7. nap – A könyv, amit a leginkább alulértékelnek

Ide sok könyvet fel tudnék sorakoztatni, részben azokat is, amikről az elmúlt napokban írtam már. Mégis egy egészen különleges könyvet hoztam ma ide. A molyon csak 69%-on áll, a Goodreadsen pedig 3,58-as értékelést kapott. Pedig ennél jobb ez a könyv, én sok szép percet köszönhetek neki, bár lehet, hogy a szép nem éppen a legmegfelelőbb jelző rá. 

Ha az a kérdés, hogy vannak-e hibái? Akkor arra az a válasz, hogy természetesen. Ennek ellenére élvezhető, mivel a téma egészen új, a világ, amit lefest nagyon sötét, ahogyan a könyv hangulata is. Aki szeret borzongani és szereti az elgondolkodtató könyveket, annak mindenképpen ajánlom. Borongós téli estékre tökéletes olvasmány.

Mit tennél, ha kiderülne, nem az vagy, akinek hitted magad? Ha mindig is érezted volna, hogy kívülálló vagy, és egyszer csak bebizonyosodna, nem ok nélkül éreztél így? Megpróbálnál beolvadni? Vagy utánajárnál a dolgoknak?

Mackie Doyle egy nagyon furcsa kis városban él, ahol sötét dolgok történnek és titokzatos árnyak lopóznak a sötétben. A fiú soha nem tudott igazán beilleszkedni, és hamarosan ki is derül miért... Mackie is egyike ezeknek az árnyaknak. 

Brenna Yovanoff - Az elcserélt

Mackie Doyle igyekszik úgy élni az életét, mint mindenki más Gentry tökéletes kisvárosában: gondtalanul, boldogan, és egyezményes hallgatásban arról, hogy miért nem történik ebben a városkában soha semmilyen szerencsétlenség. Pedig lenne miről beszélni. Mackie-nek is van egy sötét titka. Ő egy elcserélt, tizenhat évvel ezelőtt hagyták ott egy igazi kisbaba helyett a bölcsőben. Most azonban a város alatt élő lények visszavárják, neki pedig döntenie kell arról, hogy hová akar tartozni. Egy hónappal ezelőtt még őt sem érdekelték a titkok, a normális, emberi élet reményében el is küldte volna a lényeket. Most azonban, hogy feltűnt a színen a furcsa, szép és megbántott lány, Tate, már túl sok minden forog kockán. Mackie úgy érzi, meg kell tudnia, hogy miért él az emberek között, és hogy képes lesz-e valaha is arra, hogy valóban közéjük tartozzon.

Sokan leszólták ezt a könyvet, mert túl sokat vártak tőle. Aki viszont nem Stephen King színvonalra számít, hanem egy egyszerű ifjúsági fantasyra vágyik, az nem fog csalódni benne. Egyébként ez a könyv valódi ritkaság, mivel a magyarországi kiadója megszűnt. A jó hír viszont az, hogy ez nem sorozat. 

6. nap – Egy könyv, ami elszomorít

Nem szeretek mostanában szomorkodni. Régebben élveztem, amikor egy-egy könyv vagy film apropóján sírhattam egy jót, de ma már inkább kerülöm az ilyesmit. Ennek ellenére óhatatlanul is belefutok egy-egy ilyen történetbe, ami talán nem is akkora csoda, ha belegondolok, milyen típusú könyveket szeretek. Majdnem minden disztópia idetartozik és ahol a világ beteg, ott vannak áldozatok is. Ráadásul egy ilyen világban ha meg is változtat valamit a főhős, nem várható 100% happy end. Ez elszomorít.

Hét Halálos Könyves Bűnöm

Bár nem vagyok katolikus, de most meggyónom nektek a bűneimet. Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa... Na jó, csak vicceltem. Internetes bolyongásaim közepette akadtam rá erre a TAG-re és nagyon megtetszett. De ezúttal nem vagyok egyedül a bűnvallással - hoztam még néhány bloggert magammal, akik szintén bűnt bántak. Ha kíváncsiak vagytok az ő Halálos Könyves Bűneikre is, akkor kattintsatok a bejegyzés alatt a linkjeikre. 

A Tag képe INNEN származik

Lacey Weatherford - Crush - Bizsergés

Kritikát eddig így még nem írtam - első felindulásból. Annyian éltették ezt a könyvet és én botor lélek hittem nekik. Ostoba voltam, pedig az alapsztori jobb végeredménnyel kecsegtetett, és valóban sokkal jobb történetet is ki lehetett volna belőle hozni. Na de ebbe majd később mennék bele, előbb jöjjön a borító - ami megjegyzem, egyáltalán nem illik a könyv tartamához, az egyetlen találkozási pont vele a post-it a borítón - és a fülszöveg.

Lacey Weatherford - Crush - Bizsergés

Cami Wimberley-nek van egy terve, és ebben a tervben nem jut hely a pasiknak – főleg minden idők legvadabb partiállatának, Hunter Wildernek nem, mindegy milyen jóképű és karizmatikus. Cami gyönyörű, végzős, elképesztően tehetséges, jó tanuló, s mindent megtesz azért, hogy bekerüljön álmai főiskolájára, musical szakra. Minden tökéletes.

Hunter Wilder nem akar barátnőt – attól most csak túl bonyolulttá válna az élete. Főleg Miss Jókislányt nem akarja, de akkor miért nem tudja levenni róla a szemét? Megpróbálja tartani tőle a három lépés távolságot, de a sors mintha a másik karjaiba taszítaná őket. Régóta nyilvánvaló mindenki számára, hogy tetszenek egymásnak.

5. nap – Egy könyv, ami felvidít

Rengeteg ilyen könyv van, és tudjátok mi a vicces? Soha nem akkor bukkanok rájuk, amikor egyedül vagyok itthon. Ezek a könyvek többnyire buszokon, orvosi rendelőkben és éjjel találnak rám, amikor komolynak vagy csendesnek kellene lennem a körülöttem élők érdekében. Persze erre képtelen vagyok... Így végül rosszalló tekintetekkel találom szembe magam. De kit érdekel, amikor ilyen jól szórakozom! Bár talán a férjem nem bánná, ha nem arra kellene felébrednie éjjel, hogy ott kuncogok mellette.

4. nap – A kedvenc könyvem a kedvenc sorozatomból

Ez most egy rendhagyó bejegyzés lesz. Egy képes bejegyzés.
Kis blogom életében még nem volt ilyen, és terveim szerint nem is lesz sok hasonló. Azonban a tanácstalanság nagy úr... Hogy miért vagyok tanácstalan?
A tegnapi kérdéssel is meggyűlt a bajom, de az semmi volt a maihoz képest. Nem igen tudok kiragadni egy részt az egészből, amire azt tudám mondani, hogy jobb volt, mint a többi. Talán ha minden rész különálló történettel állt volna elő, könnyebb lenne a dolgom. De amikor egy sztori teljes egész, akkor nehéz választani. És tudjátok mit, nem is teszem meg, ehelyett úgy gondolom hagyom, hogy a könyv sorai önmagukért beszéljenek.

3. nap – A kedvenc sorozatom

Mostanában minden sorozatként jelenik meg. Ennek van pozitív és negatív oldala is. A történet így jobban ki tud bontakozni, viszont sokan emiatt húzzák, mint a rétestésztát, és azt nem szeretem. Nem beszélve arról, mennyit kell várni egy-egy folytatásra, mert bizony mindenhez idő kell, az íráshoz is és a fordításhoz is. Ez érthető, de amikor majd megveszik az ember egy-egy folytatásért, akkor nehezen tolerálja. Egy időben nem kezdtem bele olyan sorozatba, aminek nem volt meg minden része. De persze egy idő után feladtam. Egy könyvmoly nem egy aszkéta hajlam.
Így aztán rengeteg sorozatot olvastam, ennek ellenére, vagy éppen ezért talán ez a legnehezebb kérdés mind közül. Főként mivel tudom, hogy a holnapi kérdés alapján ebből a sorozatból kell kiválasztanom a kedvenc részemet. Kedvenc részem utoljára még a Twilight sorozatban volt. A 2. részt szerettem a legjobban, a depiset. Tudom, tudom, nem vagyok normális, de én nagy újrakezdő vagyok, és ebben éppen ez tetszett (volna, ha a végén Bella vissza nem táncolt volna). De most nem a Twilightról akarok írni, mert nem ő a kedvenc. 

Az abszolút kedvenc: