Istenem, ez a könyv annyira jól indult! Az elején teljesen magával ragadott, az alaphelyzet annyira sajátos volt! Aztán nem is tudom, mi történt... Talán nem a legnagyobb rohanás közepette kellett volna olvasnom. Nem bántam meg, hogy elolvastam, de egy kicsit másra számítottam.
Isabel Wolff - Mesés ruhák kalandjai egy vintage bolt körül
Phoebe Swift mindig is saját vintage ruhaboltról álmodott. Minden apró részletet eltervezett, és igyekezett a legjobb tudása szerint berendezni új boltját, a legkisebb kalaptűtől egészen az igazi selyem nagyestélyikig. A Vintage Világ megnyitásakor úgy érezte, álmai megvalósulnak. Lelkes vásárlók lepték el a boltot, és egymás után próbálgatták a mesebeli ruhakölteményeket. Phoebe úgy érezte, végre révbe ért, ám múltjának egy tragikus eseménye árnyékot vetett új életére. Egy nap találkozott Thérse-zel, a kedves, idős hölggyel, aki régi, szép és különleges ruhadarabjait kínálja eladásra, egyet kivéve, melytől nem hajlandó megválni. Ahogy Thérse beavatja a kis kék kabát titkába, Phoebe egyre több párhuzamot fedez fel életük történetében, melyek segítségével utat találhat fájdalmai feldolgozásához, és akár egy új szerelemhez is.
Mindig is szerettem azokat a könyveket, ahol a hősnő a saját lábára áll és megvalósítja az álmait. Amellett, hogy az ilyesmi erőt ad minden nőnek, izgalmas is. Ezért amikor olvastam a fülszövegét, már tudtam, ez a könyv kell nekem. Az csak hab a tortán, hogy Natasha Solomons regényeivel említik egy lapon. Szóval belevágtam.
Az alaptörténet érdekesen indul. Phoebe Swift harminchárom évesen új életet kezd, elhagyja tökéletes vőlegényét, Guyt, és otthagyja jól menő állását, hogy saját vállalkozásba kezdjen, és nyisson egy vintage ruhákat árusító üzletet. Minden reménye ebben az üzletben van, amire nagyobb szüksége van, mint valaha. Csupán pár hete, hogy a legjobb barátnője meghalt, az apja 38 év házasság után elhagyta az anyját és most egy színésznőcske férje és egy kisbaba apukája. Kell ennél nagyobb felfordulás, hogy az ember élete fordulatot vegyen? Más talán frizurát változtat vagy stílust vált, de ő nem, hanem vesz egy mély lélegzetet és megnyitja a Vintage Világot, a csodás vintage ruhák boltját.
A sok-sok szorongás közepette, ami egy vállalkozással jár, egyre több érdekes ismeretséget szerez. Megismeri Dant, a kissé ügyetlen újságírót, aki színtévesztő, és ezért elképesztő ruhákban jár, Milest, a gazdag jogászt és nyafka lányát, Roxyt, Anniet, a vintage rajongó lányt, és egy érdekes párt, Keitht és Kellyt.
Ez az üzlet hozza össze a francia származású Thérése-zel is, aki felajánlja a ruhásszekrénye tartalmát megvételre. Az idős asszony és Phoebe élete érdekes módon egy bizonyos ponton összefonódik, és a két nő együtt próbálja kibogozni életük összekuszálódott szálait. Ám ez mindkettejük számára komoly szívfájdalmakkal jár.
Ez a könyv nem a szerelemről szól, bármilyen romantikusnak is tűnik a borítója. De ezt egy cseppet sem bántam. Súlyosabb kérdések kerülnek benne elő bűntudatról, hűségről, őszinteségről, reményekről, barátságról, megbocsátásról... Mi a helyes cselekedet, ha a barátnődnek is tetszik a férfi, aki irántad érdeklődik és te is vonzódsz hozzá? Lehet-e egy kapcsolatnak jövője, ha a férfi lánya folyamatosan szabotálja azt? Élhetsz-e örökös bűntudattal a szívedben? Mi történik, ha az ember akaratán kívül elárulja és nagy bajba keveri a legjobb barátnőjét?
A fájdalom, ami Thérése és Phoebe szívét marja, szívszorító. Olyan problémákat vet fel, amik alól nehéz feloldozást nyerni. Ez nagy erőssége volt a történetnek. Sejtettem, hogy a végére megkapjuk a happy endet, de nagyon elgondolkodtatott, mennyiben terheli őket valóban a felelősség... Mit tennék, ha ez velem történt volna, megbocsátanék magamnak? Külső szemlélőként más aspektusból látja az ember ezt a dolgot, de átélve nem lehet egyszerű.
Gyönyörűek a leírások a könyvben! Isabel Wolff olyan részletesen és jó érzékkel írja le a francia tájat és a csodásabbnál csodásabb ruhákat, hogy szinte testet ölt az olvasó szeme előtt. Ez egészen sajátos hangulatot kölcsönzött a történetnek. Tetszett, ahogyan Phoebe gondolkodott, hogy minden ruhának története van, életek kötődnek hozzá, és azok, akik ezeket a ruhákat viselik, csupán egy rövid időre lesznek részesei a ruha életének.
Ez volt az egyik gyengesége a történetnek. Sok mindenbe belekezdett, de sok minden maradt rejtve. Nagyon jól indult, és voltak nagyon-nagyon jó részei, de a felületesség sajnos rontott az élményen. Világos persze, hogy a főszál Phobe és Thérése bűntudatának felderítése és amennyiben lehetséges, annak feloldása, mégis oly sok mindent érint közben, hogy lehetetlen hiányérzet nélkül letenni a könyvet. Emiatt kapott nálam csak 4 szívet.
 |
| A királynő is Norman Hartnell ruhát viselt 1960-ban. A tervező ruhái a könyvben is említésre kerülnek |
A sok-sok szorongás közepette, ami egy vállalkozással jár, egyre több érdekes ismeretséget szerez. Megismeri Dant, a kissé ügyetlen újságírót, aki színtévesztő, és ezért elképesztő ruhákban jár, Milest, a gazdag jogászt és nyafka lányát, Roxyt, Anniet, a vintage rajongó lányt, és egy érdekes párt, Keitht és Kellyt.
Ez az üzlet hozza össze a francia származású Thérése-zel is, aki felajánlja a ruhásszekrénye tartalmát megvételre. Az idős asszony és Phoebe élete érdekes módon egy bizonyos ponton összefonódik, és a két nő együtt próbálja kibogozni életük összekuszálódott szálait. Ám ez mindkettejük számára komoly szívfájdalmakkal jár.
 |
| Vivianne Westwood ruhaköltemény |
A fájdalom, ami Thérése és Phoebe szívét marja, szívszorító. Olyan problémákat vet fel, amik alól nehéz feloldozást nyerni. Ez nagy erőssége volt a történetnek. Sejtettem, hogy a végére megkapjuk a happy endet, de nagyon elgondolkodtatott, mennyiben terheli őket valóban a felelősség... Mit tennék, ha ez velem történt volna, megbocsátanék magamnak? Külső szemlélőként más aspektusból látja az ember ezt a dolgot, de átélve nem lehet egyszerű.
Gyönyörűek a leírások a könyvben! Isabel Wolff olyan részletesen és jó érzékkel írja le a francia tájat és a csodásabbnál csodásabb ruhákat, hogy szinte testet ölt az olvasó szeme előtt. Ez egészen sajátos hangulatot kölcsönzött a történetnek. Tetszett, ahogyan Phoebe gondolkodott, hogy minden ruhának története van, életek kötődnek hozzá, és azok, akik ezeket a ruhákat viselik, csupán egy rövid időre lesznek részesei a ruha életének.
Könnyen urrá lehetne rajtunk a nyomasztó hangulat, ha valóban átéljük, mi nyomja a főhősök szívét, hogy ez miért nem uralkodik el az egész regényen, azt Phoebe anyjának és Dannek köszönhetjük. Phoebe anyja, aki nem tud megbékélni a helyzettel, hogy a férje oly hosszú jól működő házasság után elhagyta, folyamatosan azzal zaklatja a lányát, hogy elmondja, milyen új szépészeti beavatkozást talált, amitől újra fiatalnak és vonzónak érzi majd magát. Meg kell hogy mondjam, ezek a részek nagyon szórakoztatóak voltak a könyvben.
Dan pedig annyira sajátos figura volt a maga rosszul párosított ruháival, a merész, szókimondó stílusával, a filmjeivel, amikért bolondult! Róla szerettem volna többet olvasni, de mivel ennek a könyvnek a középpontjában nem a szerelem állt, így ez az óhajom nem talált meghallgatásra.
Ez volt az egyik gyengesége a történetnek. Sok mindenbe belekezdett, de sok minden maradt rejtve. Nagyon jól indult, és voltak nagyon-nagyon jó részei, de a felületesség sajnos rontott az élményen. Világos persze, hogy a főszál Phobe és Thérése bűntudatának felderítése és amennyiben lehetséges, annak feloldása, mégis oly sok mindent érint közben, hogy lehetetlen hiányérzet nélkül letenni a könyvet. Emiatt kapott nálam csak 4 szívet.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése