2016. május 20. | By: KE Katica

Tomor Anita – Álmodtam már rólad

Ez tipikusan az a könyv, amit nem szabad a borító alapján megítélni, ugyanis ami e mögött a csajos borító mögött lapul, az csupa kaland és rejtély, és telis-tele van fordulatokkal!


Tomor Anita – Álmodtam már rólad

Liv hallani sem akar új pasiról, a régi pasijáról még úgy sem. Megcsalták, otthagyták. Éppen elég volt átélni mindezt egyszer. A diplomájához már csak egy kambodzsai régész gyakorlat hiányzik, de mielőtt elutazna, találkozik Daviddel. Ez a pasi túl sármos, túl pimasz és túl rámenős. Nem lehet megszabadulni tőle. Ráadásul egy túltequilázott éjszaka után, Liv reggel egy hajón „ébred" David mellett az ágyban. Úgy érzi, nagyon gyorsan el kell tűnnie. El a férfitól, a lehető legmesszebb, mielőtt egy újabb „belehabarodok, szerelmes leszek, majd kidobnak" katasztrófa bekövetkezne. De hogy tudsz eltűnni egy hajóról, és hogy tudod megértetni a pasival, akivel az éjjel lefeküdtél, hogy csupán egy egyéjszakás kaland volt, ha ő nem akarja megérteni? Van ennél rosszabb? Naná hogy van! Ha kiderül róla, hogy a legjobb barátnőd bátyja, Angkor-wat kutató régész, akivel a következő három hónap minden átkozott napján találkozni fogsz, és még a tetejében: rendkívül vonzó és állati jó az ágyban. 
Izgalmas, fordulatokkal teli kalandok várnak az olvasóra Kambodzsa rejtelmes őserdejében. Liv nem is sejti, milyen rémálomba keveredett azzal, hogy megismerte Davidet. Mágnesként vonzzák egymást, de egyikük sem könnyű eset. Vajon, amikor Liv felébred megváltozik a véleménye? Ad esélyt egy újabb szerelemnek? 
Tomor Anita könyve nem egyszerű romantikus regény. Sokkal több annál. Csajok, ez kihagyhatatlan olvasmány!

A könyv épp jókor talált meg, mivel nem sok romantikust olvastam mostanság, és már nagyon hiányzott ez a műfaj. Ezért aztán nagy elánnal vetettem bele magam, ám egy kicsit megtorpantam az elején, mivel kb minden szembejött velem, ami egy átlagos romantikus regényben zavarni szokott: instant szerelem, kissé hisztis hősnő, aki kézzel-lábbal ellenkezik egy új kapcsolat ellen, és egy tökéletes pasi, aki akár a saját testvérét is hajlandó feláldozni a főhősünkért egyetlen szerelmes éjszaka után... nekem ez egy kicsit sok volt. Már épp ott tartottam, hogy kétségbeesetten kijelentsem, nem lesz ez így jó, amikor úgy körülbelül az 50. oldal után történt valami... Fordulatot vettek az események, elindult egy misztikus szál, ami elég érdekesnek tűnt ahhoz, hogy folytassam, és magam sem hittem volna, de végül úgy beszippantott a történet, hogy képtelen voltam letenni, míg el nem olvastam az egészet. Így történt, hogy csupán egyetlen délután alatt végeztem a könyvvel, és végül is nagyon élveztem!


A történetről: 


Az alaptörténet szerint Liv pár nap múlva Kambodzsába utazik régészgyakorlatra. Ekkor fut össze Daviddel, a jóképű, kedves és nem mellesleg gazdag férfival, akiről hamarosan kiderül, hogy a lány legjobb barátnőjének, Alicenek a bátyja. Mielőtt elutazna, Liv úgy dönt, egyetlen görbe estéből még nem lehet nagy baj, és lefekszik a férfival. Ám másnap reggelre minden elromlik, valaki elrabolja Alicet és Livet kéri érte cserébe. És ez még csak a kezdet. Mire a lány eljut Kambodzsába az élete teljesen összekuszálódik, hamarosan egy igazi fantasybe csöppen, ahol egy titokzatos világ politikai viszályaiba bonyolódik, és ahol senki és semmi nem az, aminek első pillantásra tűnik.

Pozitívumok:

Azt semmiképp sem lehet erről a regényről mondani, hogy ne lenne eseménydús, mivel kaland kalandot követ benne, és mesteri fordulatokkal van tele. A vége pedig... Le a kalappal az írónő előtt, akinek sikerült úgy megcsavarnia a dolgokat az utolsó oldalon, hogy még napokkal később se hagyjon nyugodni a gondolat, mi is történt valójában. Mármint, persze, értettem, mi történt, csak azon töprengtem el, hogy amennyiben folytatódna a történet, vajon milyen szerepe lenne a szereplők további életében mindannak, amit eddig olvastam? Milyen hatással lenne Liv és David kapcsolatára? Egyáltalán milyen is a férfi valójában? Talán most egy kicsit zavaros, amit írok, de ha elolvassátok a regényt, akkor ti is látni fogjátok, mire gondolok. Többet erről sajnos, nem mondhatok.

Ám nem csak ez az egyetlen erénye ennek a könyvnek.
Számos olyan helyzetet sikerült jól megoldania az írónőnek, amitől a romantikus regények esetében a falra tudnék mászni. Ez azért is nagy dolog számomra, mert nálam egy csomó romantikus ezen vérzik el. Ilyen például az, ha egy mű hőseinek nincs életük, csak a nagy szerelemnek élnek, és a körülöttük lévő emberek csupán csak a díszlet részei. Tomor Anita könyvében azonban ennek nyoma sincs. Ugyanis Livnek szép nagy baráti társasága volt, akiknek az életébe többé-kevésbé bepillanthattunk. Általában ezt szoktam hiányolni a legtöbb csajos könyvben, és nagyon örültem neki, hogy itt végre jelen vannak a barátok is, és szerves részei a cselekménynek. Ericát és Ryant például kimondottan kedveltem, mint mellékszereplőket, de meglepő módon több karaktert is fel tudnék sorolni a könyvből, akikre emlékszem, és akik szilárd jellemmel bírtak. Szóval hatalmas piros pont ezért az írónőnek! Elsőkönyvesként ez mindenképpen elismerésre méltó.

Ahogyan az is, hogy a főszereplőknek vannak céljai! Nem csak ülnek, és a nagy Ő-re várnak, hanem pontosan tudják, mivel szeretnének foglalkozni, és ezért tenni is hajlandóak. Bár talán egy kicsit több szó is eshetett volna a régészetről, arról, mi mindennel jár ez a munka, vagy hogy mi motiválta Livet, amikor ezt a pályát választotta, de alapvetően már az is tetszett, hogy nem csak egy átlagos egyetemista volt, aki csak élt bele a nagy világba és várta a gáncs nélküli lovagot, aki majd ellovagol vele a naplementébe.

És végül, de nem utolsó sorban, a fordulatos, izgalmas történetvezetéssel teljesen levett a lábamról! Kimondottan jól esett, hogy a sok romantikus jelenet mellett sok-sok akciót és sajátos ötletet kaptunk. Bőven voltak benne kalandregényekre és fantasykre jellemző elemek, és valahogy erősebbnek éreztem ezt a részét a regénynek, mint a romantikus szálat. Mindenesetre nagyon örültem, hogy Idria belekerült, és hogy ilyen részletesen ki volt dolgozva ez a világ is. Hihetetlen fantáziával rendelkezik az írónő, és örültem, hogy ebbe bepillantást nyerhettem.





Csalódások:


Ám amellett, hogy Tomor Anitának sikerült elkápráztatnia mindezzel, a teljesség kedvéért sajnos, meg kell, hogy említsek néhány tipikus elsőkönyves írókra jellemző bakit is, amin egy kicsit fennakadtam olvasás közben. Már csak azért is, mert csak ezek miatt nem lett nálam kedvenc ez a könyv.

Az első, hogy nem következetes a történetvezetés, lányregényként indul, aztán egy ponton, mintha csak random jutott volna az írónő eszébe, átfordul fantasybe, mégpedig – ahogyan azt az imént már írtam – egy igen kidolgozott és jól felépített fantasybe. Miközben olvastam, felmerült bennem, hogy nem lett volna-e jobb, ha már mindjárt az elején nyílt lapokkal játszik, és egy prológusban bepillantást enged Zavran világába... Ha így tett volna, sokkal élvezetesebb lehetett volna az egész regény, olyan feszültséget kelthetett volna ezzel, ami már az első laptól kezdve megfogja az olvasót, és nem ereszti, míg a végére nem jár a dolgoknak.


Aztán ott vannak a már említett tipikus romantikus bakik, a túlfűtött, kicsit sem reális romantikus férfi alakja... aki tűzön-vízen át a nő nyomában van, és a végsőkig ragaszkodik hozzá, ha akarja a nő, ha nem. Néha nem tudtam eldönteni, hogy David túl tolakodó, vagy Liv túlságosan akaratgyenge, mert bizony, ha itt a nő nemet mondott, az szinte soha nem jelentett nemet. Lassan arra jutottam, hogy David belekényszerült ebbe a kissé zsarnoki szerepbe – ami A szürke ötven árnyalata óta valamiért az alfahímek sajátsága a könyvekben –, mivel Livnek fogalma sem volt sokszor mit is akar. Az is előfordult, hogy nagy dühében leordította a férfit, de csak azért, hogy a következő pillanatban megadja magát neki, és a karjaiba omoljon. Azt hiszem, ebből jól látszik, mennyire nem lopta be a szívembe magát a romantikus szál. Bár kétségtelen, hogy a történetük lekötött, mégis sokszor kiakasztottak.

Mindent összevetve, azért nagyon jól szórakoztam, miközben olvastam, és a legtöbb mai romantikust sikerült túlszárnyalnia nálam. És bár sok hibát leírtam az imént, de az az igazság, hogy ezek mind kiküszöbölhetőek, ha Tomor Anita kap maga mellé egy erőskezű szerkesztőt, aki rámutat az ilyesmire. Mindenesetre én nagyon várom már, hogy mást is olvashassak tőle, mert azt sikerült ezzel a könyvvel bebizonyítania, hogy ha az ő könyvét választom legközelebb is, biztosan nem fogok unatkozni. Fantasztikus regények születhetnek még a tollából, mert hogy tehetséges, ahhoz kétség sem fér! 


A könyvért köszönet az írónőnek!








0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése