Anne Bishop – Vörös betűkkel

Új kedvencet avattam! Ebben a regényben minden benne van, amit szeretek, veszélyes alakváltók, kedvelhető karakterek, véres jelenetek, és egy olyan világ, ami egyszerre vonz és félelemmel tölt el.

Anne Bishop – Vörös betűkkel

Meggie Corbyn cassandra sangue, vagyis vérpróféta, azaz ha a bőrén vágás nyomán kiserken a vér, látja a jövőt. Meggie ezt a különleges képességét inkább átoknak, mint áldásnak tekinti. Meg nem szabad ember. Tartógazdája rabszolgaságban őrzi, hogy csak ő szerezhessen tudomást látomásairól. Meggie azonban megszökik és az egyetlen biztonságos hely, ahol elrejtőzhet, a Lakeside Udvar nevű üzleti negyed, amit a Mások működtetnek. 
Az alakváltó Simon Wolfgard vonakodik felvenni az Emberi összekötő állásra jelentkező idegent. Egyrészt azért, mert úgy érzi, hogy valami titkot rejteget, másrészt azért, mert nincs emberi prédaszaga. Ám egy erősebb ösztön arra készteti, hogy mégis alkalmazza Meggie-t. Amikor megtudja róla az igazat, és azt is, hogy a kormányhatóság körözi, Simonnak el kell döntenie, vajon megéri-e, hogy bekövetkezzen az emberek és a Mások között szinte elkerülhetetlen harc.

Twister Media | Anne Bishop | Moly

Imádtam, imádtam, imádtam! Leírhatatlan, mennyire odavagyok ezért a könyvért. De nem is csoda, mivel teljesen beszippantott! Egyetlen nap alatt olvastam el! Igaz, körülbelül két órát aludtam az éjjel, mert nem hagyott nyugodni, mi történik Meggievel és a többiekkel, és vajon mi mindenről maradok le olyan banális dolgok miatt, mint az alvás. Szóval kijelenthetem, hogy függő vagyok, és nem is tudom, hogy fogom kibírni, amíg kijön a következő rész. Azt hiszem, csak úgy, hogy addig még jó néhányszor elolvasom ezt a szépséget, vagy folytatom tovább angolul. Mindegy is, egy a lényeg, hogy ez egy szuperül megírt, egyedi és nagyon olvasmányos történet.

És hogy mitől olyan fantasztikus ez a könyv? Először is olyan hangulata van, ami már az elején rabul ejt és nem ereszt, amíg a végére nem értél. Sőt, még azután sem. De ezt egy cseppet sem fogod bánni, mivel egy igazi unikumot tartasz a kezedben. Anne Bishop ugyanis fogott egy olyan, manapság már klisének számító fantasy elemet, mint az alakváltók, és egészen új köntösbe bújtatta. Nyomokban talán emlékeztetnek Nalini Singh alakváltóira, de itt nem azok a szuperszexi, csak és kizárólag ártatlan báránykákra vágyó, túlféltő, szexre éhes teremtmények, mint a többi hasonló regényben, hanem veszélyes és sok esetben könyörtelen lények. Nem is beszélve azokról, akik szinte soha nem mutatkoznak az emberek előtt. Az írónő egészen más megvilágításba helyezte az olyan lényeket, mint a vámpírok, a vérfarkasok vagy az elementálok, és sikerült életre hívnia még néhány új fajt is, akik első blikkre talán egy kissé szokatlannak tűnnek, de legalább olyan érdekesek, mint a többi, már ismert alakváltó. A világ pedig, amit felépített köréjük, igazán sajátos és különleges. Nem is beszélve arról, hogy mennyire részletes és izgalmas. De nézzük is meg egy kicsit közelebbről!

A kötet elején kapunk némi ismertetőt arról, hogy milyen világba is csöppentünk. Ez elsőre egy kissé száraznak tűnhet, de mivel nem több két oldalnál, nem szabad ez alapján megítélni a könyvet. Aztán szintén az első oldalakon láthatunk néhány rajzot is, és egy térképet. Utána pedig rendesen belecsapunk a lecsóba. Meggievel indul a történet, akiről csak annyit tudunk, hogy épp menekül, ami nem egyszerű, mivel tél van, ő pedig nem éppen az évszaknak megfelelően van felöltözve. Egyetlen reménye, hogy eléri a Mások területét, és ott valami csoda folytán befogadják egy kis időre, mert csak ez jelenthet számára oltalmat, amíg tovább nem megy. 
A Mások egyébként nem túl vendégszerető lények, és bár ők a bolygó őslakosai, hagyják, hogy rajta éljenek az emberek is, és a technológiáért cserébe még érintkezni is hajlandóak velük. Azonban ha valaki engedély nélkül a területükre téved, akkor azt prédának tekintik, és könyörtelenül levadásszák. Egyetlen helyen látják csak szívesen az embereket, ez pedig az Udvar, ahol a saját termékeiket árulják az embereknek, és ahová befutnak az emberek által előállított áruk, amikre nekik van szükségük. De még itt sincs mindenki biztonságban, ugyanis, ha valaki fizetés nélkül szeretne távozni, bizony az egyik karja bánja, és ha a tulajdonosok úgy döntenek, hogy bezár a bazár, akkor tanácsos azonnal indulni, hacsak nem akar az ember másnap friss húsként szerepelni a helyi hentes hirdetésében. Szóval ez nem éppen egy szeretetteljes társaság. 
Meggie viszont épp ide esik be koraeste, az Ordító Jó Könyvek üzletébe, ahol egy véletlen folytán a tulajdonos, aki egyben az Udvar vezetője is, Simon Wolfgard épp Emberi Összekötőt keres. Meggie szerencséjére Simon nem szeretné azt a nőt felvenni, aki már hónapok óta kerülgeti őt, így a lány azonnal megkapja az állást. Ezzel pedig megpecsételődik a sorsa, cassandra sangueként ugyanis pontosan tudja, hogy itt éri majd a halál, ami nem meglepő, mivel egyébként sem sokan élik túl az Udvarban végzett munkát. De a lány úgy érzi, jobb szabadon meghalni, mint fogságban élni. 
Ennek ellenére nem adja fel, és lassan megismerkedik az Udvar lakóival, beletanul a munkájába, és az ő múltja is feltárul előttünk.

Nagyításhoz kattint a képre!

Nem egy gyors folyású regény, de ez nem is baj, mivel annyira érdekes maga a világ és a benne élő lények, hogy kell egy kis idő, mire mindet megismerhetjük. Ennek köszönhetően a világfelépítés fergeteges és részletes! Nagyon jó volt elmerülni benne, és látni, hogyan is működnek a dolgok az Udvarban, és honnan jöttek azok a különleges lények, akik ott élnek. A kedvenceim azok voltak, akik egyáltalán nem érintkeztek emberekkel. No meg a kicsi Sam! Imádtam őt, és a kapcsolatát az ő "sípolós játékával". De azt hiszem, ezt majdnem minden udvarbéli lényről elmondhatom. Anne Bishop karakterei ugyanis fantasztikusak! Bennük van minden, amit eddig "tudtunk" a hasonló teremtményekről, de mégis sikerült őket valósághű bőrbe bújtatnia az írónőnek, és mindegyik a fajának megfelelő jellemet is kapott. Így aztán a sok név és faj ellenére sem voltak összekeverhetőek. Így aztán azt kell, hogy mondjam, rengeteg remek ötlet van ebben a könyvben, és mind egészen egyedi. 

A főszereplő is szerethető, annak ellenére, hogy egy kissé naiv, ám ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy tudatlan is lenne. És ami a legjobb, hogy ennek is megvan a maga magyarázata, és talán épp ettől olyan jó hősnő Meggie. Védtelen, kedves és előzékeny, nem egy szupernő, de itt nem is kell annak lennie. Egyébként az ő naivitása a történet megértését is nagyban segítette, amellett, hogy rendkívül jó taktika is arra, hogy részletesen tudja ismertetni az írónő a világát. Miatta nem tűnt szájbarágósnak mindaz, amit rajta keresztül megtudhatunk erről a világról. 

Az egyetlen problémám a könyvvel az volt, hogy az elején a fordítás nem volt igazán gördülékeny. Hogy ez mi miatt történt, nem tudom, és nem is tisztem ezt pedzegetni, de úgy érzem tisztességesnek, ha erről is szólok néhány szót.
A szóvicceket nem sikerült jól visszaadni, és a megfogalmazás is elég nyögvenyelős volt. De ez körülbelül úgy a 20. oldalig tartott, ott aztán valami elképesztő minőségbeli változás állt be a nyelvezetébe, és könnyebben csúszott. Szóval, ha az elején neked sem jön be, várj egy kicsit, mert megéri!

Többet nem árulhatok el anélkül, hogy ne spoilereznék, szóval legyen elég erről csak ennyi. Nálam egyértelműen kedvenc lett ez a könyv, és már alig várom a következő részét! Ha igazán különleges fantasyt akarsz olvasni, akkor ez a te könyved!

A kötetért köszönet a Twister kiadónak!