Tudomány a sorok között – Az Égett-hegyi könyvtár

Tegnap Az Égett-hegyi könyvtárról írt értékelésemben megígértem nektek, hogy pár szót szólok azokról az elméletekről, amiket Scott Hawkins megemlített a könyvében. Nyitottam hát egy új bejegyzést, és ezzel együtt egy új rovatot is a blogon, amiben bemutatom nektek az egyik kedvenc elméletemet, és felvázolok egy erőszakos tudatmódosító módszert, aminek nyomait felfedezni véltem a regényben. Remélem, számotokra is épp olyan érdekesek lesznek, amilyenek a számomra voltak.

Az első, amit szeretnék nektek bemutatni, a Sapir-Whorf-hipotézis, vagyis a nyelvi relativizmus elmélet. 

Edward Sapir

Ezt az elméletet Edward Sapir és Benjamin Whorf dolgozták ki. A lényege az, hogy szerintük a nyelv nem csak egy eszköz arra, hogy kifejezzük a gondolatainkat, hanem nagy mértékben meg is határozza a gondolkodásunkat. Meggyőződésük, hogy "a más-más anyanyelvűek másképp szemlélik a világot: mást vesznek észre belőle, másképp elemzik a jelenségeket, másképp érvelnek, egyáltalán más alapokra épül a tudatuk". Még akár azt is elképzelhetőnek tartják, hogy az anyanyelvünk alapján mást fogunk fel a valóságból.

Érdekes gondolat, nem igaz? Hogy bizonyítsák a nézeteiket, az amerikai indián nyelveket kezdték el tanulmányozni, és ez alapján rájöttek, hogy az indián kultúrák valóságszemlélete, tér- és időfelfogása más, mint az európaiaké. Például a hopi törzsben nem léteznek a nálunk megszokott igeidők (múlt, jelen, jövő), viszont a jelen időt sokkal változatosabban fejezik ki, mint mi, európaiak. Ebből kiindulva rájöttek arra, hogy a hopi törzs másként is gondolkodik. Számukra nem az idő a fontos, hanem az eredmény. Például, ha elültetnek egy növényt, akkor nekik nem az számít, hogy mennyi idő múlva nő fel, hanem hogy egyáltalán kinő. 

Benjamin Lee Whorf

Az elméletüknek köszönhetően sokan kísérletekbe fogtak, hogy igazolják a hipotézis helyességét, ám sokszor azt tapasztalták, hogy lehetetlen csak a nyelvet okolni a különböző anyanyelvűek gondolkodásbeli eltéréséért. Már csak azért is, mert a más nyelv más kulturális környezetet is jelent, így nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy csak a nyelv a felelős ezért. Azonban John R. Skoyles megtalálta azt a két csoportot, akiknél csak a nyelv lehet a döntő szempont, mivel a különböző anyanyelv ellenére azonos kulturális közegben nőttek fel. Az egyikbe azok a született siket gyermekek tartoznak, akiknek a szülei szintén siketek, a másikba azok, akiknek a szülei ép hallásúak. Egy logikai feladattal tesztelte a két csoportot, és azok a siket gyerekek, akiknek a szülei ép hallásúak, meglepően rosszul teljesítettek. Skoyles szerint azért, mert a siket szülők jól beszélik a jelnyelvet, és így képesek voltak annak árnyalt használatára is megtanítani a gyereküket, miközben a halló szülők kezdetlegesebben használták a nyelvet, és ez az oka annak, hogy bonyolultabb, elvontabb dolgokról csak később, vagy egyáltalán nem képesek gondolkodni ezek a gyerekek.

De ha jobban belegondoltok, nem is kell olyan messzire menni, hogy lássuk, van ebben az elméletben valami, hiszen kicsiben ezzel a jelenséggel mindenki találkozott már az életében, aki tanult bármilyen idegen nyelvet. Vagy azért, mert nagyon nehezen állt rá arra az agya, hogy ne magyarul akarja megfogalmazni, amit más nyelven mondani akar, vagy azért, mert már eljutott arra a szintre, amikor átállt a gondolkodása az adott nyelvre. Én magam, mint lelkes nyelvtanuló – mindig van egy újabb nyelv, amiért rajongani kezdek, és olyankor nagy elánnal vetem bele magam a tanulásba – gyakran tapasztaltam azt, hogy amint sikerült elérnem, hogy az agyam az adott nyelven gondolkodjon, az másfajta világszemléletet is adott. Például amikor egy jobbról balra író nyelvet tanultam, és sikerült teljesen belevesznem egy-egy szövegbe, akkor valahogy a gondolkodásom is megfordult. Nehéz ezt elmagyarázni, de azért megpróbálom. Meggyőződésem, hogy azokkal a jelrendszerekkel, amikkel gyermekkorunkban találkozunk, és amiket el is sajátítunk, egyfajta logikai rendszert is kapunk. Aztán ez alapján a logikai rendszer alapján indulunk el az életbe, és ez határozza meg azt is, hogy hogyan állunk például egy probléma megoldásához. Amikor ezt a bizonyos jobbról balra író nyelvet egyetemistaként tanultam, és meg kell, hogy mondjam, nagyon szerettem is, azt tapasztaltam, hogy kezdek másként hozzáállni a dolgokhoz, azt hiszem, úgy lehetne ezt a legjobban megfogalmazni, hogy másfajta logika mentén kezdtem el gondolkodni. Egészen más tűnt fel az engem körülvevő dolgokból, másként közelítettem meg egy-egy kérdést. 

Ez persze egy szélsőséges példa, de ezt az is tapasztalhatja, aki egy olyan mai modern nyelvet tanul, aminek írásrendszere hasonló a miénkhez. Sőt, az is köztudott, hogy a programozók egészen másként gondolkodnak, mint a földi halandók. Másként állnak hozzá az élet dolgaihoz, részekre bontják a problémákat, és úgy próbálnak megoldást keresni a dolgokra. És szerintem ez amiatt van, mert megtanulnak néhány programnyelvet, és az egy egészen más logikai rendszert ad nekik. Ezt én is tapasztalom, mivel a férjem programozó, és remekül szoktam szórakozni, amikor fültanúja vagyok egy-egy beszélgetésnek, amit a kollégáival folytat. Olyan nincs, hogy ha felteszel nekik egy kérdést, ne kérjenek pontosítást, vagy a peremfeltételek szűkítését. Szóval egyszerű földi halandóként irtó vicces helyzetek szoktak kialakulni, ha összejövünk a "kockákkal".  

Például amikor egy rádióműsorban feltették a kérdést, hogy hány híd ível át Budapesten a Duna fölött, több órán keresztül folyt a vita, hogy vajon milyen feltételekkel, milyen válaszok születhetnek. A következő volt a problémájuk ezzel az egyszerűnek tűnő kérdéssel: Mind a két végének Budapesten kell lennie? Az M0-ás híd egy hídnak számít vagy kettőnek, hisz a két útpálya külön hídon fut? A Hajógyári szigetre bevezető hidak is beleszámítanak-e, mert nem Budáról Pestre vezetnek, csak a Duna egyik ágát ívelik át? A gyalogoshidak is beletartoznak? 

Végül megegyeztek abban, hogy a peremfeltételektől függően a válasz 9 és 24 között mozog. 

Bocsánat a kis kitérőért, de szerettem volna elmondani, miért is talált be nálam annyira ez az elmélet.

Az imént felvázoltam nektek egy elméletet, ami nagyon tetszett, ám a könyvről írt értékelésemben megígértem, hogy szólok pár szót a regényben megjelenő agymosásról is, mivel elég szépen nyomon követhető. Ne ijedjen meg senki, nem fogom elspoilerezni, hogy pontosan hogyan jelenik meg benne, csak leírom a lépéseit, és a többit rátok bízom. Ha már olvastátok, akkor gondoljátok végig, milyen szépen kidolgozta ezt az író, ha pedig csak most kezdtek hozzá, akkor ez talán egy kis segítséget jelent majd, hogy biztosan észrevegyétek.

Ez Robert Lay Lifton pszichiáter nyolc lépéses modellje, amit a Thought Reform and the Psychology of Totalism című művében fogalmazott meg.

1. A környezet kontrollálása – Az információk megszűrése és az egyén lehető legteljesebb elszigetelése 

2. Mitikus manipuláció – a vezető különleges tulajdonságokkal való felruházása, amely feljogosítja őt a világ teljes újraértékelésére; 

3. A lelki tisztaság megkövetelése – tanulságtétel a csoport ideológiájához való elkötelezettség mellett; 

4. Megbánás – a csoport által bűnként definiált cselekedetek nyilvános megbánása

5. Szent tanítás – a csoport vezetője isten nevében beszél és az általa képviselt tanok minden más ideológia fölött állnak; 

6. Sajátos csoportnyelv – a csoport sajátos nyelvezete a tagokat egyben a csoport gondolkodásmódjának átvételére kényszeríti; 

7. A doktrína primátusa – A doktrína fontosabb, mint az egyén, vagyis bármit tapasztalt is addig valaki, bármit gondol is a dolgokról, azt háttérbe kell szorítania annak érdekében, hogy egy magasztosabb cél vagy tan érvényesülhessen.  

8. A létezés tagadása – minden csoporton kívüli személy tudatlanként és hitetlenként való megbélyegzése és ennél fogva értéktelen a csoport tagjainak szemében. 

Bár ennek a nyelvezete egyértelműen a szekták és a diktatórikus rendszerek módszereiről szól, ha a könyvben ábrázolt környezetbe belehelyezitek, meglátjátok, mennyire szépen illeszkednek a lépések ahhoz, amit az egyik szereplő használ annak érdekében, hogy átprogramozza a rábízottak agyát a saját céljai érdekében.

Források: Wikipedia 

                Doksi 

                Gondolatok Magazin 

                https://archive.org/details/ThoughtReformAndThePsychologyOfTotalism