2015. július 16. | By: Unknown

Debra Driza - Mila 2.0 - Renegát

Még nem olvastam el az első részt, amikor a Könyvfesztiválon megvettem a másodikat. Tudom, tudom csak én lehetek ilyen őrült, hogy már előre megvegyem egy sorozat második részét, de egyszerűen éreztem, hogy jó lesz. Vagyis inkább reménykedtem benne és igazam lett. Ez a második rész fenomenális volt. Mikor jön már a záró rész? Mikor mikor?



Debra Driza - Mila 2.0 - Renegát


Anyja halála után senki sem maradt, akiben Mila bízhatna, kivéve egy fiút, akit azonban alig ismer. Hunter Lowe az egyetlen ember, akitől segítséget kérhet, és akinek ő igazán fontos. A srácnak azonban fogalma sincs róla, hogy ki – vagy mi – is Mila valójában. A lány nem képes felfedni a titkát előtte, mert nem akarja elveszíteni az utolsó kapcsolatát is a hétköznapi léttel. Hunter mit sem sejtve csatlakozik hozzá, amikor Mila fel akarja kutatni Richard Gradyt, akiről úgy gondolja, tudhat valamit bonyolult múltjáról. Az igazság felé vezető út veszélyesebb, mint eddig bármikor. Nem csak Holland tábornok, a Vita Obscura is Mila hollétét kutatja, így a lánynak újonnan felfedezett android képességeire kell hagyatkoznia, hogy megvédje magát és Huntert a fenyegető veszélytől. Ám azzal, hogy elfogadja lénye gépi mivoltát, saját emberi valóját kérdőjelezi meg – valamint Hunter igazi indítékait. A fiúét, akibe reménytelenül szerelmes. A Mila 2.0 sodró lendületű és lebilincselő második része az utolsó betűig izgalomban tartja az olvasót.




Az előző részre nézve spoilert tartalmaz!

„Olykor még az emlékek is hazudnak. De az igazság, ami a szívemben lakozott, tiszta volt. Valódi. És e pillanatban a szívem egyetlen dolgot súgott. Nem akarok meghalni.”

A fülszövegből is kiderül, így nem árulok el nagy újdonságot. Mila anyja az első kötet végén meghal, Mila pedig menekülésre kényszerül, hogy megtudja, ki is ő valójában. Természetesen Holland tábornok a nyomukban van. A Vita Obscura szintén. Nehogy már könnyű legyen, nem igaz? Emellett Milának sok-sok kérdése van: Miért hozták létre? Kire számíthat? Kik az ellenségei? Miért vannak olyan emlékei, amik nem lehetnének? Kicsoda Sarah? Hogy fejlődhet, ha egyszer android? Miért segít Hunter? Mi történt Lucassal? Tehát nagyon sok kérdésre kell választ kapnunk.


Mila az első kötet végén Hunter segítségét kéri, aki természetesen a segítségére siet egy „fehér lovon és ellovagol vele a naplementébe.”  Nem tehetek róla, de Hunter nekem még mindig nem könyves álom pasi, és ezt nem bírtam ez alatt a rész alatt sem levetkőzni. Pedig tényleg próbáltam, elvégre a könyv nagy részében Hunter kapott szerepet, de valahogy az a srác annyira semmilyen. Miért segít? Miért megy vakon előre és nem kérdez semmit, hogy hahó Mila mi történik itt? (SPOILER Hogy a fenébe találja meg olyan könnyen Milát, amikor ő direkt rossz várost mond neki. Hogy? És ez miért nem tűnik fel Milának? SPOILER VÉGE) A második rész ott folytatódik, ahol az első abba maradt. Mila Hunterrel vág neki a nagy világnak, hogy felkutassák az „apját”. Kezdetben kapunk kis pasi drámát és romantikát. Napfény, tenger, randi a vidámparkban, de ez nem tart olyan sokáig, mert elindulnak felkutatni Richard Grady-t, aki talán a kérdésekre válaszolhat. Sok utazás vár rájuk és Mila majdnem lebukik a képességei miatt Hunter előtt nem is egyszer. (SPOILER Őszintén ti nem tennétek fel kérdéseket ha látnátok, hogy valaki éjjel világítás nélkül tökéletesen vezet? SPOILER VÉGE) 


Meg kell mondanom, nagyon eltalálta az írónő a szerelmi naivitást. Mila nagyon sokáig egyáltalán nem ellenőrzi le Huntert. Pedig mindenki mással óvatos és figyel a jelekre, de Hunter esetében elvakul a szerelemtől. Állandóan azt éreztem, hogy valami nincs nála rendben és persze Mila is gyanakodott kicsit, de mégsem nézett rendesen utána, amiért haragudtam is rá. Ugye mikre nem képesek az érzelmek? Mila kezd jobban megbarátkozni a képességeivel és kihasználni az adottságait. Úgy töri fel a jelszavas rendszereket, mintha csak kinyitna egy könyvet. A könyv első fele nagyrészt a Hunterrel való utazgatással és nyomozással telik. De a második fele. Arra egyszerűen nem is tudok jelzőt mondani. Amikor azt hittem már tudom a válaszokat, az írónő egy új csavart dobott be, amivel újra megzavart és már megint nem tudtam, ki kivel van és kiben lehet bízni. Sokszor kapkodtam levegő után és kiáltottam fel, hogy mi van? De most szándékosan nem árulok el többet a történetből, mert félek, nagy dolgokat kotyognék ki.

Annyi izgalom, pörgés és fordulat volt ebben a kötetben, hogy faltam az oldalakat. Egyszerűen nem bírtam letenni! Mila karaktere tovább fejlődött. Mind az android, mind az érzelmi oldalát nézve. Nagyon erős személyiség és határozottan állíthatom, hogy új kedvenc női karaktert avattam Pikk mellett. Még akkor is, ha nem ember. Végig lekötött a történet és nem unatkoztam még a kis romantikus rész alatt sem. Sok új szereplő bukkant fel. Egy-kettő szimpatikus volt, de a többségtől ódzkodtam. Igen, volt benne pár logikátlan elem, de mégsem érdekelt, mert nem volt olyan sok és az első pár fejezet után úgy beindulnak a történések, hogy idő sem volt agyalni, mert magával ragadott a történet. Lélegzetvisszafojtva vártam, merre halad a történet. Mi fog történni? És legfőképp, mi lesz Milával? Csak olvastam és olvastam, mire azt vettem észre, hogy a végére értem a könyvnek, ahol is jött a fekete leves.



Debra hogy tehetted ezt velem? Hogy írhattál akkora függővéget? Ez a világegyetem legnagyobb kínzása! NEM NEM NEM! Nem teheted ezt velem. Így már semmi másra nem vágyom jobban, csak arra, hogy az utolsó részt olvashassam, és hogy fogom kibírni, amíg megjelenik?





0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése