2015. május 29. | By: Ladybird

Jennifer Clement - Elveszett lányok országa

Sajátos történet küzdelmes életekről, kemény sorsokról. Nem mondom, hogy nem sokkolt időnként, de néha ilyet is kell olvasni. Legfőképpen azért, hogy szembesüljek vele, milyen jó, hogy épp ide születtem.



Jennifer Clement - Elveszett lányok országa


Mexikó déli részén, Guerrero állam dzsungel borította vidékein, ahol a mákföldeket, marihuánaültetvényeket és a lakosságot helikopterről permetezik gyomirtóval, minden lány „fiúnak születik” – nehogy elrabolják a drogbárók lelketlen pribékjei. Még biztosabb üregeket ásni, és oda rejtőzni, ha a távolban felzúgnak a luxusterepjárók… ám a legtöbbjük így is a kartellek fogságában végzi. 
Ladydi, az Elveszett lányok országának tizenhat éves főszereplője „megússza”. Legalábbis túléli, és elmeséli, hogyan telt a veszélyes idő a hegyi faluban, ahonnan minden férfi elmenekült, hogy átszökve a határon, az Egyesült Államokba keressen magának elviselhető életet. Elmeséli, hogyan került ártatlanul Mexikóváros legnagyobb női börtönébe, és milyen sorsokat cipelnek az ott élő fiatal nők. 
Jennifer Clement lehengerlő regényében a szépirodalom erejével mutatja meg, hogy a drogbárók uralta vadonban is létezik barátság, van szolidaritás, és hogy az emberi szeretet feltárhatja a remény útjait. 



Kezdjük mindjárt ott, hogy amikor először megláttam, hogy a Libri kiadja ezt a könyvet, a címből valamiért azt gondoltam, ez is egy újabb disztópia. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy manapság ilyesmi megtörténhet, pedig...

Van egy vidék Mexikóban, Guerrero állam, ahol az élet nem fenékig tejfel. Ahol az emberélet mit sem számít, a drog az úr. Ezen a vidéken lánynak születni felér egy átokkal. Aki mégis ilyet merészel tenni, annak csupa fájdalom és gyötrelem az osztályrésze élete végéig, ami lássuk be, nem tart sokáig. Ha nem a skorpiók végeznek vele, akkor a drogkartellek fejei. De csak miután tizenévesen elhurcolták, hogy szex-rabszolgává tegyék, aztán kivégzik, vagy ki tudja, mit tesznek vele. Ez ugyanis legtöbbször nem derül ki. Aki egyszer eltűnt, nem tér haza többé. Pont, nincs mit tenni. Az állam magasról tesz ezekre az emberekre, akiknek az élete mit sem ér.



Egy ilyen helyre születik Ladydi  igen, az áthallás nem véletlen, Diana hercegnőről kapta a nevét. Tízes évei elejéig fiúként élte az életét, nehogy megneszeljék a környékbeli bandák, hogy lány, vagyis pénzre váltható árucikk. Egy döngölt padlós, skorpióktól és hangyáktól hemzsegő házban tengeti az életét az anyjával, aki hát, hogyan is fogalmazhatnék kedvesen, nem túl okos és nem teljesen ép, legalább is szerintem. Az apja egy jobb élet reményében átszökött Amerikába, ahogy a legtöbb férfi azon a vidéken. Így aztán férfiak nélkül félelemben élnek egy hegyen, ahol az életkörülmények egyszerűen borzalmasak. Senki nem akar odamenni tanítani, sem gyógyítani. Akit mégis oda rendelnek, az vagy elvégzi a feladatát vagy nem. Senkit sem érdekel, mi történik az ott élőkkel. 

Ez a regény azt mutatja be, milyen egy tizenhat éves lány élete egy ilyen kilátástalan világban. Hogyan éli meg az anyja bekattanásait, hogyan küzd meg azzal, ha egy földbe vájt gödörbe kell bújnia órákra az emberkereskedők elől vagy ha a legjobb barátnői egyikét elrabolják... És még sok minden mást persze. 

Annyi, de annyi mindent lehetne mondani erről a könyvről, de a benne írtakat mindenkinek magának kell felfedeznie. Helyenként bizony elkél az erős gyomor hozzá, de aki belevág, meghatározó élményben lehet része. 
Mivel ez egy másfajta világ, nem olyan, amiben mi élünk, éppen ezért nem szabad a saját értékrendünkkel szemlélni ezt a történetet. Egészen más körülmények között szocializálódott emberekről szól, nekik más a természetes. Szóval, aki belekezd, annak ezzel is számolnia kell.


Jennifer Clement
az Elveszett lányok országa írója
Az írónő egyébként első kézből tudja, miről beszél. Gyermekkorában költözött a szüleivel Mexikóba és az élete igen jelentős részét ott töltötte. Szereti az országot, és amit lehet, megtesz azért, hogy segítsen a rászorulókon. Pontosan látja, milyen problémákkal kell szembenézniük az ott élőknek, és kész fel is hívni rájuk a figyelmet. Első könyvét a The True Story Based on Lies-t (Hazugságokon alapuló igaz történet) a mexikói alkalmazottak mostoha körülményeiről írta. De a segélyszervezet kapcsán, aminek dolgozik, rengeteg helyzettel, sorssal szembesült. Járt női börtönökben, beszélgetett drogbárók feleségeivel, családtagjaival, bérgyilkosokkal, olyan nőkkel, akik a Mexikóban folyó erőszak áldozatai voltak. Ezen élményei alapján született meg ez a könyv, és ez meg is látszik rajta. Az első szótól az utolsóig realisztikus. Nem tompít a mondanivalón olyan szálakat beleszőve, amik könnyebben emészthetővé teszik az egészet, csupán közöl, méghozzá nagyon szépen szemléletesen.

Annak ellenére, hogy durva dolgokról ír az Elveszett lányok országában, meg kell említenem a regény gyönyörű nyelvezetét. A tájat, a fülledt forró levegőt, a szagokat, és egyáltalán mindent olyan szépen ad vissza, hogy az ember azzal a jóleső érzéssel teszi le a könyvet  még a keserű mondanivalója ellenére is , hogy egy különleges utazáson vett részt, és a szereplőkkel együtt érzett és tapasztalt meg mindent.

Remélem a ti kedveteket is meghoztam ahhoz, hogy belevágjatok ebbe a kalandba és elolvassátok!





2 megjegyzés:

szencseg írta...

Már a megjelenése előtt is nagyon kíváncsi voltam rá, mert a leírás nagyon megfogott, most még inkább várom, hogy valahogy a kezem közé kaparintsam :)

Ladybird írta...

Örülök, ha a bejegyzés egy kicsit még jobban felkeltette a kíváncsiságod! Ez egy nagyon, nagyon érdekes könyv! :) Remélem hamarosan sikerül megszerezned és elolvasnod. És ha így lesz, örülnék neki, ha megírnád róla a véleményed. Annyira szívesen kibeszélném részletesen ezt a könyvet. :)

Megjegyzés küldése