2016. március 17. | By: KE Katica

Holden Rose – Howard Matheu különös esetei 2. – A Nyúl akta

Ritka, amikor egy folytatásnak sikerül felülmúlnia az első rész színvonalát. Holden Rosenak azonban sikerült A harmadiknál is jobb történetet írnia, és ismét levett a lábamról Howard Matheu különös eseteivel! 



Holden Rose – Howard Matheu különös esetei 2. – A Nyúl akta


Howard Matheu vagyok, nyolc és fél éves, és nem nyomozok soha többé. 
Nita és Gil, a két barátom úgy gondolta, detektívnek lenni jó dolog. Segítünk a kisebbeknek, leleplezzük a rossz embereket, és közben jól szórakozunk. A Nyúl akta teljesen ártatlan ügynek indult, mégis olyan fordulatot vett, amire senki sem számíthatott. 
Ez a baj nem talált volna ránk, mi kerestük magunknak. A többiek még a végére akarnak járni, de én már nem. 
Leírtam ide azt, amit tudnod kell, neked és mindazoknak, akik kíváncsiak rá, mi is történt valójában. 
Mielőtt belekezdesz, fontos, hogy tudd: ez nem mese! Ez egy detektívtörténet gyerekeknek.

Az alábbi linkeken többet is megtudhattok az íróról és a sorozatról!


Az előző kötet után bevallom, alig vártam már, hogy olvashassam a folytatást, de előtte még annyi dolgom volt, hogy úgy döntöttem, ha véget ér ez a nehezebb időszak, akkor ez a könyv lesz majd a jutalmam. Régi játék ez nálam, azt hiszem, még az egyetemen kezdtem, amikor egy-egy nehéz és félelmetes vizsga előtt beígértem magamnak valamit, amit csak akkor kapok meg, ha mindent megtettem a vizsga sikere érdekében. Mivel ez akkoriban bevált, hát átmentettem az életem későbbi szakaszába is. És azt kell mondjam, ebben az esetben is működött! A Nyúl aktának sikerült teljesen magával ragadnia és kikapcsolnia. Amíg olvastam, pár órára visszavedlettem gyerekké, és olyan bűnügyek nyomába eredhettem, amik nem terhelték meg a lelkemet. Ez az élmény pedig már nagyon, de nagyon kellett a küzdelmes hétköznapok után! Szóval ha olyan könyvet keresel felnőttként, ami megnevettet, és időnként a lelkedet is simogatja, akkor mindenképpen el kell olvasnod Howard Matheu történeteit! Elragadóbb és izgalmasabb gyerekkönyvet úgysem találsz ennél!

A történetet illetően A Nyúl akta ott folytatódik, ahol A harmadik abbamaradt. Howard és barátai túl vannak az első sikeres ügyükön, ami olyan veszélyekkel járt, hogy a kisfiú úgy dönt, többé nem kíván nyomozni. Ám Nita ebbe nem hajlandó belenyugodni, és a Crown Wood Titkos Társaságának nevében elvállal egy újabb ügyet. Miután Gil is úgy dönt, hogy folytatniuk kell bűnüldöző tevékenységüket, Howard is beadja a derekát, és a kis nyomozóiroda újra megnyitja kapuit. Ezúttal az elsős Patrick plüssnyulát kell felkutatniuk, ám ahogyan azt már megszokhattuk, a nyomozótrió sokkal nagyobb ügybe keveredik, mint az első pillantásra tűnik.




A humor, a szerethető karakterek és az izgalmas cselekmény ezúttal is elvarázsolt. Howard, Nita és Gil még mindig édes kölykök, akik egymásért és az igazságért bármire képesek! Ebben a részben egy kicsit több az akció és szabadabb teret kapnak a karakterek, hiszen már nem kell bemutatni őket az olvasóknak. Éppen ezért, bár önállóan is megállja a helyét a történet, azért, aki teheti, inkább az első résszel kezdjen. 
Talán ezért is szerettem jobban A Nyúl aktát, mint A harmadikat, mert már mindenkit ismertem, tudtam, kitől mire számíthatok, és ismerős barátként üdvözöltem a vagány Nitát, a páratlan megfigyelőképességgel rendelkező Gilt és a mindig tettre kész Howardot. Ez utóbbinak még sikerült meglepnie is a szarkazmusával, ami csak még színesebbé tette az amúgy sem hétköznapi kisfiú karakterét! 
És akkor még meg sem említettem milyen fantasztikusan imádnivaló csínyeket követ el ebben a részben a három jó barát! Őszintén, odavoltam az ártatlan, ám gyerekekre annyira jellemző apró kis huncutkodásokért! A hallgatózások, a vicces lebukások, a lógás... mind-mind annyi, de annyi kedves emléket idézett fel!
Emellett egy kicsit jobban beleláthatunk Howard családjának életébe is, közelebbről megismerhetjük újságíró apukáját, és a kisfiú kapcsolatát a testvérével, ami nagyon jót tett a történetnek. Nita és Gil családjáról már megtudhattunk ezt-azt A harmadikban, így most ezzel teljesebbé vált a kép. 

De nem csak ezekben adott többet ez a rész az előzőhöz képest, hanem azokban az értékekben is, amiket képvisel. Ugyanis ezúttal egészen komoly dolgok is szóba kerültek, úgy mint a barátság, a hűség, az önzetlenség, a kitartás és az elfogadás. És mindez nem szájbarágósan, nem tanítói célzattal, hanem finoman, szinte észrevétlenül, és természetesen gyereknyelven. Ezek azok az emberi értékek, amik szerintem manapság kihalófélben vannak, és amikre a kütyük világában élő gyerekeknek nagyobb szükségük van, mint valaha, és ezért is tartom nagyon jónak Holden Rose könyveit. Sok író nem tartja fontosnak, hogy adjon valami többet is a puszta szórakoztatásnál, ezért ha egy olyan könyv kerül elém, aminek van mondanivalója, ami egy kicsit tanít vagy szélesíti az olvasói látókörét, annak nagyon tudok örülni. Különösen így van ez a gyerekeknek szóló könyvek esetén. És most nem arról beszélek, amit anno óvodás koromban kellett csinálni, hogy minden mese után meg kellett fogalmaznunk egy mondatban, mi volt a mese tanulsága. Hanem azokról a történetekről beszélek, amik mind a mai napig eszembe jutnak, ha hasonló szituációba kerülök, és felidézem, mit tettek a történet szereplői. Ilyenek Holden Rose könyvei is, képesek arra, hogy formálják a gyerekek jellemét, hogy bátorságot adjanak, amikor annak híján van az ember, vagy, hogy megmutássák, mit jelent a barátság... és még hosszan sorolhatnám, mi mindent nyújthat ez a sorozat.
És ha már megemlítettem az emberi értékeket, amik szóba kerülnek a könyvben, akkor nem hagyhatom ki azt a példát sem, amit a drogok használatáról és annak hatásairól mond. Olyan sajátos, mégis közérthető példát hoz fel, amivel őszintén meglepett. 

De senki ne gondolja ezek után, hogy ez egy tanmese, mert a legkevésbé sem szeretném ezt az érzetet kelteni senkiben. Fantasztikus a humora, nagyon jó a felépítése, és teljesen mai a nyelvezete. Emellett olyan helyzeteket ír le, amik felszínre hozzák a gyermekkori emlékeket. Mindjárt az elején egy nagyon édes képpel nyit, ami a történet további kimenetelére nincs akkora hatással, hogy spoileres legyen, ezért elmesélem. Howard anyukája feszült, ezért sokszor ok nélkül is kiabál a gyerekeivel, a kisfiúnak pedig eszébe jut, mi van akkor, ha az anyukája már nem is anyukája többé, ha elrabolták az ufók, és most valaki más van a testében? Ezt pedig annyira cukin fogalmazza meg, hogy képtelenség nem nevetni rajta! Főként akkor, ha az embernek eszébe jut, hogy neki magának is voltak hasonló gondolatai gyerekként. Én is emlékszem hasonlóra – ne ítéljetek el, akkoriban ment az X-akták a tévében, az volt a hibás, nem én. Természetesen nem szabadott néznem, de azért ha résnyire nyitva hagytam a szobám ajtaját és megfelelő szögben feküdtem az ágyamon, akkor nagyjából láttam, mi történik benne, és bizony, amikor a szüleim vagy a bátyám furán viselkedtek, megvoltak az elméleteim azt illetően, mi történhetett velük. 

Arról már sok szó esett, hogy felnőttként mennyire élveztem ezt a regényt, de most essen szó arról is, hogy vajon a Harry Potterhez és az akciómesékhez szokott gyerekeknek is nyújthat-e valódi élményt a könyv? Azt gondolom igen. Számukra sem unalmas ez a detektívtörténet, mivel minden oldalon izgalmak várnak Howardra és barátaira. Ezek a kalandok pedig nem haladják meg azt a szintet, amivel egy gyerek is meg tud birkózni. Nem szeretem azokat a gyerekkönyveket, ahol a főhős nyakába olyan terheket és konfliktusokat akasztanak az írók, amiket reálisan egy korukbeli hús-vér kölyök ne tudna megoldani. Itt erről szó sincs, minden nagyon valószerű, és ahogyan azt már az előző résznél is írtam, egy ponton túl a felnőtteknek is jelentős szerepük van, amellett, hogy a háttérben szilárd bázisként ott állnak a gyerekek mögött. 

Ezek után, mit is mondhatnék még, azon kívül, hogy immár hivatalosan is rajongok Howard Matheu különös eseteiért, és már alig várom, hogy az író oldaláról letölthető novellákat is elolvashassam! 


Nálam kedvenc lett, ezért meg is kapta a maga 6 szívecskéjét. Kortól és nemtől függetlenül ajánlom mindenkinek!







0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése