Miával találkozhattatok már néhány alkalommal, hiszen írt már a blogra. Ezúttal azonban egy kicsit kilépett a komfortzónájából, és úgy döntött, egy sci-fit hoz nektek. Bevallom őszintén, nagyon meglepett, mivel bár szeretem a sci-fiket, sajnos több ízben is beletört a bicskám A marsiba. Pedig tetszett a humora, az alapgondolata, és még Watney is szimpatikus volt, de valahogy azt éreztem, nem ragad magával. Sőt, a filmért odavoltam, pedig ez nálam ritka, mármint, hogy a könyv nem jön be, de a film igen. Éppen ezért nagyon örültem, amikor Mia jelezte, hogy neki tetszett és szívesen ír róla.
Íme hát Mia értékelése A marsiról!
Andy Weir – A marsi
Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.
Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.
Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.
De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?
Mostanában mindenhol a film plakátjába botlottam, és eszembe jutott, hogy van nekem egy ugyanolyan című könyvem. Gondoltam, ha van annyira jó, hogy filmet készítsenek belőle, ideje elolvasnom. Nekikezdtem hát, és azt kell mondjam, nem bántam meg. Sőt!
Nézzük a történetet!