2015. január 1. | By: KE Katica

Georgia Cates - A megadás szépsége

Ó, Istenem, hogy én ezt hogy vártam! Mióta letettem a Szépség trilógia első részét, azóta szeretném megtudni, hogyan folytatódik Laurelyn és Jack Henry története. Szerencsére a kiadó hamar megjelentette a folytatást. S bár hangulatában egészen más, mint az első rész, nagyon örülök neki, hogy a kezembe akadt ez a sorozat.





Georgia Cates - Szépség trilógia 2. - A megadás szépsége


A fájdalom szépsége még nem ért véget. A New York Times és az USA Today bestsellerében kezdődött mindent elsöprő románc most folytatódik! 
Hogyan lépsz tovább, ha minden dalod róla szól? 
Miután Laurelyn Prescott faképnél hagyta élete szerelmét, visszatér Nashville-be, hogy valóra váltsa egyetlen megmaradt álmát. A zenébe menekül, hogy elterelje figyelmét a Jack Henry elvesztése miatti fájdalmáról. De régi életében régi ismerősök és új elvárások fogadják. Amikor Laurelyn visszautasítja lemezproducere felháborító követeléseit, úgy tűnik, lemondhat karrierjéről – amíg fel nem csillan előtte egy váratlan lehetőség. Fénysebességgel száguld a csúcsra, ahol a rég áhított siker várja. Vajon elég lesz-e ennyi a megérdemelt boldogsághoz? 
Jack Henry McLachlan nem számított rá, hogy beleszeret Laurelyn Prescottba, mégis így történt. Miután ostoba módon elengedte, három hónapig nyomoz utána. Ám a nő, akire végül rátalál, már nem ugyanaz, aki búcsú nélkül eltűnt. Laurelyn többé nem kétségek közt őrlődő lány egy ausztráliai kiruccanáson, hanem ígéretes karrier előtt álló, sikeres zenész. Ahogy Laurelyn álmai lassan valóra válnak, Jack rettegni kezd, hogy neki többé nem jut hely az amerikai lány új életében. Vajon sikerül egyetlen hónap alatt elérnie, hogy Laurelyn átlásson a csillogáson, és olyan életet képzeljen el magának, amelybe a férfi is beletartozik? 
A megadás szépsége kortárs felnőtt regény, a tartalma miatt 18 év alattiak számára nem ajánlott.





A fülszöveg alapján azt hittem, három hónappal később folytatódik a történet, ehelyett ott kezdődik, ahol az előző rész abbamaradt. Laurelyn megérkezik Los Angelesbe, és sajog a szíve, amiért Jack Henry nem viszonozta az érzéseit. Próbálja leplezni mindenki előtt, de magának nem hazudhat. Eközben Jack Henry sincs igazán jól, a saját csapdájába esve vergődik. Gonosz vagyok, tudom, de kimondottan élveztem a szenvedését, mert igenis megérdemelte, amit kapott. Bánatában még Ben Donavon-hoz is hajlandó elmenni érdeklődni Laurelynről, persze Ben elhajtja - mondjuk nem is vártam tőle mást. Tehetetlenségében próbálkozik az ivással, a gyónással (az anyjának és a testvérének), sőt ad egy esélyt a "kutyaharapást szőrével" módszernek is, biztos, ami biztos alapon. Ezen a téren elég messzire megy... De azt nem árulom el, hogy meddig.

Végül arra jut, hogy mindenképpen meg kell találnia a nőt, aki a saját térfelén felmosta vele a padlót. Nem könnyű vállalkozás, tekintve hogy csak a keresztnevét tudja és egy másik földrészen él. 
Közben Laurelyn élete is megy tovább. Találkozunk Blake-kel, a nős expasijával, aki nagyobb tapló, mint gondoltam. De a nő bebizonyítja, hogy ő meg nem adja olcsón a bőrét. Kimondottan tetszett, ahogy elbánt vele. És megjelenik Laurelyn híres apja is... Mintha nem lenne elég baja nélküle is.
Aztán a lejtmenet után végre történik valami jó is, Addison helyett elmegy egy meghallgatásra és beveszik egy bandába. Laurelyn csillaga szárnyalni kezd! 

Aztán Jack Henry végre rábukkan, és rohan, hogy végre megvallhassa az érzéseit. Hát... Persze, hogy Laurelyn épp akkor kerül érdekes helyzetbe... A férfi csalódottan elrohan, a nyomában a nővel. Na jó, őszinte leszek, ez egy kicsit gyerekes rész volt. Mivel, ha már számolunk a lehetőséggel, hogy a másik továbblépett, akkor miért éri váratlanul? És miért ne venné fel a kesztyűt? Miért ne próbálná visszahódítani? Értem én, hogy sebezhető meg büszke, meg csupa ilyesmi, de azért mégis. Ő elvileg egy alfahím, a küzdelem, a harc alap nála. Egy szó mint száz, nem ezt vártam tőle. 


Persze eljön a nagy vallomások ideje, ami szép, de nekem egy kicsit sok volt. Viszont ezután jön az a rész, ami ritka, mint a fehér holló az ilyen stílusú regényekben. A legtöbb történet itt véget ér, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Itt azonban szembenéznek a problémával. Jack Henry ugyan egy hónapig szabad és tud utazgatni Laurelynnel, miközben az turnézik, de mi lesz azután? A nő előtt olyan lehetőségek nyíltak, amik nem teremnek minden bokorban. A férfinek pedig ott van a családi szőlészet, nem hagyhat ott csapot-papot. Megmondom őszintén ezt a dilemmát kimondottan élveztem. Hogy a megoldása tetszett-e? Azt nem mondanám. Nem volt logikus, túlságosan könnyen ment. Teljesült a papírforma. Komolyan mondom, nem akartam a harmadik részt is elolvasni, mivel nekem ez így kerek egésznek tűnt, de már csak ezért is kénytelen leszek. Mivel nem tudok belenyugodni, hogy valaki egyszerűen ennyi mindent hagyjon veszni. Remélem kitalált valamit Georgia Cates, hogy ezt a szálat megoldja.

Még egy negatívum volt, az, ahogyan Laurelyn "szívatta" Jacket. Kicsit az volt az érzésem, hogy minden téren térdre akarta kényszeríteni a férfit, pedig épp azért imádta addig, amilyen büszke, határozott és irányításmániás volt. Most meg folyton olyan ciki dolgokat kért tőle...

És a vége! A balhé. Értem én, hogy valóban sokkoló lehetett szembesülni ezzel, de csak mert egyikük nem mert őszintén elmesélni mindent a másiknak... Hmm... Hát kicsit összevontam a szemöldökömet. De persze a happy end garantált volt. Nekem kicsit túl habos-babos volt ugyan, de annyi baj legyen. Elvégre ahhoz képest, hogy nem is szeretem az ilyen jellegű történeteket, magával tudott ragadni. Szóval összességében nem volt ez rossz. Sőt! Négy csillagot mindenképpen megérdemel.











0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése