2016. augusztus 18. | By: KE Katica

Holden Rose – Howard Matheu különös esetei 3. – A fáraó jogara

Howard Matheu legújabb esetének megint sikerült mosolyt csalnia az arcomra, és újra csak elkápráztatott az ötletességével. Mit is mondhatnék ezek után? A rajongásom továbbra is töretlen!



Holden Rose – A fáraó jogara


Howard Matheu vagyok, nyolc és fél éves, de most kapóra jönne, ha tizenkettő lennék. Annak is örülnék, ha a múzeumban maradnának a tárgyak, mire odaérünk megnézni őket. Emellett nagyon kellene egy eredeti ötlet a halloweenes jelmezemhez, és igazán elárulhatná valaki, hogy Nitának mi baja van velem… 
De azt hiszem, ezekkel a gondokkal inkább megküzdök egyedül, vagy a titkos társaságommal, csak ez a Kheopsz fáraó hagyjon már minket békén! Mert így se nyomozni, se tanulni, se aludni nem tudunk! 
Most pedig leírtam ide azt, amit tudnod kell, neked és mindazoknak, akik kíváncsiak rá, mi is történt valójában. 
Mielőtt belekezdesz, fontos, hogy tudd: ez nem mese! Ez egy detektívtörténet gyerekeknek.

Ami másnak a nyugtató, az nekem Holden Rose-tól Howard Matheu különleges esetei. No, nem mintha olyan vontatott vagy eseménytelen lenne bármelyik története is, sokkal inkább azért, mert tudom, hogy bármilyen helyzetben is legyek, a kis nyomozócsapat története biztosan kiszakít a hétköznapokból, és beragyogja az egész napomat. Most sem volt ez másként. Néhány órára újra visszavedlettem gyerekké, és csak élveztem, hogy ezúttal nem én irányítok, hanem csak hagynom, hogy Howard, Nita és Gil tegyék a dolgukat. 

De hogy egy kicsit komolyabb vizekre evezzek, azért be kell, hogy valljam, nem kis félelmekkel ugrottam fejest ebbe a kalandba. Mivel, bár nagyon szerettem a sorozat első két részét, azért egy icipicit tartottam attól, hogy a 3. részre már megkopik a fénye. Talán nem lesz elég kalandos a történet, vagy esetleg az író ugyanazokkal a helyzetekkel játszadozik, amiket megszoktunk, és az előző részekben már beváltak, esetleg túllő a célon, és a szülők karakterét "butítja le", hogy nagyobb teret adhasson kis hőseinek. Ám szerencsére a félelmem megalapozatlannak bizonyult, mivel semmi ilyet nem tapasztaltam, sőt, bármennyire is hihetetlenül hangzik, ez a rész nemcsak hogy hozta az első két rész színvonalát, de sikerült túl is szárnyalnia azt. Hogy hogyan? Azt mindjárt elmondom. 

Ebben a részben Howard és társai épp múzeumlátogatáson vannak a Southamptoni Történeti Múzeumban, amikor megszólal a riasztó, és kiderül, hogy Kheopsz fáraó jogarát ellopták. Több se kell a már nem olyan nagyon titkos társaságnak, azonnal átmennek profiba, és nyomozni kezdenek. Ahhoz azonban, hogy ezt az ügyet is fel tudják göngyölíteni, szövetségre kell lépniük pár hetedikessel, át kell hágniuk néhány szabályt, és ki kell cselezniük a felnőtteket is. És ez még csak a kezdet...



A szereplők még mindig a régiek, cukik, jó szándékúak, és annyira átlagosak, amennyire csak lehetnek, mégis minden részben fejlődnek, és egyre szerethetőbbek lesznek. Ám nem csak ennyiben áll a sikerük titka. Holden Rose-nak ugyanis megvan az a képessége, amivel sajnos, manapság még a gyerekkönyvek írói se nagyon dicsekedhetnek: pontosan tudja, milyen egy gyerek. Egészen egyszerűen imádom azt, ahogyan karaktert ábrázol, mert annyira érző, lélegző és szerethető jellemeket hív életre, akikről öröm olvasni. És ami a legszebb, ezek a szereplők minden egyes résszel egy kicsit többek lesznek, nem stagnálnak, nem merevednek bele egy életkorba és élethelyzetbe, hanem szüntelenül fejlődnek. Ez ebben a részben különösképpen is nyomon követhető. Ugyanis  legalábbis én így éreztem , Howard kezd felnőni. Tudom, tudom, egy nyolc és fél éves gyerek még nagyon kicsi, de itt már kezd olyan dolgokra is rájönni, ami bizony elindítja őt a nagyfiúvá válás útján. Egyre többet ért meg a világból, és talán, de tényleg csak talán, kezdi észrevenni a lányokat is, ami irtó édes ebben a korban. 
De nem csak emiatt éreztem úgy, hogy a kisfiú nagyot lépett előre, hanem azért is, mert egyre komolyabb témák merülnek fel az életében. Így ezúttal a szellemekről, és a tőlük való félelemről tudhatunk meg többet Howardon keresztül, illetve az anyukájának köszönhetően szó esik a pozitív gondolkodásról is. És ez az a plusz, ami, ha lehet, még inkább kiemeli ezt a sorozatot a többi közül! Az üzenet, ami észrevétlenül lopózik be az olvasó életébe, és nem csak egy hangzatos eszme marad, hanem a megvalósítására példát is szolgáltat Howard.

Emellett a társas kapcsolatok terén is nagyot lépnek előre a kis nyomozók, és nem csak azért mondom ezt, mert van elég bátorságuk hetedikesekkel szövetkezni, hanem mert egyre jobban megismerik egymást kis körben is, sőt, sikerül egy kicsit össze is kapniuk, és ezt nagyon jó volt olvasni. No, nem azért, mert szeretem, ha két szereplő hajba kap, hanem mert így még hitelesebbé váltak számomra. Nem is beszélve arról, hogy ez a kis vita rengeteg vicces gondolatot eredményezett Howard részéről. Bizony, hiába nyolc és fél éves a kissrác, olyan felfedezéseket tesz a női lélekkel kapcsolatban, amiből sok férfi is profitálhatna. Jó volt ezeket a gondolatokat egy gyerek megfogalmazásában olvasni. Nőként pedig különösen is értékeltem ezt, persze amellett, hogy szakadtam a nevetéstől.


Nagyításhoz kattints a képre!

A nyomozás egyébként nagyon szövevényes, de még azon a határon belül marad, ami az olvasónak nem túl sok. Régi igazság, hogy a felnőttek sokszor olyat is kifecsegnek gyerekek előtt, amit egy felnőtt előtt soha. Ez pedig nagy előnye a három kis lurkónak. Ennek kapcsán el is gondolkodtam azon, vajon meddig maradhat ez így? Tudom, talán butaság, mivel ez "csak egy gyerekkönyv", és nem kellene ennyire komolyan vennem, de óhatatlanul is felmerült bennem a kérdés, az életben vajon meddig vihetné ezt a vonalat egy gyerek? Kiskamasz koráig biztosan, utána már a maga kritikus életszemléletével nem valószínű, hogy bizalmat gerjeszthetne bárkiben is, hacsak nem egy Disney sorozathősről beszélünk. De persze ez csak vicc, Isten ments, hogy Howard története ebbe az irányba menjen el! 

Visszatérve a történethez, kaptunk pár új karaktert a hetedikesek sorából. A srácok halál laza fazonok, akikkel, akárcsak Howard, néha én magam sem tudtam, hányadán állok, ennek ellenére mindenképpen színesítették a történetet. Emellett kíváncsi vagyok, vajon Nita testvére, Sarah felbukkan-e még a következő részekben? Annyira édes volt Howard, valahányszor a közelében volt a nagylány! 
És nagyon élveztem azokat a részeket is, amikor Nita a nővéreiről mesélt, mivel nekem csak egy bátyám van, fogalmam sincs arról, milyen lehet két idősebb lány árnyékában élni, de nagyon jókat nevettem rajta. Bár a szituáció kétségkívül ismerős volt, engem is sokszor zárt be a bátyám a szobájába azzal, hogy csak akkor jöhetek ki, ha kitakarítottam nála. Persze szerinte az ő érdeme, hogy megtanultam takarítani, és valójában hálával tartozom neki ezért, cuki, nem? Á, fenét, kis piszok!  

Egy szó mint száz, ez a sorozat még mindig nagyon szerethető, és továbbra is a kedvenceim sorát gazdagítja. Gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt ajánlom, mert igazi felhőtlen szórakozást ígér. Így a végére már csak egy kérdés maradt bennem, hogy mikor jön ki a következő rész? 
Aki hozzám hasonlóan alig várja már a következő részt, annak a megjelenésig ajánlom a sorozat hivatalos oldalát, ugyanis onnan két novella is letölthető!


A kötetet köszönöm az írónak!










0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése