2015. január 5. | By: Belnis Belnis

Nyrae Dawn - A játszma

Kicsit másmilyen témájú könyvre fájt a fogam, így gondoltam belevágok ebbe. Van pár NA könyv, ami nagyon bejön nekem, de ezzel sajnos nem találtunk egymásra. Őszintén szólva még egy kellemes idézetet sem tudok hozni, mert nem érintett meg a történet.




Nyrae Dawn - A játszma


A tizenkilenc éves Cheyenne megpróbálja tökéletesnek mutatni az életét, hogy elfedje múltja emlékeit. Amikor első főiskolás évében belefut a barátjába, aki egy másik nővel van, e tökéletes kép veszélybe kerül. A huszonegy éves Colt sosem akart főiskolára menni, és sose számított rá, hogy viszi valamire az életben, de mivel haldokló anyjának az a kívánsága, hogy végezze el a főiskolát, nincs más választása, mint úgy tenni, mintha ezt szeretné. Cheyenne-nek szüksége van egy álbarátra, hogy visszaszerezze volt fiúját, Coltnak pedig pénz kell, hogy gondoskodjon a mamájáról, úgyhogy alkut kötnek, amely mindkettőjüknek előnyös. De mi van, ha Cheyenne múltja nem olyan, amilyennek gondolja? Nemsokára már egy másik játszmát játszanak – belegabalyodnak egymásba, hogy elfeledjék fájdalmukat. Minél jobban játsszák a játszmát, annál inkább érzik az egyetlen valóságos dolognak. Cheyenne is, Colt is tudja, hogy az élet sosem könnyű, de egyikük sem számít a tragédiára, amely azzal fenyeget, hogy véget vet játszmájuknak, és örökre elválasztja őket.





Őszintén szólva nagy bajban vagyok. Jó könyvről és rossz könyvről tudok kritikát írni, de ez számomra annyira semmilyen volt, hogy nagyon nehezen szedem össze a gondolataim.
Cheyenne nem normális. Rendben érte egy trauma, de ekkora baromságokat tenni, mint amiket ő tesz, az már nekem sok. Idegesítő és olyan idióta liba hatását keltette bennem, amitől komolyan én magam is ideges lettem.Pocsékul kezel minden szituációt amibe kerül. Nem úgy, ahogy egy normális ember tenné.

Colt pedig egy seggfej. Az anyja haldoklik, de neki mégis mi a legnagyobb gondja? A szagok. Igen kérem, hölgyeim és uraim, a legnagyobb problémája az, hogy nem bírja a szagokat, amik a haldoklással járnak. Ez komolyan számomra nagy csalódás volt, és itt el is vágta magát a pasi nálam. Időnként mindenki káromkodik (Bevallom néha én is. Bocsi anyu.), de ez a srác annyit káromkodik, mint aki lenyelt egy kocsist.Kiábrándító. 

Nekem már az sok volt, hogy ezen a főiskolán csak ilyen emberek vannak. Mármint  sérült, érzelmi rokkant és bunkó. Kihagytam valamit? Komolyan legközelebb az egyetemen tanulmányt fogok készíteni, mert ennyi sérült jómadarat egy kupacban ritkán lát az ember. Miért kell ezt a klisét újra és újra előadni? Vagy ha már előadjuk, miért is nem csomagoljuk be kicsit jobban? Tudom, hogy nehéz egyedi könyvet írni, mert ebben a műfajban kellenek klisék. Mégis, hogy lehet, hogy más szerző ezt bravúrosan megoldja?
Úgy éreztem olvasás közben, hogy egyik karakternek sincs értékelhető jelleme és ahogy közeledtem a vége felé, nem lett jobb.

A sztori számomra felejthető volt és nem mozgatott meg úgy, mint máskor a könyvek. Csak az motoszkált a fejemben, hogy mikor tehetem le. Állandóan azt néztem, mikor érek a végére, és egy szó mint száz, nagyon bánom, hogy a kezembe vettem. 



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése