2016. január 2. | By: KE Katica

Goodbye 2015



Kicsit megcsúsztam ezzel a bejegyzéssel, mivel a karácsonyi időszak utazással és a családdal telt, és amilyen szerencsém van, még egy vírust is bekaptam, szóval elég eseménydúsra sikerült. De csak eljutottam eddig.
Tavaly nem éreztem szükségét annak, hogy írjak az évemről, tekintve, hogy akkor még csak 3 hónapja blogoltam, de 2015 folyamán annyi minden történt, hogy muszáj klaviatúrát ragadnom!

Kezdeném a pozitívumokkal!

2015-ben megismertem pár nagyon jófej bloggert, akikkel mára már barátinak mondható a kapcsolatunk, jóllehet, eddig még csak nem is találkoztunk. Ezt többnyire a Kis Könyves Bloggerek csoportjának köszönhetem. Ez a csoport még 2014-ben alakult, és az volt a célja, hogy a könyves bloggereket közelebb hozza egymáshoz, mivel előzetesen az volt a tapasztalatom, hogy nagy a rivalizálás, áskálódás és gonoszkodás ebben a körben. Szerencsére sikerült olyan tagokat verbuválni, akik nem ezzel a mentalitással állnak a blogoláshoz. Bár volt egy törés a csoport életében, azért mára elmondhatom, ez egy nagyon jó kis csapat, amelyik nem akarja sem a feszültséget szítani, sem a másik hátán felkapaszkodni, csak blogolni, olvasni és barátkozni. Ennyi! Szóval nagyon boldog vagyok, amiért közöttük lehetek!  

Aztán még mindig a bloggercsoportoknál maradva, csatlakoztam a Book Bloggers' Challengehez, amelyben a résztvevő bloggerek egymás listájáról választanak könyvet a másiknak. Nagyon élvezem, amikor nekem választanak könyvet, vagy amikor én választhatok mások számára, és olvashatom, ki hogyan látja az adott történetet. Ez egy nagyon jó lehetőség arra, hogy új bloggereket ismerjek meg, és arra is, hogy egy kicsit csökkentsem az olvasásra váró könyveim számát. 


Emellett rengeteg tapasztalattal gazdagodtam, köszönhetően annak, hogy belekezdtem én is a recizésbe. Eleinte félénken, aztán az év vége felé már egy kicsit bátrabban, és most egy kicsit meg is csúsztam vele, de remélem, amint jobban leszek, újra belevethetem magam a könyvek világába. De szó mi szó, soha nem gondoltam volna, hogy ilyen kemény dolog a recenzió írás. Amikor leteszek egy könyvet, sokszor annyira vegyesek az érzéseim, hogy képtelen vagyok azonnal ítéletet alkotni, mert sokszor elvarázsol valami egy-egy történetben, de látom a hibáit is, és ezt nehéz spoilerek nélkül megfogalmazni, de azért igyekszem. Persze, van jó oldala is, sőt, egyelőre többnyire csak azt látom, mivel imádok megjelenés előtt olvasni, és az is nagyon izgalmas, amikor a postás csenget, és a kaputelefonban azt hallom, hogy könyvet kaptam. Szóval ez igazán felemelő érzés, ahogyan az is, amikor egy-egy író rám ír, mert tetszett neki az értékelésem a könyvéről. Nincs is annál jobb, amikor valaki olyan méltatja a "munkádat", akit nagyra becsülsz. És ha ezt akkor teszi, amikor írtál negatívumot is az értékelésedbe, az az igazán nagy öröm! (Erre még visszatérek a negatívumoknál.)
Ennek köszönhetően idén sok magyar írót sikerült megismernem, és azt kell, hogy mondjam, az előítéleteim velük kapcsolatban megszűntek. 2015 a nagy felfedezések ideje volt ezen a téren! 
A kiadók ugyan még mindig kicsit mumusok a szememben, mivel nem igazán érzem, hogyan és miként működik ez a kapcsolat. De azért általában pozitív tapasztalataim vannak velük kapcsolatban. És rengeteg klassz könyvet köszönhetek nekik.
Nemrég egy új csatorna is megnyílt számomra, és január végén le is leplezem, miről van szó. Nagyon izgatott vagyok miatta, és remélem, ti is annyira fogjátok élvezni, amennyire én!

A pozitívumok közé tartozik az is, hogy háromszor beválogatták a Merítésbe az értékeléseimet! Tudom, nem nagy dolog, de nekem mégis óriási örömöt jelentett! Ezzel kapcsolatban arra is rá kellett döbbennem, hogy mások nem azokat az értékeléseimet tartják jónak, amiket én annak tartok. De sebaj, attól ez még nagy öröm és megtiszteltetés!

Aztán meg kell, hogy említsem azt is, hogy ebben az évben két díjat is kaptam összesen négy bloggertől, és bár még egyikre sem válaszoltam, pedig az elsőt majdnem fél éve kaptam, és készen is van a bejegyzés, csak ki kellene tenni, csak hát voltak benne olyan kérdések, amikre nagyon őszintén válaszoltam, és személyes témákat is érintenek, azt pedig nem könnyű megosztani másokkal. Azért amint lehet, kiteszem őket, mivel nagyon örültem nekik, és így derült ki az is számomra, hogy bloggerek is olvassák a Könyv Extrákat. 

Sajnos, azért volt részem negatív élményekben is.

Az első és legsúlyosabb, hogy jelentkeztem egy könyvklubba, amin elvéreztem. Ez nagy csalódás volt a számomra, mivel azt hittem, kinőttem már abból, hogy ide-oda tologatok dolgokat, amiket magam választottam. Hát, sajnos, kiderült, hogy nem, nem nőttem ki belőle. Viszont az a tanulság, hogy ha van miről írnod, akkor ne vállalj be még többet, csak mert izgat annak a lehetősége, hogy ezáltal egy közösség része lehetsz.

Aztán azzal is szembesülnöm kellett, hogy már képtelen vagyok másokat vakon követni, és azonosulni az ő céljaikkal, ha nincs mögötte kellő magyarázat, vagy ha az, aki vezeti az egészet, a fejed felett dönt. Ez jó lecke volt, senkinek sem kívánom azt, hogy ezen keresztül menjen, és ismeretlenek lehülyézzék, csak mert rá mer kérdezni arra, amire mások nem. Ennek kapcsán sikerült belefutnom olyanokba is, akik csak pozitív véleményeket hajlandóak írni a könyvekről, mindegy mennyire nem tetszett nekik a történet, mert azt gondolják, hogy így szerezhetnek egyre több recit. Amivel nincs is baj, ha nekik ez a fontos, hiszen a blogja mindenkinek a saját játszótere, csak nekem ne kelljen részt vennem benne. Egy szó mint száz, ezt kudarcként éltem meg, sokakban csalódtam, és ki kell, hogy mondjam, nagy pofon volt.

És ha már az értékelésekről esett szó, akkor még valamiről szeretnék szót ejteni, ez pedig a logó, amit a blog jobb oldalsávjában is láthattok NEM ALKUSZUNK! felirattal. Nem véletlenül került ki, és eddig nem magyaráztam meg, de most megteszem, mivel még egyszer nem szeretnék ebbe a hibába belefutni. Ha valaki megkér, hogy írjak egy könyvről értékelést, mert ő írta, szerkesztette, adta ki, stb... akkor az őszinte véleményemre számíthat, és nem, nincs semmiféle etikai kódex, ami előírja, hogy a recenzió csak pozitívumokat tartalmazhat. Egyrészt képtelen vagyok arról ódákat zengeni, ami nem tetszett, másrészt pedig senkit nem akarok becsapni. Nyögvenyelős mondatokkal, élhetetlen tanulságokkal, rosszul megfogalmazott célokkal teli történetekről nem fogok senki kedvéért sem ömlengeni, ingyen példány ide vagy oda. Ez a dolog már addig fajult, hogy amikor az ünnepek előtt megkeresett valaki a könyvével, még mielőtt elküldte volna nekem, mindezt leírtam neki, csak hogy a későbbiek során ne legyenek félreértések közöttünk. Értem én, hogy mindenki pozitív véleményeket szeretne olvasni a könyvéről, ha írnék, biztosan én is ezt szeretném, mert ennek van reklámértéke, de ennek az egésznek van egy másik oldala is. Manapság a nyomtatott sajtó nem igazán tartalmaz olyan kritikákat (az egyetlen kivétel talán a színházkritika), amik mérvadóak lehetnek. A legtöbb elfogult. Emiatt a bloggerek véleménye felértékelődött, mivel talán ezek még függetlenek az érdekektől. (Bár ahogyan azt már írtam, sajnos, nem minden esetben.) De ahogyan a "régimódi" kritikusok esetében sem jelentette azt egy tiszteletjegy vagy egy tiszteletpéldány, hogy csak és kizárólag jót írhattak róla, így a mi esetünkben sem jelenti ezt. Főként, ha a hitelesség az elsődleges szempont egy blogger számára. Tetszik vagy sem, nem mindenkinek tetszhet egy-egy könyv. Nemrég egy kiadó megtette, hogy csak pozitív kritikákat engedtek kimenni, és több csoportban is hitelét vesztette, mivel az olvasó nem hülye, és az bizony bűzlik, ha valamiről csak jót írnak. Hát, ez a története a NEM ALKUSZUNK! logónak. 

De csak hogy ne bosszankodással legyen teli az évértékelőm, jöjjenek a célok.

1. Több angol nyelvű könyv értékelése a blogon és persze a Goodreadsen (természetesen angolul, mivel az aktív szókincsemet fejlesztenem kell)! 

2. Legalább egy spanyol könyv elolvasása eredeti nyelven.

3. Filmajánlók a blogon.

4. Még több könyves bloggert megismerni.

5. Eljutni a nagyobb könyves eseményekre.

6. Találkozni a blogger barátaimmal.

7. Sokkal több extra tartalom.

8. Még több magyar íróval megismerkedni.

Mindent összevetve nagyon jó évet zártam, még a bosszúságok ellenére is, szóval nagyon elégedett vagyok! Köszönöm, hogy olvastatok 2015-ben, remélem 2016-ban is fogtok! Mindenkinek boldog új évet kívánok!

7 megjegyzés:

Vicky írta...

A rossz dolgokon ne bosszankodj, tanultál belőle. Már nem esel/ünk hasonló helyzetbe:)
A pozitív dolgokkal meg teljesen egyet értek.

Molnár Katica írta...

Igen, a tanulópénzt már megfizettük. :) És már nem bosszankodom, azzal, hogy kiírtam magamból, elszállt minden mérgem. Ezentúl már csak a jó dolgokra koncentrálok és belevetem magam a 2016-os évbe.

Annie írta...

Már korábban is szemet szúrt a "Nem alkuszunk" logó, nagyon-nagyon jónak tartom!
A recizés tényleg nem könnyű dolog, főleg, ha a blogger úgy áll hozzá, hogy nem csak a jókat, de a rosszabb dolgokat is kiemeli. Az pedig külön kincs, ha a kiadó vagy a szerző még a negatív hangvételű véleményt is értékeli. Nincs annál rosszabb, amikor megsértődnek. Persze ez attól is függ, a blogger milyen szövegkörnyezetben írja meg azt a bejegyzést. Egy kritika legyen korrekt, tartalmazzon mindent ami tetszett vagy sem a regényben. Én így csinálom, és látom te is. :) Gáz, amikor a kiadók/szerzők megakarják kötni az embert, és csak a jót ismerik el.

Molnár Katica írta...

Ha van kedved, te is beállhatsz a "Nem alkuszunk" bloggerinák közé! ;)
És teljesen egyetértek veled. Az a legbosszantóbb az egészben, hogy nem is akartam lehúzni, csak tárgyilagosan leírni a véleményem, ami egyébként tartalmazott volna pozitívumokat is, és máris a legrosszabbat feltételezik rólam ismeretlenül. Szóval "Nem alkuszunk" és pont, vagyis felkiáltójel. Szi-go-rú-an! :D
A nagyobb kiadók még soha nem szóltak érte, ha valami nem tetszett nekem, de magánkiadók esetében ezentúl háromszor is meggondolom, mielőtt recizést vállalnék. Hiába, minden nap tanulok valamit. :D

Annie írta...

Még szép, köszi szépen! :)
Melyik könyv okozott ekkora felfordulást nálad?
Nagyobb kiadókkal eddig nekem sem volt különösebb gondom, mondjuk kezdetben előfordult, hogy választottam két recit, aztán egyiket sem magasztaltam az égig. Legközelebb, amikor szóltam, hogy szívesen írnék erről vagy arról, burkoltan elutasítottak. Sebaj. Értem én, hogy nekik a pozitív reklám hozza a vásárlókat.
Magánkiadókhoz még nem igazán volt szerencsém, mondjuk a legutolsó előtti olvasmányom olyan volt, a könyv nem is tetszett, de a véleményem fogadtatása elég normális volt. Nem támadtak le, hogy esetleg nem értem a történet mélységeit. De, nem akarok inni a medve bőrére, még kaphatok pár beszólást - mondjuk a rajongóktól -, volt már benne részem blogos éveim alatt, edződtem. :)

Molnár Katica írta...

Privátban elárulom, mert nem akarok nekik semmilyen reklámot csinálni. :) A tagság meg csak annyiból áll, hogy megkapod a logónkat, aztán majd jól kibeszéljük a dolgokat. :) Láttam a blogodon a mail címed, arra írok, rendben? ;)

Annie írta...

Olvastam az üzidet, köszönöm, és máris pötyögöm a választ. :)

Megjegyzés küldése