{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Egy blogposzt születése

Rég volt már, amikor utoljára részt vettem a Vigyázz! Kész! Posztolj! közös projektjén, hol időhiány, hol más miatt valahogy lecsúsztam pár lehetőségről, pedig mindig nagy élmény ugyanabban a témában a különféle blogokat vezető bloggerek bejegyzéseit olvasni. Most azonban egy olyan téma került terítékre, amit egyszerűen nem hagyhatok ki!

Bár nem hinném, hogy nálam ez másként nézne ki, mint a legtöbb könyves bloggernél, az egyetlen különbség esetleg annyi, hogy körülöttem folyton káosz van. Valamiért mindig csak káoszban sikerül írnom. Megy a tévé – többnyire kedvenc befejezett sorozatok, zenecsatorna, stb. –, a férjem beszél hozzám, hárman rám írnak a viberen, lejárt a mosás, elfogyott a tea, be kell pakolni a mosogatógépbe, teregetés és a fenébe is, már megint szól a telefon. :) Néha szívesen lennék Nyúlányka a Hihetetlen családból! Mit is mondhatnék, zajlik nálunk az élet! És ez már egy jóval nyugisabb időszaka az életemnek, pár hónapja még sokkal eseménydúsabb volt. De jól van ez így. Azt hiszem csendben már képtelen is lennék írni. És imádom a barátaimat, akik annak ellenére, mennyire begubóztam nemrég, azért rám nyitják az ajtót, vagy legalább rám írnak, felhívnak.

Ugyanez vonatkozik az olvasásra is, mert hát, lévén ez egy könyves blog, az olvasással kezdődik minden. Szóval ugyanebben a káoszban olvasok is, kivéve, ha álmatlanság gyötör, és egész éjjel olvasok, vagy amikor elegem lesz a zajból és belemerülök egy kád habos forró vízbe, és ott újra meg újra meleg vizet töltve a kádba falom a könyveket. :)

Szóval olvasok, időnként jegyzetelek is, de ez azért nem igazán jellemző rám. Mondjuk úgy, ritkán előfordul. Egy időben elhatároztam, hogy igenis jegyzetelek, mivel sokszor olvasás közben olyan jó gondolataim támadtak, de leírva már nem hangzottak olyan jól.

Mondjuk ebben sokat segít a telefonom kamerája és hangrögzítője, sokszor ezek segítenek egy részt, vagy egy gondolatot megörökíteni. :)

Távol álljon tőlem, hogy a csodálatos J. K. Rowlinghoz
hasonlítsam magam, de a káosz és az, ahogyan
elmélyül az írásban határozottan hasonlít

Szívesen mondanám, hogy innen már csak egy ugrás egy bejegyzés, de sajnos ez nem így van. Amíg nem blogoltam, azt gondoltam irtó hamar megvan egy-egy poszt. Elvégre mi lehet abban nehéz, ha valaki leírja a gondolatait a könyvekről, amiket olvasott. Mekkorát tévedtem! Először is nem akarok spoilerezni, de szeretném nagyjából bemutatni a könyvet, és bizonyos könyveknél ez nagyon nehéz. Főként akkor, amikor egy abszolút spoileres rész volt rám nagy hatással. Hogyan önthetném ezt szavakba? Hogyan érintsem a témát anélkül, hogy feltárom azok előtt, akiknek még nem volt szerencséjük olvasni a könyvet? Bevallom, ebbe még bele kell rázódnom, mint még oly sok mindenbe.

Szóval talán ez a legnehezebb a könyves blogolásban, eldönteni miről lebbentem fel a fátylat és miről nem. Aztán amikor elegem lesz magamból, meg a gondolataimból, meg a magyartalanságomból, amiről azt hittem, nekem olyan nincs is, akkor irány a Pinterestre vagy a Google keresőbe képeket keresni. És ez a másik nehézség... A fejemben élénken élnek bizonyos képek a szereplőkről, a világról, amiben élnek, szituációkról... és nem találok olyat, ami megfelelően visszaadhatná őket. Ilyenkor előbb-utóbb kénytelen vagyok lejjebb adni az igényeimből és elfogadni pár olyan képet, amit kompromisszumos megoldásként hajlandó vagyok elfogadni. Egy darabig molyolok a képszerkesztéssel, ha egy kis finomításra szorul, bár ebben sem vagyok épp profi, sőt! Aztán kitalálom, mi hova kerüljön. Írok némi saját véleményt a könyvről. Általában ez a legkönnyebb része egy bejegyzésnek. És már csaknem készen van egy poszt, de akkor... :)

Bizonyos könyvek olyan nagy hatással vannak rám, hogy egy kicsit utána járok, mit lehet tudni az írójukról, van-e olyan interjú velük, ami tetszik nekem? Ha igen, akkor lefordítom őket. Sajnos én is azok közé az emberek közé tartozom, akiknek a passzív nyelvtudásuk elég jó, de ha meg kell szólalni, akkor bestresszelek. Régebben épp fordítva volt ez, de az idő vasfoga, meg az, hogy nem használtam a megszerzett nyelvtudást, bizony elkoptatta. Emiatt nem merek magam készíteni interjúkat külföldi írókkal. De ez annyira bosszant sokszor, hogy már dolgozom az ügyön, szóval talán hamarosan ilyen magam készítette interjúkkal is összefuthattok nálam, mert nem szeretném elfogadni ezt az állapotot.

Amint láthatjátok, sok olyan nehézséggel szembesültem az elmúlt hét hónap alatt, mióta blogolok, amire nem számítottam, ennek ellenére imádom a blogolás minden pillanatát! Hosszú éveken át éltem olyan környezetben, amiben lehetetlen lett volna kimondanom, amit gondolok, vagy akárcsak bevallanom, miket olvasok a szakmai könyvek mellett. De ezt az életet annak idején én választottam, most pedig új fejezetet nyitottam az életemben, és végre leírom, amit érzek, amit gondolok, amit olvasok. :) Szóval ez a blog most az én nagy kitárulkozásom. 
Aki rendszeresen olvassa – mert remélem, van ilyen is –, az tudja, hogy még így is milyen nehezen nyílok meg, de azért próbálkozom, és amíg egy ember is elolvassa, amiket írok, addig úgy érzem, van értelme. A barátaim pedig hálásak, amiért nem folyton nekik mesélem egyik-másik könyvélményem. 

Hát, így születik egy poszt a blogomon! Ha kíváncsiak vagytok arra, hogyan történik ez más blogokon, akkor kattintsatok a Vigyázz! Kész! Posztolj! többi résztvevőjének a linkjére is!