2015. január 29. | By: KE Katica

Margaret Stohl - Ikonok

Már akkor szerettem volna belekezdeni, amikor angolul megjelent. De a terjedelme mindig visszarettentett. Most végre sikerült megvennem magyarul is, aminek szívből örülök. Igazán egyedi, sajátos világot teremtett Margaret Stohl ebben a sorozatban és remekül adagolta az információkat. 

A bejegyzésem spoilert tartalmaz, ezért kérlek, csak akkor kattints a Tovább olvasom feliratra, ha ez nem probléma számodra.




Margaret Stohl


Minden megváltozott A Napon. Azon A Napon, amikor az Ikon megjelent Los Angelesben. Azon a napon, amikor az áram megszűnt. Azon a napon, amikor Dol családja holtan esett össze. Azon a napon, amikor a Föld elveszített egy háborút, amelyről azt sem tudta, hogy már vívja. 
Azóta Dol egyszerű életet élt vidéken túlélőtársával, Roval együtt, biztonságban az Ikon árnyékától és rémisztő hatalmától. Elrejtőzve az egyetlen igazság elől, amelyet nem kerülhet el. 
Ők valamiképpen mások. Ők túlélték. De miért? 
Amikor a kormány felfedezi a titkukat, arra kényszerítik őket, hogy fogságban csatlakozzanak a bátortalan Timahoz és a karizmatikus Lucashoz. Ikon Gyermekeknek hívják őket, és csak ők négyen vannak az összes ember között a Földön, akikre nem hat az Ikonok ereje. Miközben Roval szeretne törődni és Lucas irányába érzései is kezdenek kialakulni, a múlt és a jövő között őrlődve Dol szíve még soha nem látott módon sebezhetővé vált. Ahogy a feszültség egyre nő, az Ikon Gyermekek felfedezik, hogy az érzéseik, amelyekről mindig azt gondolták, hogy a legnagyobb gyengeségük, talán a legnagyobb erősségük lesz.



A fülszövegéből nem sok mindent lehet megtudni, vagyis inkább túl sok mindent. Ez alapján az ember nem tudja, mire számíthat. Túl sok az infó, de kevés a konkrétum. Bevallom őszintén annak idején leginkább a borítója fogott meg. Valami fenomenális, ráadásul a kétdimenziós kép nem adja vissza azt, milyen a dombornyomott cím a valóságban (folyton azt tapiztam, míg olvastam). Nagyon megkapó. Még amellett is, hogy a kék színű könyvek idejét éljük. A könyvespolcomon egyre több a kék borítós könyv. Mivel szeretem ezt a színt, nem panaszkodom, de azért szeretnék már egy kis változatosságot. Valamiért a poszt-apokaliptikus és disztópikus könyvek világában hódít a kék. Az egyetlen, ami megtöri ezt a polcomon, a This is not a test - Éles helyzet. :) De ez részletkérdés, csupán megjegyeztem.

Ha egy kicsit is könnyedebben szeretném megfogalmazni miről is szól az Ikonok, nincs könnyű dolgom, mert bár sok minden kiderül a több, mint 400 oldalból, de még több kérdést nyitva hagy.




Egy nap teljesen váratlanul a világ 13 városában holtan esnek össze az emberek. A technikai vívmányok ezekben a városokban leállnak, a nagy jelentőségű épületek helyére pedig beékelődik egy-egy Ikon. Az Ikonok nyomában megjelennek a Lordok, akikről csak annyit lehet megtudni az első részben, hogy a kormánnyal vagy valamilyen hivatalos szervvel megegyeztek abban, milyen módon uralkodnak a föld felett, cserébe pedig a közigazgatást  természetesen a saját szabályaikhoz igazítva  a nagykövetek vezetik. Az emberek a többi hasonló témájú történettel szemben a nagyvárosokban maradnak összetömörülve. Ennek oka is van, mégpedig az, hogy a Lordok az energiát is szabályozzák és csak a nagyvárosokat látják el árammal. Létrejön egyfajta társadalmi rendszer, a Nagykövetek állnak ennek az élén, az ő kezükbe kerül a katonaság, akik szimpatizálnak a rendszerrel ezért a Szimpa nevet kapják. Ők tartják fenn a "rendet", már ha ezt egyáltalán rendnek lehet nevezni. Itt ugyanis a szegényeket munkatáborokba viszik, amelyekben aztán életük végéig dolgozhatnak - hogy pontosan min is, az nem derül ki, csupán annyi, hogy a Lordok utasítására teszik ezt.

Dol ettől függetlenül nem a városban él, hanem Los Angeles  az Ikonok megjelenése után már csak Lyuk vagy Csendes Város  mellett a pusztában, a Grossok között. Egy pap, a Padre talált rá az Ikon városban még csecsemő korában. Míg körülötte mindenki halott volt, a testvérei és a szülei is, ő túlélte az Ikonok érkezését. De nem csak ebben különleges, hanem abban is, hogy valami egészen furcsa okból van egy apró szürke pont a csuklóján. Emellett vagy épp emiatt képes megérezni a körülötte lévők érzéseit, bánatát. Legjobb barátjának, Rónak szintén pontok vannak a csuklóján, és szintén különleges képességekkel bír, amint feldühítik. Az egyetlen, aki ilyenkor féken tudja tartani, az a lány. De Ro számára nem csak ezért fontos a lány.

Ám egy napon a Szimpák elözönlik a Grossok földjét, és akit ott találnak, megölik, így a papot is, akit Dol és Ro az apjukként szerettek. Őket pedig felpakolják az Ösvényre és elindítják a Projektek egyikébe  így nevezik a munkatáborokat. Dol elveszti az eszméletét, így az Ösvény egyik vagonjában ébred egy Fortis nevű férfi társaságában. Ő egy Merk, vagyis egy kereskedő, legalább is ekként mutatkozik be a lánynak. Üzletet ajánl neki, segít kijutnia onnan, ha neki adja az egyetlen értékét, egy jegyzetfüzetet, amit épp aznap kapott a Padrétól a születésnapjára. Dol magát is, és Rót is, akit különleges érzékeivel érez, meg szeretné menteni, így rááll az üzletre.
Fortis robbant, így Ro és Dol menekülni kezd, ám nem jutnak messzire, mert egy fiatal Szimpa rájuk talál. Azonban mielőtt Ro végezne vele, a fiú felfedi a saját csuklóján lévő 4 szürke pontot, Dol pedig letapogatja a fiú szándékait, ezért életben hagyják, annak ellenére, hogy fogalmuk sincs a fiú képességeiről.

Hogy ez részükről mennyire nagy könnyelműség volt, az hamar kiderül, mivel elfogják és egyenesen Amare nagykövet szigetére viszik őket. A fiú, akinek megkímélték az életét, Lucas Amare a nagykövetasszony fia és képes bármire rávenni az embereket. Dol számára ettől kezdve minden egy rémálomba megy át, főként amikor rájön, hogy a kegyetlen Catallus ezredes kezében van.
Ráadásul előkerül még egy lány, Tima, akinek a csuklóján ott van a 3 szürke pötty, és egy lázadónak köszönhetően felmerül a kérdés, mit jelentenek a pontok? Kik azok az Ikon gyermekek valójában? És Amare nagykövet miért is gyűjtötte össze őket?

Többet nem árulnék el, mert már ez is elég spoileresre sikerült, igaz ezen információk többsége az első 100 oldalon kiderül. Tekintve, hogy a könyv 400 oldalas, talán nem árultam el nagy titkokat.



A világfelépítés nagyon bonyolult. Talán nem kellett volna zsivalyban olvasnom, de néha nehéz volt megértenem, mi micsoda, ki kicsoda a könyvben. Ez máskor nem szokott problémát okozni. Nehéz volt átlátnom az egészet. Az elején úgy éreztem túl sok az információ, túl sok az akció, aztán amikor Dol megérkezik a szigetre valahogy lelassultak a dolgok. Kicsit talán túlságosan is. Többször azon kaptam magam, hogy hiányérzetem van. Nem éreztem át Dol érzéseit, nem értettem, hogyan és miért kezd el kötődni Lucashoz. Egyedül Rót értettem meg. Az ő érzéseit és tetteit értettem, pedig igencsak távol áll tőlem ez a típus. Valahogy az érzéseket mélyebben is feltárhatta volna az írónő, mert csak emiatt nem lett nálam kedvenc.
Egyébként izgalmas, újszerű gondolatokkal teli regény.

Néhány szó a szereplőkről:

A főszereplőkért ezúttal nem rajongok annyira, mint szoktam. A feljebb említett okokból. De azért Dolt kedveltem. Nagyon tetszett a mantrája, amivel magát más veszteséget elszenvedett emberekhez köti magát. A szerelmi háromszöget is úgy gondolom, hogy értem, de nem igazán érzem át, sajnos. És ez többnyire Lucas miatt van. Minden megvan benne, ami miatt szerethető lenne, de valamiért nem lopta be a szívembe magát, és ezt őszintén sajnálom.

Rót mint írtam is, nagyon megszerettem. Átéreztem minden dühét, fájdalmát és féltékenységét, és remélem révbe ér majd a történet végére, még ha nem is úgy, ahogyan most az első részben reméli. Fortist és Doc-ot nagyon szerettem, bár Doc titkát sejtettem. Fortisról meg majd meghalok azért, hogy többet tudjak. Talán majd az Idolsban... :)
Tima még nem tárulkozott ki eléggé előttem, de alig várom a második részt, hogy jobban megismerhessem.
Catallus ezredestől mindig kivert a víz, olyan hideg és kegyetlen. Izgatottan várom, mire játszik.

A szerkesztésről:

Nem szoktam ugyan szót ejteni erről, pedig érdemes lenne, mert mostanság nagyon szép, igényes szerkesztésű könyveket adnak ki a kiadók. Így ez a könyv is nagyon jól lett megszerkesztve, imádtam. Az emberiség projekt lapjait a könyvben, amint szép lassan csepegtette az információkat, emellett valóban olyan hatást keltett, mintha egy másik könyv megviselt lapjait fűzték volna bele a kötésbe (persze a tapintása nem olyan volt, csak a szürke háttér ezt az érzést keltette). Ugyanígy nagyon élvezetes volt látni a Kutatási jelentéseket. Eleinte nem nagyon értettem őket, de ahogy kerekedett a történet, úgy nyílt fel a szemem Dr. Huxley-Clark kilétére.


Mint ahogyan azt már megszoktuk angol nyelvű book trailer is készült a könyvhöz.



Ajánlom mindazoknak, akiket nem zavar egy bonyolult világfelépítés, és odavannak a poszt-apokaliptikus paranormális fantasykért. Nem fognak benne csalódni! Részemről ugyan nem lett kedvenc, de nagyon, nagyon jónak tartom.

A képek az írónő hivatalos oldaláról származnak.









0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése