2015. január 20. | By: KE Katica

Melissa Landers - Elidegenítve

Ó, bárcsak ezt a könyvet olvastam volna hamarabb és nem Az ötödik hullámot. Azt hiszem akkor sokkal jobban tetszett volna. Bár azért a végére megcsillant némi fény.





Melissa Landers - Elidegenítve


Két évvel ezelőtt derült fény arra, hogy létezik egy másik bolygó, melyen az emberekhez hasonló lények élnek, a l'eihrek. Bár kinézetükben szinte azonosak az emberi fajjal, de technológiájukban, felfogásukban, és az élethez való hozzáállásukban teljesen különböznek. Egy jóval fejlettebb fajt képviselnek, és céljuk a Földön élő emberekkel való barátságos kapcsolat kiépítése. 
Cara, a 17 éves diáklány az egyik legkiválóbb tanulója a midtowni középiskolának. Egy nap az igazgató hívatja az irodájába, és fontos hírt közöl vele: a l'eihrek őt választották ki arra, hogy egyik cserediákjukat vendégül lássa otthonába egy teljes évre. 
Carának egy éve van rá, hogy megismerje Aelyxet. Ám az emberek kétkedve fogadják a más bolygóról érkező idegeneket. Cara barátai is egyre bizalmatlanabbak Aelyxszel szemben. És ahogy az emberek és a l'eihrek kapcsolata egyre inkább kezd meginogni, úgy fűzik egyre szorosabb szálak a lányt Aelyxhez. Lehetséges, hogy a két nép közötti összecsapás elkerülhetetlen lesz? Vajon milyen szerep jut Carának és Aelyxnek ebben a kiélezett helyzetben? Elég erős a szerelmük, hogy átvészeljék a megpróbáltatásokat, vagy örökre el kell engedniük egymást?



Döcögősen indult a kapcsolatom a könyvvel. Bár hamarabb megvettem, mint Az ötödik hullámot, valahogy nem fogott meg az eleje, ezért félretettem. Na, itt kezdődtek a gondok, ezt nem kellett volna. Ugyanis Rick Yancey könyve annyival komolyabban áll ehhez a témához, hogy így már nem sok esélye maradt ennek a könyvnek.
Pedig nagyon vágytam rá, már angolul is el akartam olvasni, mivel a borítója egyszerűen eszméletlen! Sőt mi több, még kapcsolódik a történethez is, amit sok más borítóról nem lehet elmondani.

Viszont bajban vagyok, napok óta próbálok írni róla, de csak kesze-kusza gondolataim vannak vele kapcsolatban. Határozottan nem tetszett, mégsem tudom kimondani egyértelműen, hogy rossz lenne, de nem is volt jó. Szóval nézzétek el nekem, ha nem túl letisztult a véleményem róla.

A történetről:

Cara egy célratörő tizenéves. Nagyon erős jellem, az élre akar törni, és nem igazán érdekli más, csak a jövője. Amikor megkeresik azzal, hogy a l'eihrek őt választották a csereprogramjukhoz, ez motivál a döntésében. Nem szimpatizál a két éve békés szándékkal megjelent idegenekkel, egyszerűen csak a lehetőséget látja benne. Csak megjegyzem: Ez csak azért furcsa, mert nem is olyan rég, épp a l'eihrek által kifejlesztett gyógyszer mentette meg a lány anyját a haláltól.
Aztán megérkezik Aelyx, a szívdöglesztő, arrogáns, visszafogott l'eihr fiú, és hamarosan Cara minden barátja elpárolog a lány mellől. Így kettejüknek kell szembenézniük a dühös tömeggel, amely ki akarja utasítani a l'eihreket a Földről.
Emellett Aelyx bár megkedveli Carat, olyan titkot rejt, ami ezt a törékeny kapcsolatot fenyegeti.

Szégyellem, de ennél jobban nem tudom összefoglalni, miről szól, mivel semmi többről. Könnyű kis szerelmi történet.

Nézzük pár szóban a karaktereket:

Cara az elején nem lopta be a szívembe magát. Törtető kiscsajnak gondoltam. Nem voltak elvei, csak a hasznot nézte, amivel egy idegen befogadása járna. Sajnos a későbbiekben sem fedeztem fel nála valódi jellemet, de ez még a 2. részben megváltozhat. A hűségét, a szenvedélyét és a bátorságát viszont elismerem, azok megkapóak.

Aelyx érdekes volt. Kedves, kellemes a maga arrogáns módján. Igazság szerint ő sem lopta be jobban a szívembe magát, mint Cara. Sok minden hibádzott a sztoriban ahhoz, hogy ez a fiú valódi jellemmel rendelkezzen. Tetszett, hogy lázadni mer, és hogy a végén kiáll Cara mellett, de ennyi. Gyenge volt az ő karaktere is.

Cara barátait szeretném még megemlíteni. Egyikről sincs túl jó véleményem, Tori teljesen leírta magát, ahogyan Eric is, bár ő a végén pozitív fejlődést mutatott, de az volt vele kapcsolatban az érzésem, hogy túl kevés, túl későn.

Troyról, Cara bátyjáról viszont még szívesen olvastam volna. Ő érdekes karakter volt, mint ahogyan érdekes lett volna belelátni kicsit a L'eihren töltött idejéről. Néha az volt az érzésem, hogy ez az egész ufós dolog csak körítés a szerelem mellé. Nem is akart több lenni, ennek kellett elfogadnom.

És Jaxen! Az a fiú csintalan és van némi hatalma, remélem a második részben nagyobb szerepet kap majd.

Szóval azt hiszem gáz, ha egy könyvben azok a szereplők tetszenek a legjobban, akikről a legkevesebb szó esett benne. Meg is van az oka, miért nem tetszett.


Volt még néhány dolog, ami nem igazán nyerte meg a tetszésem, ezeket szeretném még felsorolni:


  • Az írónő már Aelyx első megjelenésekor elárulja az okát a l'eihrek kedvességének, pedig nagyobbat durrant volna a bomba, ha csak akkor tudjuk meg, amikor Cara. 
  • Ha olyan fejlett volt a l'eihr-ek agya, akkor hogy lehet, hogy Aelyxnek semmi okos dolog nem jutott eszébe megoldásként az őket ért támadásokra?
  • Túlhangsúlyozták a szerelmi szálat. De mint azt már mondtam, ez nem egy mélyenszántó mű, csupán egy szerelmi történet ufó körítéssel. Nem is nagyon tudtam komolyan venni. Ennyi erővel Aelyx lehetett volna afroamerikai vagy ázsiai is, csak a helyszínt vagy a kort kellett volna hozzá megváltoztatni.
  • Az idegenek nevei, túl sok volt az áthallás, lehetett volna bátrabb az írónő a nevekkel kapcsolatban. Kreatívabb megoldásokat vártam.
  • Amikor dühöngő tömeg vadászik rád, fenyegetéseket kapsz nap mint nap, hát tök logikus egyedül kóricálni, vagy épp kettesben azzal, aki miatt kapod a fenyegetéseket.

Egy szó mint száz, megint csak kiderült, a populáris irodalom sajnos nem az én műfajom. Szeretni akartam, de elbukott a könyv. Azért 3 szívecskét megér, de csakis a vége miatt. Ott kezdett számomra érdekessé válni a történet.








0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése