Génmódosított tinik, különös lények, és egy vérre menő csata! Ez vár rád, ha kézbe veszed Barczikay Lilla könyvét. Az Anyám teremtményeiben minden megvan, ami egy jó kis fantasyhez és egy romantikus YA-hez kell.
Barczikay Lilla – Anyám teremtményei
„Barczikay Lilla 18 éves. Vagyis a mű, amit a kezükben tartanak, egy igen fiatal hölgy írása. De nem kell megijedni, ez egy érett, jól felépített, kerek történet. Műfaját nem könnyű meghatározni, fantasynak mondanám, mert főszereplői nem szokványos emberek. Emberek, és még annál is többek. A történetben szerepelnek még hárpiák, vérszomjas lények, démonok – félelmetesek, mégis szerethetőek. A főszereplő – aki maga mondja el a történetet – paraképességekkel bír. Az árvaházat ügyesen elhagyó fiatalok nem mindennapi társaságot hoznak össze; a mesélő pedig szinte természetes módon „beszélget” bútorokkal, ajtóval, ablakkal, lépcsőkkel. A regényben éppen így fonódik össze a természetes, és ami azon túlmutat. Az olvasó végül részese lesz a történetnek, és ezt egy cseppet sem bánja…
Nemere István"
Az a sok akció és különleges lény, ami Barczikay Lilla fejéből kipattant, egészen elképesztő és lenyűgöző! Van itt minden, démonok, hárpiák, vámpírok, és egy csapat különleges teremtmény, akikkel izgalmasabbnál izgalmasabb dolgok történnek. Kicsit olyan, mintha a Sötét angyal és a Twilight szerelemgyereke lenne, de jó értelemben keverednek benne e két sorozat elemei. Bevallom, először a fülszöveg fogott meg, elvégre nem hétköznapi dolog, hogy maga Nemere István ír egy tizenéves lány könyvéhez ajánlót, és ez azonnal felkeltette a figyelmem. Aztán, amikor a fülszöveg szavai is eljutottak az agyamig, nem csak az írója, akkor elbizonytalanodtam. Ilyen furcsa, sokat és mégis oly keveset mondó ajánlástól az ember nem tudja, mit is várhat. Furcsa, vérszomjas lények, démonok és hárpiák? Plusz egy főhős, aki magától értetődően beszélget a bútorokkal? Te jó ég! Ezt nem nehéz nagyon, de nagyon elszúrni. Nem is beszélve arról, hogy mennyire nehéz ebben a műfajban újat alkotni. Szóval a szkeptikus énem óvatosságra intett.
Aztán elkezdtem olvasni a történetet, és ha az első oldaltól nem is, de hamarosan már sutba vágtam minden félelmemet. Az írónő ugyanis nem csak, hogy hihetetlenül jól ír, de olyan természetességgel vet papírra egészen elképesztő helyzeteket és karaktereket, hogy az ember képes megfeledkezni az egész világról. Remélem, még sok történet lapul a fiókjában, mert én bizony, ezentúl mindet olvasni akarom!
A történet egy monológgal kezdődik, amit Nita, a regény főszereplője tár elénk, ebben képet kapunk a lány múltjáról, persze nem megy bele nagyon a részletekbe, épp csak annyira, hogy felcsigázza az olvasó kíváncsiságát, és utána akarjon járni annak, ami a háttérben lapul. Egyedül itt éreztem azt, hogy egy nagyon fiatal írónő könyvét tartom a kezemben, és ez volt az oka annak is, hogy nem szippantott be a történet már rögtön az elején. Ugyanis ez az első fejezet valahogy nem volt olyan ütős, és stílusban is egy kicsit eltért a továbbiaktól. De szerencsére ez csak néhány oldal volt, a következő fejezetek pedig csaknem feledtetni is tudták velem ezt a kurta-furcsa kis prológusnak beillő részt.
Mindenesetre annyit azért megtudunk belőle, hogy Nita örökbefogadó szülei amolyan őrült tudósok voltak, akik árva gyerekeken kísérleteztek. Valamiféle elit hadsereget szerettek volna létrehozni, ehhez azonban néhány különleges tulajdonsággal is fel kellett ruházniuk a gyerekeket. Voltak néhányan, akik túl sem élték a beavatkozásokat, mások pedig olyan érzelemmentes gyilkológépekké váltak, akik az egész világra veszélyt jelentettek, ők lettek a hárpiák. Hogy megállítsák a hárpiák ámokfutását, szükségessé vált egy másik csapat létrehozása, őket jóknak nevezik a regényben – és közéjük tartozik Nita is. Azonban velük kapcsolatban egy kissé túlzásba estek, ugyanis néhányan közülük a beavatkozások után annyira jók lettek, hogy már képtelenek voltak fájdalmat okozni. Márpedig ez elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a képességeikkel felül tudjanak kerekedni a hárpiákon. Ez tette szükségessé végül a harmadik csapat létrehozását, a védelmezőkét, akik képesek megóvni a jókat a hárpiáktól, hogy azok ezen védelem alatt végezni tudjanak gyilkos "testvéreikkel". Ezzel a kísérlettel huszonhét gyerek sorsát pecsételte meg a tudós házaspár, és ki tudja még hányat küldtek a halálba a kísérletek során.
Bár azt gondolná az ember, hogy ezek után szinte áldás lehet, ha meghal az "anyjuk", majd nem sokra rá az "apjuk" is, ám a gyerekek kálváriája itt még nem ér véget. A hárpiákat kivéve mind visszakerülnek az árvaházba, majd pedig nevelőszülőkhöz szerte az országban.
Ez után az előtörténet után megismerkedhetünk a két főhőssel, Nitával és Nickkel. Mindketten különlegesek, génmódosítottak, és szerencséjükre együtt fogadta őket örökbe egy gazdag férfi. Többnyire szabadon tehetnek, amit csak akarnak, egy hatalmas házban élnek, elit suliba járnak, és kívülről úgy tűnik, minden rendben van körülöttük, révbe értek. Ám a látszat csal, újdonsült nevelőapjuk ugyanis hideg számításból viseli gondjukat, az iskola pedig kicsit sem az ő világuk. Emellett csupán két céljuk van, az egyik, hogy eltitkolják a világ elől a képességeiket, a másik pedig, hogy megtalálják szem elől vesztett "testvéreiket", a jókat és a védelmezőket. Ám valaki megelőzi őket, és ezzel elkezdődik az életre-halálra menő harc.
Többet nem nagyon szeretnék elárulni nektek, inkább meghagyom mindenkinek azt az élményt, hogy maga fedezhesse fel ezt az érdekes és rendkívül szövevényes történetet. Ugyanis kb. minden oldalon egy újabb akciójelenet vár ránk, és ettől szó szerint letehetetlen ez a több mint 400 oldalas könyv.
Aminek külön erénye, hogy csupa erős karaktert vonultat fel, akik nem finomkodnak, ha harcról van szó, és nem is nyavalyognak amiatt, hogy ők mások, mint a többi, átlagos tini. A másik, szerintem dramaturgiailag zseniális fogás, hogy szép fokozatosan bővül a főszereplők listája. Előbb Nitát és Nicket ismerjük meg, majd kapunk melléjük jó néhány különleges és teljesen átlagos mellékszereplőt is. Akik aztán a későbbiekben mind szerves részévé válnak a történetnek. Ezek a karakterek pedig szépen árnyaltak, nem csak jók, vagy rosszak, hanem összetett személyiségek. Szerepük szerint pedig egyesek szerethetőek, mások pedig azért érkeznek a történetbe, hogy egy kissé megkavarják a dolgokat.
A különleges képességek pedig elképesztőek, és cseppet sem szokványosak. Nem mondom, hogy első blikkre mindet hasznosnak találtam a hárpiák elleni harcban, de mivel ennek a regénynek van egy második kötete is, nem aggódtam emiatt (azóta már elolvastam a második részt is, és igen, abban fény derül arra is, ami itt nem tűnt logikusnak).
Az egyetlen, ami annyira nem nyerte el a tetszésemet, és ami miatt nem lett kedvenc ez a könyv, az a szerelmi szál – ami, mivel tinikről szól a történet, természetesen kötelező. Kicsit instant, kicsit hihetetlen és gyors volt, és hiába szerettem őket együtt, azért ez a része a regénynek nem volt annyira jól felépítve. Legalábbis, ami a szerelem lángra lobbanását és a másik bizalmának elnyerését illeti. A továbbiakkal viszont már nem volt problémám. No meg a sok izgalmas jelenet, ami utána jött, bőségesen kárpótolt ezért a vonalért.
Ha igazán egyedi és izgalmas YA fantasyre vágysz, akkor ne hagyd ki te se ezt a fantasztikus könyvet, mert Nita és a testvérei története garantáltan téged is magával ragad majd, és nem ereszt az utolsó oldalig!
Aztán elkezdtem olvasni a történetet, és ha az első oldaltól nem is, de hamarosan már sutba vágtam minden félelmemet. Az írónő ugyanis nem csak, hogy hihetetlenül jól ír, de olyan természetességgel vet papírra egészen elképesztő helyzeteket és karaktereket, hogy az ember képes megfeledkezni az egész világról. Remélem, még sok történet lapul a fiókjában, mert én bizony, ezentúl mindet olvasni akarom!
A történet egy monológgal kezdődik, amit Nita, a regény főszereplője tár elénk, ebben képet kapunk a lány múltjáról, persze nem megy bele nagyon a részletekbe, épp csak annyira, hogy felcsigázza az olvasó kíváncsiságát, és utána akarjon járni annak, ami a háttérben lapul. Egyedül itt éreztem azt, hogy egy nagyon fiatal írónő könyvét tartom a kezemben, és ez volt az oka annak is, hogy nem szippantott be a történet már rögtön az elején. Ugyanis ez az első fejezet valahogy nem volt olyan ütős, és stílusban is egy kicsit eltért a továbbiaktól. De szerencsére ez csak néhány oldal volt, a következő fejezetek pedig csaknem feledtetni is tudták velem ezt a kurta-furcsa kis prológusnak beillő részt.
Mindenesetre annyit azért megtudunk belőle, hogy Nita örökbefogadó szülei amolyan őrült tudósok voltak, akik árva gyerekeken kísérleteztek. Valamiféle elit hadsereget szerettek volna létrehozni, ehhez azonban néhány különleges tulajdonsággal is fel kellett ruházniuk a gyerekeket. Voltak néhányan, akik túl sem élték a beavatkozásokat, mások pedig olyan érzelemmentes gyilkológépekké váltak, akik az egész világra veszélyt jelentettek, ők lettek a hárpiák. Hogy megállítsák a hárpiák ámokfutását, szükségessé vált egy másik csapat létrehozása, őket jóknak nevezik a regényben – és közéjük tartozik Nita is. Azonban velük kapcsolatban egy kissé túlzásba estek, ugyanis néhányan közülük a beavatkozások után annyira jók lettek, hogy már képtelenek voltak fájdalmat okozni. Márpedig ez elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a képességeikkel felül tudjanak kerekedni a hárpiákon. Ez tette szükségessé végül a harmadik csapat létrehozását, a védelmezőkét, akik képesek megóvni a jókat a hárpiáktól, hogy azok ezen védelem alatt végezni tudjanak gyilkos "testvéreikkel". Ezzel a kísérlettel huszonhét gyerek sorsát pecsételte meg a tudós házaspár, és ki tudja még hányat küldtek a halálba a kísérletek során.
Bár azt gondolná az ember, hogy ezek után szinte áldás lehet, ha meghal az "anyjuk", majd nem sokra rá az "apjuk" is, ám a gyerekek kálváriája itt még nem ér véget. A hárpiákat kivéve mind visszakerülnek az árvaházba, majd pedig nevelőszülőkhöz szerte az országban.
 |
| Az én dreamcastingom Sorrendben: Garas, Nick, Nita, Dylan (Nagyításhoz kattints a képre!) |
Ez után az előtörténet után megismerkedhetünk a két főhőssel, Nitával és Nickkel. Mindketten különlegesek, génmódosítottak, és szerencséjükre együtt fogadta őket örökbe egy gazdag férfi. Többnyire szabadon tehetnek, amit csak akarnak, egy hatalmas házban élnek, elit suliba járnak, és kívülről úgy tűnik, minden rendben van körülöttük, révbe értek. Ám a látszat csal, újdonsült nevelőapjuk ugyanis hideg számításból viseli gondjukat, az iskola pedig kicsit sem az ő világuk. Emellett csupán két céljuk van, az egyik, hogy eltitkolják a világ elől a képességeiket, a másik pedig, hogy megtalálják szem elől vesztett "testvéreiket", a jókat és a védelmezőket. Ám valaki megelőzi őket, és ezzel elkezdődik az életre-halálra menő harc.
Többet nem nagyon szeretnék elárulni nektek, inkább meghagyom mindenkinek azt az élményt, hogy maga fedezhesse fel ezt az érdekes és rendkívül szövevényes történetet. Ugyanis kb. minden oldalon egy újabb akciójelenet vár ránk, és ettől szó szerint letehetetlen ez a több mint 400 oldalas könyv.
Aminek külön erénye, hogy csupa erős karaktert vonultat fel, akik nem finomkodnak, ha harcról van szó, és nem is nyavalyognak amiatt, hogy ők mások, mint a többi, átlagos tini. A másik, szerintem dramaturgiailag zseniális fogás, hogy szép fokozatosan bővül a főszereplők listája. Előbb Nitát és Nicket ismerjük meg, majd kapunk melléjük jó néhány különleges és teljesen átlagos mellékszereplőt is. Akik aztán a későbbiekben mind szerves részévé válnak a történetnek. Ezek a karakterek pedig szépen árnyaltak, nem csak jók, vagy rosszak, hanem összetett személyiségek. Szerepük szerint pedig egyesek szerethetőek, mások pedig azért érkeznek a történetbe, hogy egy kissé megkavarják a dolgokat.
A különleges képességek pedig elképesztőek, és cseppet sem szokványosak. Nem mondom, hogy első blikkre mindet hasznosnak találtam a hárpiák elleni harcban, de mivel ennek a regénynek van egy második kötete is, nem aggódtam emiatt (azóta már elolvastam a második részt is, és igen, abban fény derül arra is, ami itt nem tűnt logikusnak).
Az egyetlen, ami annyira nem nyerte el a tetszésemet, és ami miatt nem lett kedvenc ez a könyv, az a szerelmi szál – ami, mivel tinikről szól a történet, természetesen kötelező. Kicsit instant, kicsit hihetetlen és gyors volt, és hiába szerettem őket együtt, azért ez a része a regénynek nem volt annyira jól felépítve. Legalábbis, ami a szerelem lángra lobbanását és a másik bizalmának elnyerését illeti. A továbbiakkal viszont már nem volt problémám. No meg a sok izgalmas jelenet, ami utána jött, bőségesen kárpótolt ezért a vonalért.
Ha igazán egyedi és izgalmas YA fantasyre vágysz, akkor ne hagyd ki te se ezt a fantasztikus könyvet, mert Nita és a testvérei története garantáltan téged is magával ragad majd, és nem ereszt az utolsó oldalig!
A kötetet köszönöm az írónőnek!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése