Igaz Dóra könyve több szempontból is lenyűgözött, egyrészt mai nyelven, élvezhető stílussal szól a netfüggő gyerekekhez, másrészt pedig szülők és nagyszülők számára is használható ötletekkel szolgál arra nézve, hogyan állítsák fel őket a gép elől! Engem egyszerre sikerült megnevettetnie és elgondolkodtatnia, gyakorló "mostohaszülőként" pedig tutira bevetem majd az olvasottakat.
Igaz Dóra – Nyár, nagyi, net
Berci nem akar nyáron sem karatetáborba, sem nyelvtanfolyamra menni. Igazából nincs semmi máshoz kedve, mint számítógépezni. A szülői ítélet: egy szünidő a nagyinál, vidéken, jó levegőn. De mi történik, ha kiderül, hogy nagyinak egy egészen szuper tabletje van, és egyáltalán nem is haragszik a számítógépezésért?
Már régóta szerettem volna kibővíteni az általam ismert gyermekkönyvek listáját, és nagyon örülök, hogy elsőként erre a könyvre esett a választásom, ugyanis nem csak hogy sikerült kikapcsolnia egy órácskára, de számos, bennem felmerülő kérdésre is választ kaptam. Ami pedig külön erénye ennek a könyvnek, hogy cseppet sem volt szájbarágós vagy erőltetett. Anélkül mutatott utat a netfüggő gyerekek kezelésére, hogy azt éreztem volna, itt most épp tanítani akarnak nekem valamit. Szóval nagyon örültem, hogy a kezembe akadt ez a csodaszép és értékes könyv!
Már csak azért is, mert én magam is küzdök a jelenséggel, ugyanis a férjem két kislányának az utóbbi időben képtelenség bármivel is felkelteni az érdeklődését, hacsak nincs köze a nethez, a tablethez vagy a laptophoz, ez pedig minden közös időtöltésünkre kihat. Szinte lehetetlen bárhova is elmenni és önfeledten szórakozni, mivel tuti, hogy az út nagy része arról szól, lesz-e ott net, vagy hogy hazaérünk-e onnan hamar, hogy még lefekvés előtt legyen idő az épp aktuális netes játékra. Sőt, nem egyszer eljutottunk már addig is, hogy képtelenek voltak egész mondatokban beszélni, vagy épp üvöltve válaszoltak, mert megzavartuk a jelenlétünkkel, vagy a kérdéseinkkel a játékot. Az ilyen helyzeteket pedig nem könnyű higgadtan és bölcsen kezelni. Így, amint megláttam a könyv címét, majd a fülszövegét, azonnal tudtam, hogy nekem ezt olvasnom kell.
És milyen jól tettem, hogy elolvastam, ugyanis Berci éppen az a hétköznapi gyerek karakter, akire szükségem volt, hogy megértsem, mit is jelent egy mai fiatal számára a virtuális tér. Már a kezdő szituáció is ismerős volt, ugyanis Berci a nyár elején kijelentette, hogy nincs az a közösségi tevékenység, ami őt érdekelné, és csupán egyetlen terve van a vakációra nézve: játszani a tableten. A szülők tehetetlenségükben és félelmükben attól, hogy a fiuknak valami olyan marad ki az életéből, ami a későbbiekben pótolhatatlan, eltiltják Bercit a tablettől, és közlik, ha nem óhajt egyetlen táborba sem elmenni, akkor irány a nagyi! A kisfiú érthető módon nem nagyon lelkesedik az ötletért, mert bár szereti a nagymamáját, de ugye az idős embereknek nem nagyon szokott wifijük meg gépük lenni, csak csirkéik meg almás sütijük (nem én fogalmazok így, hanem a könyvbéli kis hős). Ám amint megérkezik, Bercit nagy meglepetés éri, a nagyi asztalán ugyanis az ínycsiklandozó almás pite mellett ott áll egy tablet is, és mint kiderül, nem is egy Wifi van a háznál!
A nagyi nagyon megengedő, egyáltalán nem tiltja el az unokáját a géptől, azonban köszönhetően annak, hogy angyali türelemmel bír, és roppant agyafúrt, hamarosan olyan dolgokkal gazdagítja a gyerek életét, amikre Berci álmaiban sem gondolt volna. És a nyár végére a kisfiú nem csak hogy egy tartalmasan eltöltött nyárral büszkélkedhet, de sikerül új barátokat is szereznie, sőt a nővéréhez és a szüleihez is közelebb kerül. Nem is beszélve arról, hogy szert tesz néhány tanítványra is.
Mivel gyerekeknek szóló könyvről van szó, érthető módon a nyelvezete nagyon egyszerű és többnyire tőmondatokból áll, ami egy felnőtt olvasó számára az elején talán egy kicsit zavaró, de aztán rááll az ember agya, és utána már nem marad más, mint a felhőtlen szórakozás. Az élményt pedig fokozza a sok-sok mulatságos illusztráció, ami akár egy kisebb gyerkőc számára is megkönnyíti a megértését, már ha esetleg esténként felolvassuk neki.
Emellett azért is hasznos ez a történet, mert olyan témákat is érint, mint a félelem, az apa-fiú és a fivér-nővér kapcsolat, valamint gyereknyelven azt is megtudhatjuk, mi is az a trollkodás – amit nem is olyan egyszerű elmagyarázni egy gyereknek –, és miért olyan rossz dolog is ez.
De túl az ismerős élethelyzeteken, és a jó kis ötleteken, ez a könyv nagyon humoros is, ezáltal minden korosztály számára élvezhető. A benne olvasott ötletek pedig nem csak nyáron alkalmazhatók, hanem bármikor, akár így, a suli közeledtével is. Szóval akár szülő vagy, akár gyerek, ajánlom neked, mert nem fogsz benne csalódni!
Már csak azért is, mert én magam is küzdök a jelenséggel, ugyanis a férjem két kislányának az utóbbi időben képtelenség bármivel is felkelteni az érdeklődését, hacsak nincs köze a nethez, a tablethez vagy a laptophoz, ez pedig minden közös időtöltésünkre kihat. Szinte lehetetlen bárhova is elmenni és önfeledten szórakozni, mivel tuti, hogy az út nagy része arról szól, lesz-e ott net, vagy hogy hazaérünk-e onnan hamar, hogy még lefekvés előtt legyen idő az épp aktuális netes játékra. Sőt, nem egyszer eljutottunk már addig is, hogy képtelenek voltak egész mondatokban beszélni, vagy épp üvöltve válaszoltak, mert megzavartuk a jelenlétünkkel, vagy a kérdéseinkkel a játékot. Az ilyen helyzeteket pedig nem könnyű higgadtan és bölcsen kezelni. Így, amint megláttam a könyv címét, majd a fülszövegét, azonnal tudtam, hogy nekem ezt olvasnom kell.
És milyen jól tettem, hogy elolvastam, ugyanis Berci éppen az a hétköznapi gyerek karakter, akire szükségem volt, hogy megértsem, mit is jelent egy mai fiatal számára a virtuális tér. Már a kezdő szituáció is ismerős volt, ugyanis Berci a nyár elején kijelentette, hogy nincs az a közösségi tevékenység, ami őt érdekelné, és csupán egyetlen terve van a vakációra nézve: játszani a tableten. A szülők tehetetlenségükben és félelmükben attól, hogy a fiuknak valami olyan marad ki az életéből, ami a későbbiekben pótolhatatlan, eltiltják Bercit a tablettől, és közlik, ha nem óhajt egyetlen táborba sem elmenni, akkor irány a nagyi! A kisfiú érthető módon nem nagyon lelkesedik az ötletért, mert bár szereti a nagymamáját, de ugye az idős embereknek nem nagyon szokott wifijük meg gépük lenni, csak csirkéik meg almás sütijük (nem én fogalmazok így, hanem a könyvbéli kis hős). Ám amint megérkezik, Bercit nagy meglepetés éri, a nagyi asztalán ugyanis az ínycsiklandozó almás pite mellett ott áll egy tablet is, és mint kiderül, nem is egy Wifi van a háznál!
A nagyi nagyon megengedő, egyáltalán nem tiltja el az unokáját a géptől, azonban köszönhetően annak, hogy angyali türelemmel bír, és roppant agyafúrt, hamarosan olyan dolgokkal gazdagítja a gyerek életét, amikre Berci álmaiban sem gondolt volna. És a nyár végére a kisfiú nem csak hogy egy tartalmasan eltöltött nyárral büszkélkedhet, de sikerül új barátokat is szereznie, sőt a nővéréhez és a szüleihez is közelebb kerül. Nem is beszélve arról, hogy szert tesz néhány tanítványra is.
Mivel gyerekeknek szóló könyvről van szó, érthető módon a nyelvezete nagyon egyszerű és többnyire tőmondatokból áll, ami egy felnőtt olvasó számára az elején talán egy kicsit zavaró, de aztán rááll az ember agya, és utána már nem marad más, mint a felhőtlen szórakozás. Az élményt pedig fokozza a sok-sok mulatságos illusztráció, ami akár egy kisebb gyerkőc számára is megkönnyíti a megértését, már ha esetleg esténként felolvassuk neki.
Emellett azért is hasznos ez a történet, mert olyan témákat is érint, mint a félelem, az apa-fiú és a fivér-nővér kapcsolat, valamint gyereknyelven azt is megtudhatjuk, mi is az a trollkodás – amit nem is olyan egyszerű elmagyarázni egy gyereknek –, és miért olyan rossz dolog is ez.
De túl az ismerős élethelyzeteken, és a jó kis ötleteken, ez a könyv nagyon humoros is, ezáltal minden korosztály számára élvezhető. A benne olvasott ötletek pedig nem csak nyáron alkalmazhatók, hanem bármikor, akár így, a suli közeledtével is. Szóval akár szülő vagy, akár gyerek, ajánlom neked, mert nem fogsz benne csalódni!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése