2016. május 18. | By: KE Katica

Norbert Winney – Sárkányok, farkasok & almák

Klasszikus mesei elemek egyedi köntösbe bújtatva, azt hiszem, így lehetne a legjobban összefoglalni ezt a történetet. Norbert Winney Kalandok Óperencián innen és túl sorozatának első része igazán jó kis bevezető kötet, Vízfüttyő Loson varázslatos és izgalmas kalandjai engem levettek a lábamról.



Norbert Winney – Sárkányok, farkasok & almák

A sorozat első kötetében Vízfüttyő Loson három kalandját izgulhatjuk végig. 

Közhírré tétetik! Aki megmenti a királylányt a sárkánytól, elnyeri a kezét és a fele királyságot! Az árva, nincstelen kamasz is nekivág, de előtte még Füzesújmajor rangidős boszorkányát is ki kell cseleznie. 

Losont, a hivatásos kalandort Vholkográdba szólítja küldetése, s egy titokzatos boszorkány farkasemberré változtatja. Csak akkor törik meg az átok, ha legyőzi a farkasok úrnőjét. 

Tanofil király kérésére Loson egy üvegcipellőt helyez el a Halál birodalmában. Amikor visszatér az erdőrengetegbe, nemcsak a Halál várja, hanem Hórózsa királylányt is meg kell mentenie.
Figyelem, a borító és a fülszöveg ellenére, ez bizony nem gyerekeknek szóló mese!


Úgy tűnik, a magyar írók kezdik újra felfedezni a mesék világát, és ez kimondottan jót tesz a hazai fantasynek. Töredelmesen bevallom, hogy mostanában egy kicsit besokalltam az általam oly hőn szeretett fantasyk világából. Kicsit elég volt abból, hogy a hősök csak a céljaiknak élnek, és egyáltalán nincs életük, csak a testi-lelki harc, a küzdelem. Ezért is jött jókor a Sárkányok, farkasok & almák. Végre egy főhős, aki nem veszi magát véresen komolyan, akinek amellett, hogy kalandokba csöppen, még van élete, vannak vágyai, amik néha ugyan kimondottan önzőek, de ez még nem teszi kevésbé szerethetővé. Sőt, talán ettől csak még közelebb éreztem magamhoz. Emellett pedig kimondottan jól esett visszacsöppenni a sárkányok, lovagok, királylányok és fele királyságok birodalmába, egy kicsit újra gyerek lehettem, ahogyan együtt kalandoztam Losonnal ebben a csodálatos világban. Az pedig, hogy klasszikus mesékből merít, még nem jelenti azt, hogy nincs új a nap alatt. Sőt, Norbert Winney alias Vakulya Norbert hihetetlen tehetséggel csavart egyet a már jól ismert meséken, és ezzel egy egészen új színezetet adott nekik. A végeredmény pedig egy kicsit reálisabb és logikusabb, de nem kevésbé varázslatos történet!

Ahogyan azt a fülszöveg is ígéri három történetet kapunk a kötetben, amelyek Vízfüttyő Loson kalandjait tárják elénk. Ha megengeditek, most megpróbálok külön-külön írni mind a háromról, amennyire lehet spoilermentesen, aztán a végén szólok még néhány szót arról, milyennek láttam összességében a könyvet.


Sárkányfészkek




A Sárkányfészkek címet kapta az első történet, ami tulajdonképpen egyfajta előzmény történet, azt mutatja be, hogyan is indult el Loson azon az úton, ami kalandokkal van kikövezve. Itt megtudjuk, hogy a tizenhárom éves fiú árva, és két, az árvaházban megismert barátjával él egy iskola poros padlásán. Kicsit megismerjük a várost és az országot, illetve országokat is ebben a szétszabdalt világban. És természetesen megjelenik a nagy Ő is a színen, Csilláncs személyében, aki szintén árva, és egy kicsit idősebb, mint a srácok. Ám ez még nem tántorítja el Losont attól, hogy fülig beleszeressen. (Na, igen, ez tipikusan az az édes-bús kamaszszerelem, amibe az ember képes lett volna akár bele is halni.) Sőt, az sem lombozza le a fiút, hogy szerelme örömlányként keresi a napi betevőt (ennél a pontnál jöttem rá arra, hogy bármilyen varázslatos is a borítója, ez bizony nem gyerekeknek szóló történet). De ahogyan ez lenni szokott, Csilláncs nem viszonozza a fiú érzelmeit, és Loson összeomlik. Ekkor ér el hozzá a hír, miszerint Ravaldória királyának lányát, Gradiellovát elrabolták és a hétfejű sárkány barlangjába hurcolták. Az a lovag, aki megtalálja, és visszaviszi az apjához a királylányt, megkapja annak kezét és a fele királyságot. Több sem kell Losonnak, új remény ébred a szívében, és bár ugyan neki nem kell a lány keze, de úgy véli a fele királyság nem jönne rosszul, hogy meghódíthassa Csilláncsot. Eleinte a barátaival szeretne a királylány nyomába eredni, de végül egyedül kénytelen. És mivel egy igencsak racionálisan gondolkodó hőssel van dolgunk, aki tökéletesen tisztában van azzal, hogy vannak nála erősebb és ügyesebb férfiak is, akik útra kelnek, hogy megszerezzék a jutalmat, hát furfanggal és ésszel vág neki a kalandnak, ami nemsokára egy boszorkány házába, majd pedig a hétfejű sárkány barlangjába vezeti Losont.

Azt hiszem, a három történet közül ez volt a kedvencem! Még annak ellenére is, hogy az elején egy kicsit leakadtam a főhős koránál, ugyanis nem számítottam rá, hogy ilyen fiatal a fiú. De ezen nem volt nehéz tovább lendülni, ugyanis semmi olyan nem történt vele, amire egy vele egyidős leleményes srác ne lett volna képes. A találékonyságára pedig nagy szükség volt ebben a kalandban, mivel itt semmi sem az volt, aminek első pillantásra látszott. Nagyon tetszett, ahogyan az író egy-egy szokványos mesei elemet egészen másként értelmezett, és ezzel teljesen sajátossá tette a történetet. És bár itt hoz meg egy nagyon rossz döntést Loson, ami a további két történetre is hatással lesz majd, nekem ez az abszolút kedvencem! Ha hasonló bravúros fordulatokkal lett volna teli a következő kettő is, akkor az egész könyv kedvenc lett volna, így azonban csak ez az első lett az. Sajnálom, de valahogy a másik kettő kevésbé lopta be a szívembe magát.


Farkasátkok



A Farkasátkok címet kapta a könyvben a második történet, és hát joggal, mivel ez egy amolyan farkasemberes sztori egy csipetnyi Piroska és a farkas történettel megfűszerezve. Losonunk immár bizonyított, és egy egészen különleges vállalkozást vezet, amit, ha lehet, most nem lőnék le, mert spoileres lenne, de azt azért el kell, hogy mondjam, nekem nagyon tetszett! Ilyen ötletes és ebben a világban nagyon is keresett foglalkozással még nem találkoztam, szóval hatalmas köszönet érte az írónak. De visszakanyarodva a történethez, Losonunk előző kalandja óta négy év telt el, vagyis a fiú tizenhét éves, de szerintem sokkal érettebb a koránál, ami nem csoda, hiszen sok-sok kalandban volt már része az évek során, nála ez amolyan foglalkozási ártalom. Ezúttal Vholkográd várába szólítja a küldetése, ahová egy értékes tiarát kell elvinnie, ám kiderül, hogy a várttal ellentétben a romvár nem üres. Losont pedig tudtán kívül megharapja egy vérfarkas, ami miatt maga is azzá válik. Amikor hazatér, már nem csak a Csilláncs iránt érzett féltékenységével és egy egész sereg lovaggal kell megküzdenie, de a benne élő kórral is.

Ahogyan azt már mondtam, bár ez a történet sem volt rossz, de sajnos nem hozta az első színvonalát. Kevesebb volt a sajátos ötlet, a frappáns megoldás, és több a vér. Talán csak azért nem fogott meg ez annyira, mert így 2016-ra már nehéz újat hozni vérfarkas témában, és ez itt nem is sikerült. Nem is beszélve arról, hogy kimondottan zavart, amikor az író ennek a történetnek az elején gyakorlatilag visszaismételt néhány mondatban mindent, ami eddig történt. Ha ezt egy blogregény esetében teszi, nem érdekelt volna, sőt, hiszen ott akár hónapok is eltelhetnek, mire megérkezik a második történet, de itt, amikor egy kötetben jelenik meg a kettő, nagyon nem tetszett. Persze, értem én, hogy valahogy fel kellett vezetni a történetet, és ehhez be kellett mutatni azt is, mi történt az eltelt négy évben Losonnal, de akkor sem így. Szóval ennél a résznél egy kicsit morci voltam emiatt. A történet végére pedig egy kicsit szomorú. El nem tudtam képzelni, hogyan szerzi vissza Loson ezek után a becsületét, és mi lesz az egyik legfőbb szövetségesével, akit ekkorra már nagyon megszerettem. Sikerült rendesen összekuszálni mindent, ami végső soron egy középső részecske esetében, talán nem is baj.


Kristálylakók




És akkor elérkeztünk a harmadik, és egyben ennek a kötetnek az utolsó történetéhez, ami a Kristálylakók címet viseli. Losonunk sok mindent elvesztett az előző kalandja során, és ezeket a veszteségeket nagyon rosszul viseli. Szomorú, reményvesztett és igen, egy kicsit depressziós is. Ezúttal egy üvegcipellőt kell elszállítania a Fekete Erdőbe, a Halál lakhelyére, amikor is Hófehérke, illetve Hórózsa történetének a kellős közepébe csöppen. Ismét nagy szüksége van a találékonyságára, annál is inkább, mert az egyik hűséges segítőjére ezúttal nem számíthat, pedig ennél szorultabb helyzetben még nemigen volt hősünk. 

Ez a történet aztán több ponton is rendesen meg lett csavarva! Mind a szereplők, mind a mágikus tárgyak esetében sikerült újat hoznia. Loson pedig itt is bravúros ötletekkel vágta ki magát a legszorultabb helyzetekből is. Imádtam, ahogyan a királyfit hús-vér karakterré formálta az író! A valóságban pont ilyenek lennének a Disney mesék szőke hercegei... 
A végére kapunk egy meglehetősen szomorkás szálat, ami miatt óhatatlanul is feltettem a kérdést, hol a folytatás? De azért mindenkit megnyugtatnék, ez nem az a függővég, amitől lerágod a tíz körmöd, bár kétségtelen, hogy hagy némi űrt az ember szívében. 

Egy szó mint száz, a hibái ellenére is sikerült lekötnie és kiragadnia a hétköznapokból a Sárkányok, farkasok és almák című könyvnek! És tulajdonképpen mindent megkaptam, amit egy igazán jó fantasytől elvárok: részletes világfelépítést, izgalmas történetvezetést, érzelmeket és jól árnyalt karaktereket! Nálam a kis Muszti lett a kedvenc, és már nagyon várom a következő részeket, hogy megtudjam, mi az ő titka, mert hogy nem egyszerű... hmm lény (nem mondom meg, ki ő, nem spoilerezek), az egészen biztos!
Ajánlom minden felnőttnek, aki szereti a fantasyket és/vagy a kalandregényeket, Norbert Winney könyvében biztosan nem fog csalódni!


A könyvért köszönet az Athenaeum kiadónak!





2 megjegyzés:

Andro írta...

A könyv máris röppent a listámra. Imádom a meséket! *.*

Molnár Katica írta...

Remélem, neked is annyira fog tetszeni, mint nekem! :)

Megjegyzés küldése