Nyírd ki ezt a naplót – bátortalanoknak és gátlásosoknak is

Kimaradtam a színezőkönyv őrületből, de ebből nem tudtam! Mindenkinek ajánlom, még azoknak is, akiknek szemernyi kézügyességük sincs! Csak bátran, mert igazán felszabadító élmény!

Keri Smith – Nyírd ki ezt a naplót

Mindig azt mondták, hogy vigyázz a könyveidre? Most felejtsd el! Ha van benned egy kis romboló hajlam, hogy összegyűrj, szétvágj, átlyukassz vagy összekoszolj egy könyvet, eljött a te időd. Végre itt egy könyv, amivel azt tehetsz, amit csak akarsz. Sőt utasítanak rá… 
Keri Smith zseniális alkotása, mely több millió példányban kelt el már világszerte, megmozgatja a fantáziádat, elragadja a képzeletedet, és úgy érezheted, te is képes vagy valami hihetetlen dolgot létrehozni. 
Győzd le a félelmedet az üres oldalak iránt, és tapasztald meg az igazi kreativitást!

Facebook | Moly | Maxim Kiadó

Amikor felajánlották nekem, hogy én is része lehetek ennek az őrületnek, először nagyon megrémültem, mivel az egyik felem nagyon szerette volna kipróbálni, a másik viszont rettegett attól, hogy a nem létező kézügyességem gyümölcsét bárkinek is megmutassam. Mert az már mindjárt az első pillanatban egyértelmű volt, hogy kreatívan teljesítem majd a feladatokat, és semmiképpen sem fogom a szó szoros értelmében kinyírni ezt a naplót.

Na igen, a könyvbántalmazást nem támogatom, még akkor sem, ha maga a könyv vagy az írója erre kér. A második gondolatom azonban az volt, hogy ebből akár egy klassz kis családi program is összejöhet, hiszen a nyár egy részét velünk töltik a férjem gyerekei, és nemcsak hogy szeretnek rajzolni, de kivételesen ügyesek is. Gyorsan felröppentem hát a netre, és írtam nekik egy üzenetet, majd elküldtem pár videót és képet arról, mire is számíthatnak, ha belevágunk. A válasz egy egyértelmű igen volt, és ezzel a sorsom megpecsételődött.

L. gyönyörűséges műve!
Nagyon büszke vagyok rá, amiért ilyen szép
gondolatokkal töltötte meg ezt az oldalt.
Nagyításhoz kattints a képre!

Szívesen mondanám, hogy ezek után aztán nagy egyetértésben kreatívkodtunk a naplónak köszönhetően, de sajnos nem így történt. A kicsi, a továbbiakban már csak M. és apa ugyanis valóban teljesíteni szerette volna a feladatokat, és alig várták már, hogy valahonnan lehajíthassák, megtaposhassák, széttéphessék és megúsztassák a könyvet. A nagyobbik, L. és én pedig leültünk ötletelni, hogyan lehetne szépen és ötletesen megtölteni a lapjait. No meg megpróbáltuk elmagyarázni a család "zabolátlanabbik" felének, hogy csak azután nyírják ki ténylegesen a naplót, hogy mi már kreatívkodtunk egy kicsit. Szóval nem volt egy egyszerű menet, az idő meg egyre csak telt, és a vége az lett, hogy feladtuk a közös napló gondolatát, és mind a két gyerek kapott egy-egy sajátot, és azzal úgy bántak el, ahogy akartak. Nekem meg megmaradt ez, és akár tetszett, akár nem, magamnak kellett megbirkóznom vele és a komplexusaimmal. 
Ez talán most úgy hangzik, mintha összevesztünk volna rajta, pedig nem, csak beláttam, hogy az már nem felelőtlen szórakozás, ha nem értelmezheti mindenki szabadon a feladatokat, és nem szerettem volna, ha bármelyik gyerekben is úgy maradt volna meg ez az élmény, hogy valamire kényszerítve lettek, ami nem belőlük fakadt. Elvégre ez a könyv arról szól, hogy mindenki szabadon kiélhesse rajta a vágyait.

Apával a közös művünk

Nos, ennyi előtörténet után szeretném megosztani a naplóval kapcsolatos gondolataimat is. 
Először jöjjön egy kis negatívum, de csak azért, hogy aki hozzám hasonlóan filctollal esne neki a rajzolgatásnak, ne járjon úgy, ahogyan én. Nem tudom, miből gondoltam, hogy a naplónak majd erősebb lapjai lesznek, vagy vastagabbak, esetleg más anyagból lesznek, mint egy átlagos könyv lapjai, de bizony ezek talán csak egy leheletnyivel vaskosabbak, mint a társaiké. Ez pedig nem kedvez a filcnek, ugyanis átüt, és ezzel, hacsak nem ragasztasz be egy másik lapot a filces rajzod túloldalára, bizony pórul jársz, mert nem tudod teljesíteni a mögötte lévő feladatot. Ez az elején egy kicsit elkeserített, de jó tanulópénz volt, hogy bármennyire is gyengék a ceruzáim, a továbbiakban mellőzzem a filcet. 

M. ügyes kis megoldása a satírozásra.

De ez minden, amit a könyv negatívumaként el tudok mondani, egyébként szédületes egy élmény! Engem teljesen felszabadított, még annak ellenére is, hogy eddig csak pár feladatot mertem saját és nem másolt ötlettel megvalósítani. A többit pedig a neten kutatva, onnan ötletet merítve teljesítettem.

M. csodás rajza.

Azoknak, akik hozzám hasonlóan egy kicsit bátortalanok, vagy nem igazán ügyesek, ajánlom, hogy előbb próbálják meg egy kisebb lapon megvalósítani az ötleteiket, és csak utána élesben, mert elég kellemetlen tud lenni egy-egy hiba. De egyébként akár szó szerint, akár kreatívan szeretnétek teljesíteni a feladatokat, bátran tegyétek meg, és közben gondoljatok arra, hogy az én saját művemnél rosszabb már nem lehet, és nektek legalább nem "kell" közzétennetek a neten! :)

Ez pedig már 100%-ban a sajátom, 
csak az ötletet vettem kölcsön.
Na igen, én már nem igen fejlődök,
pedig rám férne! :)

Van még néhány képem, amit együtt követtünk el a napló ellen, de még nem vagyok benne biztos, hogy azokat is szeretném-e megosztani mindenkivel. Mindenesetre remélem, hogy ezek után azok is belevágnak, akiket eddig a vélt vagy valós ügyetlenségük tartott vissza, mert igazán megéri. Ha másért nem, hát azért, mert nyugodtan órákon át lehet böngészgetni a neten a szebbnél szebb képek után, és már ez is kikapcsol egy kicsit.