A hódítás tíz szabálya tipikus középső kötet, érezhetően fel akar készíteni bennünket a nagy fináléra, és ez erőteljesen rányomja a bélyegét. A forró jelenetek és a mellékszereplők miatt azonban még így is élvezhető.
Sarah MacLean – A hódítás tíz szabálya
„Lord Nicholas maga az eszményi férfi! És a szemei, drága Olvasóink, a szemei! Olyan gyönyörű kékek!” – Gyöngyök és pelerinek, 1823. június
Amióta a népszerű női magazinban megjelent a hír, hogy Lord Nicholas St. John még a facér férfiak táborát gyarapítja, azóta folyamatosan üldözi őt az összes előkelő hajadon hölgy.
Egy időre elutazik, hogy megszabaduljon tőlük, ám ekkor nagy igyekezetében éppen kinek az útjába keveredik? Egy önálló és határozott nő elé, aki ugyanakkor a leggyönyörűbb is, akit valaha látott.
Lady Isabel Townsend egy léhűtő szerencsejátékos nemes lánya. Túl sok titkot őriz, a pénznek viszont valójában nagyon is híján van. Bár már hozzászokott ahhoz, hogy gondot viseljen magára, apja halála miatt ezúttal segítségre szorul: meg kell védenie a kisöccsét megillető jogokat. A jóképű és tájékozott Lord Nicholas megoldást jelenthetne minden problémájára.
Ám a ladynek roppant elővigyázatosnak kell lennie, kerülnie kell minden meggondolatlanságot – például, hogy piszkosul, szenvedélyesen beleszeressen valakibe.
Amióta a népszerű női magazinban megjelent a hír, hogy Lord Nicholas St. John még a facér férfiak táborát gyarapítja, azóta folyamatosan üldözi őt az összes előkelő hajadon hölgy.
Egy időre elutazik, hogy megszabaduljon tőlük, ám ekkor nagy igyekezetében éppen kinek az útjába keveredik? Egy önálló és határozott nő elé, aki ugyanakkor a leggyönyörűbb is, akit valaha látott.
Lady Isabel Townsend egy léhűtő szerencsejátékos nemes lánya. Túl sok titkot őriz, a pénznek viszont valójában nagyon is híján van. Bár már hozzászokott ahhoz, hogy gondot viseljen magára, apja halála miatt ezúttal segítségre szorul: meg kell védenie a kisöccsét megillető jogokat. A jóképű és tájékozott Lord Nicholas megoldást jelenthetne minden problémájára.
Ám a ladynek roppant elővigyázatosnak kell lennie, kerülnie kell minden meggondolatlanságot – például, hogy piszkosul, szenvedélyesen beleszeressen valakibe.
A csábítás kilenc szabálya után nem is volt kérdés, hogy folytatom-e a sorozatot, mivel Callie és Gabriel történetének sikerült annyira elbűvölnie, amennyire romantikus történetnek már évek óta nem. És bár A hódítás tíz szabálya nem hozta ugyanazt a színvonalat, de azért nem volt rossz, és még így is simán túlszárnyalja a legtöbb történelmi romantikus regényt, ami jó hír azoknak, akiknek, hozzám hasonlóan, tetszett az előző rész.
A történet elég erős felütéssel kezdődik, Lady Isabel Townsend elképedve, ám cseppet sem megszeppenve szembesül azzal, hogy az apja, akit mindenki csak Lottólordnak nevez a háta mögött, eljátszotta őt, és most újdonsült vőlegénye jött, hogy elvegye, ami jár neki. Azzal azonban nem számolt, hogy Lady Isabel nem éppen az a védtelen kis liliomszál, mint a korabeli kisasszonyok többsége, így aztán hamar az ajtón kívül találja magát.
Ez után váltunk, és egy fogadóban találjuk magunkat Lord Nicholas St. John mellett, aki épp bujkál a hölgyek elől, akik a Gyöngyök és pelerinek nevű lapnak köszönhetően őt tartják a legkívánatosabb férjjelöltnek, és következetesen megpróbálják levadászni. Itt találkozik Leighton herceggel, aki a lord múltjára való tekintettel, megbízza Nicket, hogy keresse meg néhány nappal ezelőtt eltűnt húgát.
Lord Nicholas kapva kap a lehetőségen, és elvállalja a megbízást, így találkozik hamarosan Lady Isabellel, aki a férfi minden eddigi elképzeléseit a hölgyekről romba dönti...
Ez alapján nem is tűnik olyan rossznak a történet, igaz? Hát igen, az alapsztori nagyon-nagyon jó, ám a karakterek kidolgozatlansága miatt, nem olyan ütős, amennyire az ember várja. Nick – legalábbis számomra – nem annyira érdekes karakter, mint az ikertestvére, pedig olyan kalandos múltat vázol fel neki az írónő, ami szintén eszméletlenül izgalmas szereplővé varázsolhatná a lordot, de valahogy nem sikerült ezt jól átadnia. Végig azt éreztem, hogy nem csak a múltja, de maga a karakter is csak vázlatos maradt. Nem éreztem át a fájdalmát, a csalódását, nem jött át a kedvessége, a nyitottsága, egyszerűen nem vált élővé a történet folyamán. Ezt pedig semmi sem tudta enyhíteni.
Persze ha maga mellé egy jó női karaktert kapott volna, akkor az talán feledtethette volna ezt, de Lady Isabel meg úgy ahogy volt idegesített. Bár kemény nőnek szerette volna mutatni az írónő, de ez sem jött át. Egy titkos női menedékházat üzemeltetett, maga javította a tetőt és irányította a birtokot, de a kissé szúrós természete, és a történet vége felé a logikátlansága annyira bosszantott, hogy a könyv felénél már azt éreztem, nem izgat, mi lesz a sorsa. Ez pedig nem a legjobb hozzáállás egy regényhez.
Ezen a csalódáson csak a mellékszereplők tudtak tompítani. Leighton herceg és a húga, Georgiana története magával ragadó volt, és nem utolsó sorban, nagyon jól előkészítette a következő részt, amit már annyira, de annyira vártam, hogy végig az járt az eszemben, csak ezen a részen legyek túl, és olvashassam végre Juliana történetét.
Szóval nem tudok mást mondani erre a részre, mint hogy tipikus töltelék történet, amin az ember szeretné mihamarabb átrágni magát, hogy végre olvashassa a finálét jelentő utolsó kötetet. És mivel Nick és Isabel története nem ért el a szívemig, így nálam csupán 4 szívet kapott. Persze csüggedésre semmi ok, mivel az utolsó rész mindezt hamar feledtetni tudja. De erről majd a következő résznél írok hamarosan.
A történet elég erős felütéssel kezdődik, Lady Isabel Townsend elképedve, ám cseppet sem megszeppenve szembesül azzal, hogy az apja, akit mindenki csak Lottólordnak nevez a háta mögött, eljátszotta őt, és most újdonsült vőlegénye jött, hogy elvegye, ami jár neki. Azzal azonban nem számolt, hogy Lady Isabel nem éppen az a védtelen kis liliomszál, mint a korabeli kisasszonyok többsége, így aztán hamar az ajtón kívül találja magát.
Ez után váltunk, és egy fogadóban találjuk magunkat Lord Nicholas St. John mellett, aki épp bujkál a hölgyek elől, akik a Gyöngyök és pelerinek nevű lapnak köszönhetően őt tartják a legkívánatosabb férjjelöltnek, és következetesen megpróbálják levadászni. Itt találkozik Leighton herceggel, aki a lord múltjára való tekintettel, megbízza Nicket, hogy keresse meg néhány nappal ezelőtt eltűnt húgát.
Lord Nicholas kapva kap a lehetőségen, és elvállalja a megbízást, így találkozik hamarosan Lady Isabellel, aki a férfi minden eddigi elképzeléseit a hölgyekről romba dönti...
Ez alapján nem is tűnik olyan rossznak a történet, igaz? Hát igen, az alapsztori nagyon-nagyon jó, ám a karakterek kidolgozatlansága miatt, nem olyan ütős, amennyire az ember várja. Nick – legalábbis számomra – nem annyira érdekes karakter, mint az ikertestvére, pedig olyan kalandos múltat vázol fel neki az írónő, ami szintén eszméletlenül izgalmas szereplővé varázsolhatná a lordot, de valahogy nem sikerült ezt jól átadnia. Végig azt éreztem, hogy nem csak a múltja, de maga a karakter is csak vázlatos maradt. Nem éreztem át a fájdalmát, a csalódását, nem jött át a kedvessége, a nyitottsága, egyszerűen nem vált élővé a történet folyamán. Ezt pedig semmi sem tudta enyhíteni.
Persze ha maga mellé egy jó női karaktert kapott volna, akkor az talán feledtethette volna ezt, de Lady Isabel meg úgy ahogy volt idegesített. Bár kemény nőnek szerette volna mutatni az írónő, de ez sem jött át. Egy titkos női menedékházat üzemeltetett, maga javította a tetőt és irányította a birtokot, de a kissé szúrós természete, és a történet vége felé a logikátlansága annyira bosszantott, hogy a könyv felénél már azt éreztem, nem izgat, mi lesz a sorsa. Ez pedig nem a legjobb hozzáállás egy regényhez.
Ezen a csalódáson csak a mellékszereplők tudtak tompítani. Leighton herceg és a húga, Georgiana története magával ragadó volt, és nem utolsó sorban, nagyon jól előkészítette a következő részt, amit már annyira, de annyira vártam, hogy végig az járt az eszemben, csak ezen a részen legyek túl, és olvashassam végre Juliana történetét.
Szóval nem tudok mást mondani erre a részre, mint hogy tipikus töltelék történet, amin az ember szeretné mihamarabb átrágni magát, hogy végre olvashassa a finálét jelentő utolsó kötetet. És mivel Nick és Isabel története nem ért el a szívemig, így nálam csupán 4 szívet kapott. Persze csüggedésre semmi ok, mivel az utolsó rész mindezt hamar feledtetni tudja. De erről majd a következő résznél írok hamarosan.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése