Mit is mondhatnék azon kívül, hogy imádtam? Minden sorát, minden fordulatát, minden karakterét! Ez a könyv úgy tökéletes, ahogy van!
Vivien Holloway – Végtelen horizont
Becky Dwyer három évvel ezelőtt hozott egy rossz döntést, és most eljött az idő, hogy megfizesse az árát.
Egy olyan világban, ahol az elektromosság csak háromezer méteres magasság felett elérhető, a légjárók biztosítják a kereskedelem áramlását. Becky egész életét nagybátyja, Duke Barton hajóján töltötte, és soha nem is tervezte, hogy ezen változtatni fog. Három évvel ezelőtt azonban üzletet kötött a kétes hírnevű Nick Mattockkal, aki most behajtja a lányon a tartozását. A műszerészlány hirtelen sokkal távolabb kerül az otthontól, mint azt valaha képzelte volna. Eddigi kényelmes világa darabokra hullik. Helyt kell állnia egy olyan legénység tagjaként, melynek legalább a fele hajdani kalózokból áll, miközben megpróbál megtenni mindent, hogy visszajuthasson a nagybátyjához. Azonban kénytelen ráébredni, hogy ez koránt sem lesz olyan egyszerű, és nem csak azért, mert Nick minden lépését szemmel tartja. Hamarosan nem csak az ő, de Duke élete is veszélybe kerül, és megoldást kell találnia, ha nem akarja elveszíteni azokat, akiket szeret.
A Winie Langton történetek, a Morrighan sorozat, és a Pokoli szolgálat szerzőjének új regénye!
Egy olyan világban, ahol az elektromosság csak háromezer méteres magasság felett elérhető, a légjárók biztosítják a kereskedelem áramlását. Becky egész életét nagybátyja, Duke Barton hajóján töltötte, és soha nem is tervezte, hogy ezen változtatni fog. Három évvel ezelőtt azonban üzletet kötött a kétes hírnevű Nick Mattockkal, aki most behajtja a lányon a tartozását. A műszerészlány hirtelen sokkal távolabb kerül az otthontól, mint azt valaha képzelte volna. Eddigi kényelmes világa darabokra hullik. Helyt kell állnia egy olyan legénység tagjaként, melynek legalább a fele hajdani kalózokból áll, miközben megpróbál megtenni mindent, hogy visszajuthasson a nagybátyjához. Azonban kénytelen ráébredni, hogy ez koránt sem lesz olyan egyszerű, és nem csak azért, mert Nick minden lépését szemmel tartja. Hamarosan nem csak az ő, de Duke élete is veszélybe kerül, és megoldást kell találnia, ha nem akarja elveszíteni azokat, akiket szeret.
A Winie Langton történetek, a Morrighan sorozat, és a Pokoli szolgálat szerzőjének új regénye!
A steampunk, mint műfaj már Bethany Griffin Masque of the Red Death sorozatánál megvett magának, és soha nem gondoltam volna, hogy egy magyar író könyve lesz az, ami felér majd a nagy kedvencemhez, különösen mivel hazánkban még igencsak gyerekcipőben jár ez az irányzat. Persze a fülszövegből sejthettem volna, hogy így lesz, mégis meglepetésként ért az első éjszaka, amit ébren töltöttem a Végtelen horizont miatt. Minden megvan benne, ami egy jó kis történethez kell, szerethető karakterek, izgalmas akciójelenetek és egy világ, ami kellőképpen megmozgatja az olvasó fantáziáját!
A könyv egy kis alapozással indul, kapunk egy rövid ismertetőt arról, hogyan is alakult ki az a világ, amelyben majd a történetünk játszódik. Itt kiderül, hogy a harmadik világháború során bevetett atombombáknak köszönhetően háromezer méter magasság alatt nem működik az elektromosság, így a Föld teljes lakossága kénytelen volt ehhez igazítani az életét. A kereskedelem egy ideig csak a partok mentén működött jól, aztán jött az ötlet, hogy építsenek léghajókat, amik elektromos energia nélkül is képesek a megfelelő magasságba emelkedni, ahhoz, hogy a műszerek bekapcsolhassanak. Persze a világfelépítés ennél bonyolultabb, de nem szeretnék mindent ellőni.
Majd azonnal bele is vágunk! 2140-ben járunk, ahol az árva Becky Dwyer éli korántsem hétköznapi életét a nagybátyjával, Duke Bartonnal és annak legénységével. A lány tulajdonképpen egy léghajón, a Lélekvesztőn nőtt fel, ahol védett környezetben kóstolhatott bele mindenbe, amivel egy ilyen repülőszerkezet vezetése jár. Három évvel ezelőtt azonban nagyot hibázott, és most eljött az ideje annak, hogy ezért megfizessen, így aztán egy este kénytelen kiosonni a házukból, és csatlakozni a nem túl jó hírnévnek örvendő Nick Mattockhoz és annak legénységéhez. Bár a helyzete így sem túl rózsás, ám ez hamarosan fokozódik, amikor fény derül arra, hogy Becky egy, a háttérben meghúzódó, sokkal nagyobb terv része.
Már magával a világfelépítéssel megfogott a könyv rögtön az első oldalon! Odavagyok azokért a történetekért, amik kizökkentenek a jól megszokott világom keretei közül. És mi mással lehetne ezt jobban megoldani, ha nem azzal, hogy elveszik az áramot? Nincs tv, nincs számítógép, bye-bye virtuális világ, kedves felvilágosult és modern társadalom, itt az idő, hogy újra leszállj a Földre! Imádtam! Bár meg kell, hogy valljam őszintén, kicsit nagyobb szerepet is kaphatott volna ez az egész a történetben, de mivel nagyrészt a levegőben játszódik a történet, így megbocsátható volt, hogy ez esetben valóban csak alapozásnak minősült az érdekes világismertetés. Ezek után csak az orvosi beavatkozások, a fegyverek és a léghajók igazolására szolgált ez az egész, de azért még reménykedem abban, hogy valami csoda folytán visszatér ez a világ Vivien Holloway műveiben, és akkor többet kapunk majd ebből! Persze, azt sem bánnám, ha ez a történet folytatódna! (Kérlek, kérlek, kérlek!)
A regény eszméletlenül jó dinamikával bír, szinte egy pillanatra sem lankadt a figyelmem, mivel minden oldal újabb és újabb izgalmakat rejtett. Az írónő nagyon jól adagolta a humort és az akciót, hol az egyikkel, hol a másikkal vett le a lábamról. És ami kész csoda, egyáltalán nem éreztem azt, hogy egyetlen logikátlan esemény is lett volna a könyvben. Minden teljesen logikus, jól érthető, mégis sok esetben váratlan volt. És ezt most itt meg is magyarázom. A mostanában "divatos" fantasykben gyakran kapunk instant helyzeteket és karaktereket. Mit értek instant alatt? Azt, amikor összegyűjtenek egy halom a műfajra, vagy a szereplőkre jellemző vonásokat, és azt mindjárt az elején beleszórják a regénybe, és már azonnal fogyasztható is. Így aztán ömlesztve kapunk meg mindent a könyv elején, ettől pedig minden kiszámíthatóvá válik, előre meg lehet jósolni a dolgok alakulását és a "jellemek" döntéseit. Nem mondom, hogy ebben a regényben nem volt olyan, ami sejthető volt, de ami különösen tetszett benne, hogy nem használt instant helyzeteket, minden sajátos volt benne, és éppen emiatt egyedire sikerült a történet. Olvasás közben egyetlen percig sem éreztem azt, hogy jééé, ezt már olvastam valahol, vagy hogy ó, ez ismerős helyzet! Ez pedig kimondottan felüdítő volt!
A szereplők pedig... Sokrétűek voltak, nem játszották ki azonnal minden kártyájukat, hanem szép lassan, oldalról oldalra ismerhettem meg a jellemüket, ami, akárcsak a való életben, úgy itt sem volt csak fekete vagy fehér! Na, erre mondom én azt, hogy igényes ifjúsági irodalom!
És ha már a szereplők szóba kerültek, akkor el kell mondanom azt is, hogy igazán megszerettem őket! Becky nagyon jó kis karakter volt, könnyen tudtam azonosulni vele. Kicsit nagyszájú, kicsit meggondolatlan, de azért a helyén van a szíve, és ha kell, kész cselekedni. Tetszett, hogy bár az elején még elgondolkodott azon, vállalja-e a tettei következményét, vagy inkább hárítsa át azt a nagybátyjára, de a végére ez már nem is volt kérdés. Erős, határozott, mégis nagyon sebezhető karaktert sikerült alkotnia az írónőnek, és talán ez volt a legszebb az egészben! Összetett karakter volt!
Mindig egy újabb és újabb oldalát mutatta meg, soha nem lehetett tudni, mire számíthat tőle az ember. Nagyon élveztem, amikor meglepett egy-egy újabb sajátos ötletével vagy tervével! És a történet végére nagyon sokat fejlődött, azt hiszem mondhatom azt is, hogy kislányból felnőtt nővé érett, aki immár felelősségteljes döntéseket képes hozni.
Aztán ott van Nick Mattock! Áh... Hát, nem egyszerű róla beszélni, tipikusan az a karakter, aki már az első pár percben rabul ejtette a szívem, és akárcsak Beckyt, úgy őt sem ismerjük ki igazán. Persze voltak sejtéseim az érzéseit és a személyiségét illetően, de csak szépen lassan tárulkozott ki, és fokozatosan nyílt meg. Odavoltam a közte és a lány között lezajló szópárbajokért! Ahogyan a háttértörténetéért is!
A mellékszereplőket illetően voltak olyanok, akikről jó lett volna többet megtudni. Ilyen volt Duke, Becky nagybátyja, és Mabel is, aki igazán érdekes személyiségnek bizonyult. És persze a főgonoszról is szerettem volna többet megtudni! Tudom, ez az én defektem, de érdekel, ki mitől olyan, amilyen, és ebben az esetben, tekintve, hogy egy kalózról beszélünk, érdekelt volna, hogyan és miként szerzett magának olyan tekintélyt, amivel bírt. No, meg még sok minden más is, amit, mivel nem szeretnék spoilerezni, most inkább nem említenék meg.
Mindent összevetve, erről a regényről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, mivel sikerült belopnia magát a szívembe! Aki igényes és izgalmas fantasyt keres, annak bátran ajánlom a Végtelen horizontot, nem fog csalódni!
A könyv egy kis alapozással indul, kapunk egy rövid ismertetőt arról, hogyan is alakult ki az a világ, amelyben majd a történetünk játszódik. Itt kiderül, hogy a harmadik világháború során bevetett atombombáknak köszönhetően háromezer méter magasság alatt nem működik az elektromosság, így a Föld teljes lakossága kénytelen volt ehhez igazítani az életét. A kereskedelem egy ideig csak a partok mentén működött jól, aztán jött az ötlet, hogy építsenek léghajókat, amik elektromos energia nélkül is képesek a megfelelő magasságba emelkedni, ahhoz, hogy a műszerek bekapcsolhassanak. Persze a világfelépítés ennél bonyolultabb, de nem szeretnék mindent ellőni.
Majd azonnal bele is vágunk! 2140-ben járunk, ahol az árva Becky Dwyer éli korántsem hétköznapi életét a nagybátyjával, Duke Bartonnal és annak legénységével. A lány tulajdonképpen egy léghajón, a Lélekvesztőn nőtt fel, ahol védett környezetben kóstolhatott bele mindenbe, amivel egy ilyen repülőszerkezet vezetése jár. Három évvel ezelőtt azonban nagyot hibázott, és most eljött az ideje annak, hogy ezért megfizessen, így aztán egy este kénytelen kiosonni a házukból, és csatlakozni a nem túl jó hírnévnek örvendő Nick Mattockhoz és annak legénységéhez. Bár a helyzete így sem túl rózsás, ám ez hamarosan fokozódik, amikor fény derül arra, hogy Becky egy, a háttérben meghúzódó, sokkal nagyobb terv része.
 |
| Ha túl kicsi lenne a kép, kattints rá a nagyításhoz! |
Már magával a világfelépítéssel megfogott a könyv rögtön az első oldalon! Odavagyok azokért a történetekért, amik kizökkentenek a jól megszokott világom keretei közül. És mi mással lehetne ezt jobban megoldani, ha nem azzal, hogy elveszik az áramot? Nincs tv, nincs számítógép, bye-bye virtuális világ, kedves felvilágosult és modern társadalom, itt az idő, hogy újra leszállj a Földre! Imádtam! Bár meg kell, hogy valljam őszintén, kicsit nagyobb szerepet is kaphatott volna ez az egész a történetben, de mivel nagyrészt a levegőben játszódik a történet, így megbocsátható volt, hogy ez esetben valóban csak alapozásnak minősült az érdekes világismertetés. Ezek után csak az orvosi beavatkozások, a fegyverek és a léghajók igazolására szolgált ez az egész, de azért még reménykedem abban, hogy valami csoda folytán visszatér ez a világ Vivien Holloway műveiben, és akkor többet kapunk majd ebből! Persze, azt sem bánnám, ha ez a történet folytatódna! (Kérlek, kérlek, kérlek!)
A regény eszméletlenül jó dinamikával bír, szinte egy pillanatra sem lankadt a figyelmem, mivel minden oldal újabb és újabb izgalmakat rejtett. Az írónő nagyon jól adagolta a humort és az akciót, hol az egyikkel, hol a másikkal vett le a lábamról. És ami kész csoda, egyáltalán nem éreztem azt, hogy egyetlen logikátlan esemény is lett volna a könyvben. Minden teljesen logikus, jól érthető, mégis sok esetben váratlan volt. És ezt most itt meg is magyarázom. A mostanában "divatos" fantasykben gyakran kapunk instant helyzeteket és karaktereket. Mit értek instant alatt? Azt, amikor összegyűjtenek egy halom a műfajra, vagy a szereplőkre jellemző vonásokat, és azt mindjárt az elején beleszórják a regénybe, és már azonnal fogyasztható is. Így aztán ömlesztve kapunk meg mindent a könyv elején, ettől pedig minden kiszámíthatóvá válik, előre meg lehet jósolni a dolgok alakulását és a "jellemek" döntéseit. Nem mondom, hogy ebben a regényben nem volt olyan, ami sejthető volt, de ami különösen tetszett benne, hogy nem használt instant helyzeteket, minden sajátos volt benne, és éppen emiatt egyedire sikerült a történet. Olvasás közben egyetlen percig sem éreztem azt, hogy jééé, ezt már olvastam valahol, vagy hogy ó, ez ismerős helyzet! Ez pedig kimondottan felüdítő volt!
A szereplők pedig... Sokrétűek voltak, nem játszották ki azonnal minden kártyájukat, hanem szép lassan, oldalról oldalra ismerhettem meg a jellemüket, ami, akárcsak a való életben, úgy itt sem volt csak fekete vagy fehér! Na, erre mondom én azt, hogy igényes ifjúsági irodalom!
 |
| Ha a kép maga nem is, de a hangulata mindenképpen illik a Végtelen horizonthoz |
És ha már a szereplők szóba kerültek, akkor el kell mondanom azt is, hogy igazán megszerettem őket! Becky nagyon jó kis karakter volt, könnyen tudtam azonosulni vele. Kicsit nagyszájú, kicsit meggondolatlan, de azért a helyén van a szíve, és ha kell, kész cselekedni. Tetszett, hogy bár az elején még elgondolkodott azon, vállalja-e a tettei következményét, vagy inkább hárítsa át azt a nagybátyjára, de a végére ez már nem is volt kérdés. Erős, határozott, mégis nagyon sebezhető karaktert sikerült alkotnia az írónőnek, és talán ez volt a legszebb az egészben! Összetett karakter volt!
Mindig egy újabb és újabb oldalát mutatta meg, soha nem lehetett tudni, mire számíthat tőle az ember. Nagyon élveztem, amikor meglepett egy-egy újabb sajátos ötletével vagy tervével! És a történet végére nagyon sokat fejlődött, azt hiszem mondhatom azt is, hogy kislányból felnőtt nővé érett, aki immár felelősségteljes döntéseket képes hozni.
Aztán ott van Nick Mattock! Áh... Hát, nem egyszerű róla beszélni, tipikusan az a karakter, aki már az első pár percben rabul ejtette a szívem, és akárcsak Beckyt, úgy őt sem ismerjük ki igazán. Persze voltak sejtéseim az érzéseit és a személyiségét illetően, de csak szépen lassan tárulkozott ki, és fokozatosan nyílt meg. Odavoltam a közte és a lány között lezajló szópárbajokért! Ahogyan a háttértörténetéért is!
A mellékszereplőket illetően voltak olyanok, akikről jó lett volna többet megtudni. Ilyen volt Duke, Becky nagybátyja, és Mabel is, aki igazán érdekes személyiségnek bizonyult. És persze a főgonoszról is szerettem volna többet megtudni! Tudom, ez az én defektem, de érdekel, ki mitől olyan, amilyen, és ebben az esetben, tekintve, hogy egy kalózról beszélünk, érdekelt volna, hogyan és miként szerzett magának olyan tekintélyt, amivel bírt. No, meg még sok minden más is, amit, mivel nem szeretnék spoilerezni, most inkább nem említenék meg.
Mindent összevetve, erről a regényről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, mivel sikerült belopnia magát a szívembe! Aki igényes és izgalmas fantasyt keres, annak bátran ajánlom a Végtelen horizontot, nem fog csalódni!
A könyvért köszönet a Főnix Könyvműhelynek!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése