Debra Driza - Mila 2.0

Miután megjelent a könyv, szinte rögtön megvettem, de kicsit parkoltattam. Annyira megosztott véleményeket hallottam, hogy úgy éreztem, muszáj kicsit hagynom leülepedni ezeket, hogy nyugodtan olvashassam el a könyvet, és el kell mondanom, nem bántam meg. Imádtam az egészet. Persze pár apró baki volt benne, de amikor attól is el tudok tekinteni akkor tudom, ez a könyv hivatalosan is megvett magának. 

Debra Driza - Mila 2.0

Mila egy minnesotai kisvárosban él az édesanyjával. Egy nap rájön arra, hogy az élete addig hazugságban telt. Nem lett volna szabad megtudnia az igazságot arról, hogy ki is ő valójában. Nem lett volna szabad ráébrednie a múltjára, hogy egy számítástechnikai laborban építették, és olyan dolgokra programozták be, amikre egy hús-vér ember sohasem lenne képes. Most nincs választása, menekülnie kell a veszélyes ügynökök elől, akik meg akarják semmisíteni, mert túl sokat tud, és egy titokzatos csoport elől, akik élve akarják elfogni, hogy megfejtsék fejlett technológiája titkát. De még ha az ellenségeit elkerülhetné is, a kegyetlen valóság elől, hogy mi is ő valójában, akkor sem tudna elmenekülni, mint ahogy azt sem bírná feledni, hogy mi mindent hagyott maga mögött. Amivé válik útja során, az mindenki képzeletét felülmúlja, még a sajátját is, de talán éppen ez mentheti meg az életét.

Nyomokban SPOILER-t tartalmaz!

Mila egy átlagos tini, aki egy isten háta mögötti kisvárosban él. Az anyja túlzottan óvja és néha már-már furcsán viselkedik vele. Édesapja nemrég halt meg, így a lelkiállapota elég zaklatott. Szereti a lovakat és próbál beilleszkedni az iskolába. A „barátnői” rémes alakok. Mármint ő kezdetben ezt nem veszi fel vagy inkább csak nem akarja észrevenni, de már az első megjelenésük alkalmával engem kirázott a hideg. Azért beszóltak neki, hogy nehezen viseli az apja halálát. Kísértést éreztem, hogy jól megcsapkodjam a csajokat. Az első összetűzés akkor kezdődik, amikor feltűnik az új fiú, Hunter és a főlibának nagyon megtetszik, viszont érezhetően a srác nem rajong érte, mert neki bizony Mila tetszik. Kaylee arra is képes volt, hogy a kocsi platójára zavarja Milát, csakhogy egy légtérben utazhasson Hunterrel. Ez viszont balesethez vezet, és itt kiderül, hogy Milának bizony nem vér folyik az ereiben.

Mila a baleset előtt is érezte néha, hogy valami nem stimmel körülötte, de nem tudta pontosan, hogy mi lehet ez az egész, hiszen az anyjától nem kapott választ. A baleset következtében viszont megtudta, hogy ő egy android és nem ember. És ez volt az egyik, amivel megfogott engem az írónő. Az érzelmek! Az ahogy Mila próbál ellentmondani, de hát ő ember és érez, de még hogy érez… Düh, fájdalom, bánat, keserűség, öröm és minden létező érzelem az, amit ő már ismer. Nem nagyon tudja elfogadni, hogy ő egy gép, nem pedig ember. Sőt fél amikor a képességei elkezdenek feléledni. Az érzelmek, amik átvonultak Milán, fantasztikusan voltak leírva. Mila érzései egy program következményei. Méghozzá tini program. Akit anyjának hitt az igazából nem az anyja, hanem elrabolta a hadseregtől, mert úgy gondolta több benne az emberi és több benne az érzés és ezt nem lehet felhasználni hadászati célokra. Mila tipikus tiniként lázad fel és mond ellent anyjának. Dühöng, őrültségeket csinál, mint például a tiltás ellenére elmegy iskolába. Na itt Kaylee-t komolyan elvertem volna. Amit csinált, az nagyon visszatetsző. Ilyet hazudni, hogy Mila fél karját levágta egy pasiért és azt hiszem az a szomorú, hogy sok iskolában van így, hogy akár ennél vadabb hazugságokat is kitalálnak. Nagyon nem szeretem az ilyet és mindig elkeserít, amikor híradásokban ilyet látok, de elkanyarodtam a témától nem akarok most ebbe mélyen belemenni.

"Ha nem vagyok ember, ez az egész miért fáj annyira?"

Mila tagadásban van, és nem akarja megtudni a funkcióit, mert ember szeretne lenni. Azonban ismeretlenek megtámadják őket, így kénytelen mégis harcolni, hogy elmenekülhessenek. A menekülés volt az, ami logikátlan volt. Nem is maga a menekülés, hanem az, ami a repülőtéren zajlott. Az, hogy a kutya megugatta és ezért elvinnék őket ellenőrzésre, nem igazán értettem, miért volt szükséges a menekülés. Mármint... Ha android és megtévesztette a fémdetektort, ugyan mi történhetett volna, ha megmotozzák? Szerintem semmi, de gondolom fel kellett vezetni azt, hogy valahogy a hadsereg markába kerültek.

A hadseregről teljes mértékben el tudom képzelni, hogy efféle kísérleteket végezzenek, tehát az egyáltalán nem volt hihetetlen. Holland tábornok három próbát talál ki, mely alapján értékelik Mila teljesítményét és erről Lucas-nak kell jelentést írnia. Amennyiben Mila nem felel meg, akkor megsemmisítik. Felbukkan a tovább fejlesztett Mila, akinek nincsenek érzései, hanem színtiszta gép. Innentől kezdve viszont nem árulnék el többet a történetből, mivel akkor már mindent elmesélnék. Legyen annyi elég, hogy még pörgősebb és izgalmasabb részek jönnek.

"Nem számít, mit mondanak: élő lény vagyok. Annak kell lennem. Legalábbis részben. Mert az egyetlen tiszta gondolat, amely áthasított rajtam, a következő volt: Nem akarok meghalni."

Milát megkedveltem, mert nagyon részletesen írt róla az írónő. Bele tudtam magam képzelni a bőrébe és többször én magam is féltem, hogy ne vegyék el az érzéseit, mert ő ettől egyedi és Holland tábornok menjen a fenébe. Az, hogy egy android próbál ember lenni nagyon megfogott. Szeretem a nem szokványos történeteket és ez nem volt az. Mila főleg nem. Tetszett, hogy emberien gondolkodott és nem egy agyatlan robotként és ami hatalmas piros pont, hogy még humoros és szarkasztikus is volt, amivel nálam egyből bevágódott. Tetszett, ahogy fejlődik és egyszerre próbálja az android erejéből és az érzésekből kihozni a maximumot. Persze ezt nem egyből tette és pont ez volt a lényeg, hogy felismerte azt, hogy van amikor hasznosak a droid képességek és van, amikor emberien őrültnek kell lenni.

Hunter-t nem ismerhettük meg igazán. Azt hiszem ezt direkt csinálta az írónő, hogy érzékeltesse, milyen is a tini szerelem, mert azért valljuk be a legelső tini szerelem a legtöbb esetben nem mélységekig hatol. Persze, biztos vannak kivételek, nyilván én csak a saját szemszögem tudom leírni. Amit láttam és tapasztaltam az alapján egy tini szerelem nem olyan mély, sokkal inkább egy magasabb mértékű hormontúltengés és nagyon sok esetben nem is ismerik egymást meg a felek. És itt pontosan ez volt. Hunter kedves volt és érezhetően magányos volt, mert a szülei elhanyagolták, de nem láttam bele úgy a lelkébe, mint Milának, így nem igazán hagyott mély nyomot bennem. A kinézete meg számomra nem olyan volt, amitől hátast dobtam volna. Sőt igazság szerint az egész pasi egy kicsit olyan túl jó, hogy igaz legyen, de lehet, csak én vagyok túl szkeptikus.

Lucasról azt hiszem többet tudtam meg, mert Mila vele több időd töltött a könyv terjedelmét tekintve. Romantikus szálnak egyáltalán nem mondanám, hanem felfedezésnek, Lucas felfedezi, hogy Mila értékesebb így, mint agyatlan robotként. Érződik, hogy sokszor meglepődik, hogy Mila mennyire emberi. A testvérével történtek miatt azt is megtudtuk, mennyire önfeláldozó. Lucast határozottan megkedveltem és nagyon remélem, hogy a következő részekben benne lesz, mert őrá nagyon kíváncsi vagyok. Van benne valami, amiért szeretnék még olvasni róla. Valahogy az ő tettei nem azt sugallták, hogy hátsó szándékai vannak. Határozottan jobb karakter, mint Hunter.







Ez a könyv elbűvölt engem, mert azt leírni, hogy mit érez egy tizenhat éves lány, azt kell, hogy mondjam, könnyű, de azt leírni, hogy mit érez egy robot, aki tizenhat éves lánynak hiszi magát, na az már tehetség és kihívás is egyben. Mila érzelmei, hogy fél saját robot önmagától nagyon megkapó volt. A haragja ellenére úgy tekintett Nicole-ra, mint az anyjára és mindent megtett, hogy megvédje. A próbák alatt az emberi énje véleményem szerint előny volt, nem hátrány, amit Lucas is felismert. Mila 3-ban pedig határozottan ott van a zsigeri rossz. Az érzelemmentesség nem sikerült nála, mert inkább egy szociopatára hajaz.

Azt hiszem, még ha néha fáj is, kellenek az érzelmek, mert robotként nem lehet mindent előre kiszámítani. Mindig van változó akár egy harcot vagy csak egy egyszerű játékot nézünk. Nem lehet mindenre programot írni. (Bár lehet, ezzel a programozók vitatkoznának. J ) Az embert pont az érzelmei teszik különlegessé és ez az ami megkülönböztet minket az egyszerű gépektől.