2016. január 9. | By: Ladybird

Kylie Scott – Stage Dive 1. – Lick – Taktus

Nem is tudom, miért olvastam el, amikor egyáltalán nem szoktam ilyesmit olvasni, valószínűleg azért, mert a napokban beszéltem valakinek az Örökké a csajom című könyvről, és ez felhozta bennem az emlékeket, aztán megláttam a fülszövegét, és mivel ez is egy rocksztárról szólt, hát gondoltam, teszek vele egy próbát. Végül is nem bántam meg, pedig nem kevés problémám volt ezzel a könyvvel. De haladjunk csak sorjában.




Kylie Scott – Stage Dive 1. – Lick – Taktus


Az ébredést Las Vegasban nem éppen így képzelte Evelyn Thomas úgy tervezte, hogy hatalmas bulival ünnepeli a 21. születésnapját Las Vegasban. Őrült nagy bulival. 

De a legvadabb álmaiban sem jutott volna eszébe, hogy másnap reggel a fürdőszoba padlóján ébred, élete legdurvább másnaposságával, mellette egy kimondhatatlanul vonzó, félmeztelen, tetovált férfi, és az ujján gyűrű, amelyben akkora gyémánt van, hogy King Kong is elismerően csettintene. 

Bár emlékezne rá, hogyan jutott el ide!



Evelyn Thomas emlékezetes 21. születésnapot szeretett volna, és azt hiszem, sikerült is neki, a barátnőjével Las Vegasba utazott, rendesen felöntött a garatra, ami úgy kiütötte, hogy másnap reggel semmire sem emlékszik a történtekből. Márpedig jó lenne, ha mégis derengene neki valami, mivel reggel egy szívdöglesztő srác mellett ébred az ujján egy óriási gyémántgyűrűvel, a fenekén pedig ott virít a srác neve... 
David miután újdonsült arája a világon semmire nem emlékszik az előző éjszakából, úgy dönt, hogy lelép és ott folytatja az életét, ahol abbahagyta, Evelynnek pedig visszaadja a szabadságát. Ám lévén, hogy egy rocksztárról van szó, ez nem is olyan egyszerű, mivel a média megneszeli a dolgot, és világgá kürtöli kettejük frigyét.
Evelyn, aki előtt fényes jövő áll építészként, hirtelen mindent elveszít, az apja megbecsülését, a gyakornoki állását, és a becsületét. David kénytelen érte küldetni, hogy meg tudja védeni a lányt, egyszersmind alá tudják írni a válási papírokat. Aztán a dolgok valahogy mégis más fordulatot vesznek...

Ez tipikusan az a könyv, aminek már az elején tudod, mi vár rád a végén... Ennek ellenére mégis azt kell, hogy mondjam, helyenként sikerült meglepnie. Például azzal, hogy David mennyire nem az a tipikus karakter, és ezen a ponton kell bevallanom, hogy egyáltalán nem kedveltem a srácot. Pedig éreztem én, hogy Kylie Scott nagyon próbálkozik pozitív figurának beállítani őt, de nálam ez valahogy nem működött. De nem csak ez volt az egyetlen meglepő dolog a könyvben, hanem az is, ahogyan a célokról vélekedett... Evelynnek ugyanis már kidolgozott tervei voltak arról, hogyan és miként képzeli el a jövőjét, és ennek egyik első pontja az volt, hogy elvégzi az egyetemet, és akárcsak az apja, ő is építész lesz. Ám David elbizonytalanítja azt illetően, hogy ez az ő vágya-e valójában, vagy csak az apjának akar ezzel megfelelni. És ez briliáns volt. Végre egy karakternek vannak céljai, gondoltam magamban, amikor először olvastam róla, aztán ahogy haladt előre a történet, úgy lombozódtam le egyre jobban, ugyanis a lány B-terve... Hát... Nagy csalódás volt! Maga a konfliktus felvetése nagyon tetszett, a megoldása azonban már hagyott kivetnivalót maga után. 

Emellett a karakterek közötti dinamika, a szerelem is elég hihetetlenre sikeredett. Egyetlen részeg éjszaka alatt ugyanis egy rocksztár fejét az éles eszével és szókimondásával teljesen elcsavarta Evelyn. Kicsit meglepődtem, hogy ennyi elég volt hozzá, mivel nem vagyok már az a naív lányka, aki elhiszi, hogy egy menő rocksztár nem élne inkább azzal a temérdek lehetőséggel, ami a turnékon és a koncerteken adódna számára. Értem én, hogy kell valaki olyan az életébe, aki időnként visszahúzza a földre, amikor nagyon elszáll magától, és felüdítő lehet ilyenkor valaki, aki nem rajong feltétel nélkül érte, de ez talán csak kezdetben volt jellemző Evelynre, mert attól kezdve, hogy józanon először dobja le a bugyiját, már nem több, mint egy rajongó kis csitri, akit David ott és akkor és annyiszor kaphat meg, ahányszor csak akar. Szóval van benne szex bőven.
David pedig... Ahogy mondtam, bár nem egy tipikus rocksztár karakter, de nem biztos, hogy előnyére vált mindaz, ahogyan bemutatásra került. Ugyanis az elején romantikusabbnak tűnik, mint bárki más, aztán kiderül róla, hogy forrófejű, őrülten féltékeny, önimádó, hisztis, önző és cseppet sem fair. A főkonfliktusnál jöttem rá, mennyire nem az, és attól kezdve akárhogyan próbálja helyrehozni később, amit elrontott, nálam már kiesett a mézesbödönből. Főként mivel olyan hisztit vág le, mintha Evelyn hibája lenne az egész. Pffff... Hát, ezen a ponton éreztem azt, hogy hajrá Evelyn, fuss ahogy bírsz, hátra se nézz! Ennél csak jobbat találhatsz!

Ahogyan az már lenni szokott az ehhez hasonló regényekben, itt is kapunk egy mellékszereplőt Mal személyében, aki a főhős legjobb barátja, és egy igazi nőcsábászt, akinek azonban hatalmas szíve van. Bevallom bár őt nagyon kedveltem, de a vége felé már egy kicsit sok volt. Mindenesetre üde színfoltja volt a történetnek az esetek nagy részében.


És hogy miért mondtam, hogy mindezek ellenére mégsem bántam meg, hogy elolvastam? Mert sok olyan elemet tartalmazott, ami eltért a megszokottól, és sikerült meglepnie. Körülbelül úgy voltam ezzel a történettel, ahogyan Anna Todd – Miután című regényével, bár nem szerettem, de mégis képtelen voltam letenni. Szóval rá kellett, hogy jöjjek, vérbeli mazoista vagyok. Sőt, ennél is továbbmennék, amennyiben kijön a következő része, nem tartom kizártnak, hogy azzal is szívesen kínoznám magam! 




0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése