2016. január 14. | By: KE Katica

Hogyan mondjam el neked...?!

"Hogyan mondjam el neked...?! Amit nem lehet... 
Vagy inkább, amit lehet, csak nem merek."




Hogyan mondjam el neked...?!

Ez a könyv a tiétek. Nem helyettetek oldja meg a problémáitokat, hanem veletek. Csak ti látjátok, hát legyetek őszinték benne! 

Hisszük, hogy ki lehet mondani azt, ami a szívünket nyomja, és így máris egy lépéssel közelebb kerülünk a megoldáshoz. Segít, hogy ne legyenek elharapott félmondatok, félve elhallgatott és a szőnyeg alá söpört, ott tornyosodó sérelmek. Hogy vissza lehet találni oda, ami miatt egymásba szerettetek, csak annyi minden nehezíti meg azt a legnehezebb társasjátékot, amit úgy hívnak: kapcsolat. Segít, hogy megfogalmazhassátok a gondolataitokat, és el is tudjátok mondani a társatoknak. Hiszen szeretitek egymást, csak olyan sokszor szembesültök azzal, hogy a legnagyobb gond az: 
 „Hogyan mondjam el neked…?!”

Vannak könyvek, amik megérintenek, ezt nem tudom ennél jobban megfogalmazni. Ülsz, olvasod, és közben döbbenten bólogatsz, mert pontosan azt adja vissza, amit te mélyen legbelül érzel, és amit még csak véletlenül sem osztottál meg soha senkivel. A Hogyan mondjam el neked...?! is egy ilyen könyv. Nem volt olyan téma, aminél ne ismertem volna a saját párkapcsolatomra! Sőt, sok esetben magamra. Meggyőződésem ugyanis, hogy ez a kiadvány nem csupán arra hivatott, hogy végigbeszéljük a lehetséges problémáinkat vagy súrlódásainkat a kedvesünkkel, hanem arra is, hogy önmagunkkal szembenézzünk. Tükröt tartott elém, és bevallom, nem azt láttam benne, amit szerettem volna. Viszont segített rájönnöm arra, hogy hét év után én is elengedtem magam bizonyos dolgokban, és nem voltam/vagyok az a partner, akit ő megérdemel, vagy aki lenni szeretnék. 


Mert legyünk őszinték, az, hogy összejöttünk életünk párjával nem a történet vége, hanem valaminek az kezdete. A boldogság nem egy stagnáló érzelem. A lányregényekben leírtakkal ellentétben nem mindig ég az ember ezer fokon, és nem alél el minden percben a gyönyörűségtől, ha csak meglátja a másikat. Bizony jönnek a küzdelmes hétköznapok, amikor az ember már nem a legjobb oldalát mutatja a másiknak, elengedi magát, és megfeledkezik arról, hogy szükség van azokra az apró kis impulzusokra, amik a továbbiakban is képesek fel-fellobbantani azt az első szikrát. Nem véletlenül tartja a mondás, hogy egy férfit nem megszerezni nehéz, hanem megtartani. Ez valóban így van. És ez a könyv ebben hivatott segíteni a pároknak. Nem csak tanácsol, de motivál is arra, hogy ne hagyjuk kiveszni a romantikát a kapcsolatunkból. Legalább is én így éreztem, miközben olvastam. 


A legjobb az egészben, hogy nem egyedül kell bejárnom ezt az utat, hanem a társammal. Az alapkoncepció ugyanis az, hogy a könyv felvet egy témát, amihez kapunk néhány gondolatébresztő szösszenetet, pár oldalt, amit elolvasva megfogalmazhatjuk a magunk problémáit a másikkal. Nem kell nagy dolgokra gondolni, az olyan apróságokra mutat rá, amik még a legboldogabb pár közös életét is megkeseríthetik, ám sokszor meg sem említjük őket a másiknak, mert olyan bagatellnek tűnnek. Pedig mint tudjuk, sok kicsi sokra megy, és ha folyamatosan csak gyűlik és gyűlik a sok kis idegesítő momentum, akkor az utolsó csepphez már nem kellenek nagy dolgok. Ebbe az interaktív naplóba viszont felvéshetjük ezeket, mivel a készítők arra is odafigyeltek, hogy minden téma után legyen benne néhány üres oldal, amin keresztül megoszthatjuk mindezeket a kedvesünkkel. Bizony, bizony, ez a napló ugyanis közös tulajdon. Elolvasod a témát, írsz, majd átadod a párodnak, hogy ő is megoszthassa veled a gondolatait az olvasottakról. Mondjuk, azt még nem tudom, hogyan veszem rá a férjemet, hogy nyugiban leüljön és papírra vesse az érzelmeit, mert annyira tipikus pasi, aki csak ritkán érzelgősködik, de szerintem erre minden nőnek megvannak a maga fortélyai. Én az enyémet nem árulom el, mert ő is olvassa a blogomat, és nem szeretném, ha tudná, miben áll a titkom.
Külön tetszett az a kis használati útmutató, ami a könyv elejében volt, miszerint ne figyeljük a másik reakcióit, miközben elolvassa a gondolatainkat, hanem hagyjunk időt neki arra, hogy átgondolja, és megfogalmazza a maga gondolatait a témában. Tulajdonképpen olyan ez, mint maga egy kapcsolat, adok-kapok elven működik. Én leírom, amit sérelmezek, majd ő is leírja ugyanezt, miközben reagál mindarra is, amit én felvetettem. 



Bár bevallom, én a szemtől szembe elvét vallom, azért vannak dolgok, amiket jobb írásban megfogalmazni, mivel így a másik is kénytelen végighallgatni és végre kiadhatom magamból mindazt, ami egy beszélgetés során bennem szorulna, mivel nyilván a másik azonnal reagálna rá, és ezzel máris másra terelődne a szó. Mégis, ha valaki ettől el szeretne térni, és úgy gondolja, hogy szóban szeretné tisztázni ezeket a dolgokat, hát erre is megvan a szabadsága, mivel nem lök elénk egy halom pszichoblablát arról, hogy ezt csak így vagy csak úgy lehet. Sőt, még csak azt sem tanácsolja, hogy minden témát vegyünk végig, éppen ellenkezőleg, ez a mi könyvünk, így aztán úgy és akkor használjuk, ahogyan és amikor akarjuk.
Valamelyik téma esetleg fájó sebeket tép fel, és még nem érzem magam késznek arra, hogy szembenézzek velük? Az én kezemben van a döntés, szabadon lapozhatok tovább. Ha akarom akár félévente is elővehetem, ha már úgy érzem, torkig vagyok éppen valamivel, vagy akár azonnal is, amint kézhez kapom. Nem olyan, mint egy terápia, vagy egy hogyan tedd jobbá a kapcsolatod könyv programja. Ez teljes egészében rólam, róla, vagyis rólunk szól személyre szabottan.


Egy kis ízelítő a témákból:



A Megszoksz, vagy megszöksz témakörben olyan idegesítő szokásokat fogalmaz meg a könyv, mint hogy a szerelmünk folyton vitatkozik a többi autóssal, vagy hogy szeret reklamálni minden kis hülyeség miatt az étteremben, esetleg túl sokat ül a számítógép előtt. 

A Kibír-lak fejezet az együttélés során előkerülő problémákat feszegeti. Ennél a pontnál kívántam azt, bárcsak már meglett volna ez a könyv mielőtt összeházasodtunk, sok fejfájástól kíméltem volna meg magam. Ugyanis a java csak a boldogító igen után jött. Lévén, hogy életem párja 12 évvel idősebb, mint én, már megvolt a maga kis napi rutinja, ahogyan nekem is, és nem volt egy leányálom az összecsiszolódás, főként mivel előtte két éven át távkapcsolatban éltünk. A házasságunk első évében minden olyan hibát elkövettem, ami tilos! Mindig nevetek, amikor valaki azt meséli, hogy milyen szép is volt az első együtt töltött évük, mert számunkra az volt a legnehezebb. Na, de ennyi elég is belőlünk, a lényeg az, hogy ebbe a kategóriába az olyan gondok tartoznak, mint hogy a szennyese nem talál ki a szennyes tartóig, vagy hogy nem cseréli ki a Wc papírt, hanem ottfelejti az üres gurigát. 

A Hozott Anyag témakörben is sok esetben magamra ismertem, hiszen itt azok a problémák jönnek elő, ami a másik családjával kapcsolatosak. Ez nálunk is kényes téma, hiszen kettőnk családja már nem is különbözhetne jobban!

A Munka meg osztás örök vitaforrás minden párnál. Tényleg a szárítón és a szekrényben teremnek a tiszta ruhák? A mosogatásra csak nekem van megfelelő képesítésem? És ha egyszer lenyírom a füvet, az már örökre az én feladatom marad?

Az Érdek nélkül fejezetben a mocskos anyagiak kerülnek elő. 

A Barátok, nem ellenségek témakör pedig a barátok okozta feszültségekre mutat rá. Enyém, tied, miénk? Mi történik, ha a barátjával olyan dolgokat is megoszt, amiket velem nem?

Aztán nem maradhat ki a féltékenység sem, ami az Az a bizonyos zöld szemű cím alatt fut a könyvben.

És a végére előkerül a szex témakör is...és a gyerek téma is, ahogyan annak a problémája is, hogy óhatatlanul megváltozunk egy stabil kapcsolatban, és ez bizony nem akármilyen konfliktusforrás. 

Ahogyan azt már írtam is, nekem sokat adott ez a könyv, és úgy hiszem, hogy jól jön ez minden háztartásba. Ha másért nem is, hát hogy megerősítse bennünk, érdemes és hasznos átbeszélni időnként a dolgainkat. Ajánlom hát minden párkapcsolatban élőnek!


A könyvet köszönöm szépen az Athenaeum Kiadónak!






0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése