaptunk egy kis Húr elméletet, kvantumfizikát, és némi nyelvi relativitás elméletet is. És ez csak néhány azok közül, amik helyet kaptak a történetben. Szóval a megdöbbentő történeten túl is bőven akad a regénynek olyan aspektusa, ami érdekes és továbbgondolásra érdemes. És bár egyikbe sem merülünk bele nagyon mélyen, lévén, hogy ez nem egy tudományos mű, hanem egy regény, számomra mégis sokat emelt a történet színvonalán. Nem is beszélve arról, hogy mennyi mindent elárul ez a könyv szerzőjéről is, aki a tudományos vonal mellett olyan szimbólum rendszert is felvonultatott, ami akár egy külön bejegyzést is megérdemelne. Az pedig ahogyan ezeket összegyúrva létrehozott egy világot, amelynek része a mi kis világunk is, egészen elképesztő. Bár, ahogyan azt már mondtam, számos dolog elborzasztott Az Égett-hegyi könyvtárban, azért a világról, amelyben játszódik, még szívesen olvasnék többet, persze, ha lehet, akkor egy kicsit lightosabb történetbe ágyazva.


Garrison Oaks - ahogy én képzeltem

És akkor így a végére, hadd említsem még meg az oly sokak számára felháborodást keltő borítót, ami egyébként szerintem élőben szebb, mint a fotókon, bár így is elég retro érzetet kelt. Amikor először megláttam, én is azt gondoltam, hogy teljesen elbaltázta a kiadó a dolgot, mivel az eredeti valami elképesztően gyönyörű, ám a könyv tartalmának tükrében azt kell, hogy mondjam, ez a 80-as éveket idéző, véres és kifakultnak tűnő, halvány színekkel kombináló kép a könyv elején jobban illik a történethez, mint az eredeti. Mind a világhoz, amit feltár előttünk, mind a cselekményhez sokkal jobban passzol. Szóval, annak ellenére, hogy nekem sem tetszik igazán, és A vadak ura plakátját juttatja eszembe, számomra nem okoz akkora törést, mint sokakban. 

Mindent összevetve, tetszett a történet, tetszett az egyedisége, a sok-sok elmélet, a világfelépítés, és maga a stílus is, amelyben íródott. Csak a morbiditása miatt nem lett kedvenc, de ajánlom mindenkinek, aki szereti a dark fantasyt és a horrort.







0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése