Dani Atkins – Összetörve – Köd előttem, köd utánam...

,,A világ egy sötét, jégre és hóra épített hely és benne mi vagyunk egymásnak a lámpások. Ahogy ma este a lámpák halvány fényei idevezettek titeket, úgy vezetjük mi is egymást az élet hideg homályában. Sokan magukhoz ölelik a sötétséget, elrejtőznek benne, de nekünk erre semmi szükségünk. Lépjünk előre, és világítsunk egymásnak! A fény a lételemünk: nélküle gyámoltalanok, gyengék vagyunk, védtelenek, még lépteink is bizonytalanok. De ha akár csak a legkisebb világosságot látjuk magunk előtt, máris jobb: hívogat, vezet, és amint elérjük átölel. Ha pedig hozzáadjuk saját kicsi ragyogásunkat, erősebb lesz." 

/A. M. Aranth: Dobszó a ködben/

November közepe van, már javában benne járunk az év talán legszebb és legszínesebb évszakában, és nagy valószínűséggel már mindenki megtapasztalta azt a jelenséget, ami az autóba ülve veszélyes és zavaró, de egy dombtetőről lenézve lélegzetelállító, este hazafelé a sötét utcán viszont hátborzongató. Amikor a levegő ily módon besűrűsödik, bármi megtörténhet… Ezt az írók is nagyon jól tudják, és szívesen alkalmazzák egy-egy jelenet, fejezet vagy akár egy egész könyv megírása során. Mi, a Kis Könyves Bloggerek most a Köd előttem, köd utánam projekt keretében szeretnénk elhozni, és megmutatni nektek néhányat ezek közül. Igyekeztünk feltárni a köd minden árnyalatát, több oldalról megközelíteni a témát. 
A bejegyzéseink nagyon változatosak, lesznek könyv értékelések, kimaradt jelenetek, de még olyan könyvekről is írunk, amikről első ránézésre nem is gondolnád, hogy beleillik e fátyolos témába. Talán nem fogalmaztunk túl ködösen, de ha mégis, reméljük, mire vasárnap a közös projektünk véget ér, feloszlik az összes földig érő felhő, és mindenhol kisüt a nap!

Ködös emlékek, kissé zavaros történet, vagyis igazi novemberi olvasmány! A hangulata egyszerűen magával ragadó. A történet pedig... OMG! Azt hiszem, ez a legjobb YA könyv, amit mostanában olvastam.

Dani Atkins – Összetörve

Mit tennél, ha kapnál az élettől egy második esélyt? Rachel élete tökéletes. Jóképű párja, nagyszerű barátai vannak, és néhány héten belül egyetemre megy. Sosem volt még ilyen boldog. De egyetlen szívdobbanásnyi idő alatt kifordul a sarkaiból a világ. Öt évvel később Rachel még mindig nem tette túl magát a tragédián, amely mindent megváltoztatott. Hosszú idő után először tér vissza a szülővárosába, és nem tud szabadulni a gondolattól: mi lett volna, ha. Aztán egy esés következtében kórházba kerül. 
Miután felébred, azzal szembesül, talán mégis valóságos az élet, amiről álmodott. Képtelen megbízni a saját emlékeiben, ezért egyre mélyebbre merül ebben az új világban, ahol az elveszített férfi életben van, de ő mégis valaki más menyasszonya… 
Az Összetörve szívet melengető mese a szerelemről és a második esélyekről. A végén az olvasó is elgondolkodik majd, vajon két merőben eltérő szál vezethet-e ugyanahhoz a boldog befejezéshez.

Nagyon régóta itt csücsül a polcomon, de valahogy soha nem vettem a kezembe. Ám most, pár nappal az előtt, hogy a Kis Könyves Bloggerekkel a Köd előttem, köd utánam téma szellemében blogolunk együtt, újra a kezembe került, és nagyon megörültem neki. Bár fizikálisan nem jelenik meg a könyvben a köd, a történet nagyon is beleillik a sorba, hiszen az események igencsak ködösek, akárcsak a főszereplő emlékei...

Az alaptörténet kapcsán egy a Csaj kétszer című filmhez hasonló történetet vártam a megszokott YA klisék tengerével megtűzdelve. Szerencsére, egyáltalán nem ezt kaptam! És azt hiszem, minden elfogultság nélkül elmondhatom, imádtam az első sorától az utolsóig.

Az eredeti borító,
ami szerintem jobban illik a történethez

A történet egy kellemesnek ígérkező estével kezdődik, Rachel és középiskolai barátai a nyár végén az egyik utolsó együtt töltött estén vacsorázni készülnek egy étteremben. Mivel pár nap múlva mindannyian elutaznak, és különböző egyetemeken folytatják, az est hangulata az elválást idézi. A lányt ez különösen nehezen érinti, mert bár már nagyon elvágyik a kisvárosból, és szívesen elindulna az újságírói álmait megvalósító úton, de két számára fontos embertől is el kell búcsúznia: Jimmytől, akivel egészen kiskoruk óta a legjobb barátok, és Mattől, az irtó jóképű és nagyon gazdag családból származó fiújától. 
A kellemes estét azonban keresztülvágja egy baleset... Egy autó beleszáguld épp abba az ablakba, amelyik mellett a lány ül a barátaival. Mindenki időben elrohan, ám Rachel beszorul, és Jimmy rohan a segítségére. A fiú az életével fizet a lány életéért. A történet innentől két síkon halad tovább. Mindenkit megnyugtatok, nem párhuzamos a történetvezetés. Előbb az egyiket vezeti fel az írónő, majd később a másikat, és amikor már kellőképpen össze van zavarodva a lány, és vele együtt mi is, akkor jön a fekete leves.

Az egyik valóságban öt évvel később látjuk viszont Rachelt, akit teljesen összetört a baleset. Az arcán egy csúnya sebhely húzódik, amelyet nem hajlandó megműttetni, mivel magát hibáztatja a történtekért. Egy egyszerű titkárnő lett belőle, akinek az élete közel sem olyan csodás, amilyennek annak idején eltervezte. A baleset után elhagyta Mattet és vele együtt a várost is, ahol felnőtt. Az édesapja rákos, folytonos küzdelem az élete. Ám Rachel most kénytelen visszatérni a szülővárosába, mivel a legjobb barátnője, Sarah meghívja az esküvőjére. Azonban egy kisebb baleset következtében kórházba kerül, és amikor felébred, semmi sem olyan körülötte, mint amilyenre emlékszik.
Ebben a valóságban Jimmy nem halt meg, hanem Rachellel együtt megmenekült, ám eltávolodtak egymástól. A lány megvalósította az álmait, újságíró lett belőle, Matt eljegyezte, az édesapja pedig tökéletesen egészséges. 
Rachel nem érti, mi történik körülötte. Hiszen az egyik életéről élénk emlékei vannak, míg a másikról fogalma sincs. Hamarosan megpróbál utánajárni annak, mi történt vele, és melyik élete a valódi...

Hihetetlen történet hihetetlen izgalmakkal. Nagyon élveztem mind a két valóságot, és együtt izgultam Rachellel, amikor megpróbálta kibogozni a szálakat. És amikor már azt hittem, több meglepetésben nem lehet részem, akkor az írónő csavart még egy jó nagyot a történeten. Ha azt mondom, az egész egy brutális érzelmi hullámvasút volt, még nem mondtam semmit. Minél többet tudtam meg, annál nagyobb lett körülöttem a köd, hogy a végén a fény mindent bevilágítson és feloszlassa azt. De nem szeretném lelőni a végét, ezért a történetről nem is mondanék többet. Ellenben az érzésekről, amiket bennem keltett, már lenne mit megosztanom.

Mivel a két valóság éles ellentéte volt egymásnak, így a kettő hangulata is élesen eltért. Bevallom őszintén, nagyon élveztem a borongós részt. Tudom, tudom, nem vagyok normális, amiért azt élvezem, amikor a főhős szenved, és az egész élete egy tragédia körül forog, de én már csak ilyen vagyok. Az Alkonyat sorozatban is a 2. rész volt a kedvencem, amikor Bella és Edward külön voltak, és a lány próbált felépülni az őt ért csalódásból. Valami ilyesmit éreztem itt is. Imádtam a nem szokványos tragédiát, és azt, hogy teljesen összetört a főhős. Kíváncsi voltam, ebből mit lehet kihozni? Az írónő briliánsan ír egyébként, szóval az elejét végigbőgtem. Nagyon jól érzékeltette Rachel bűntudatát, azt, hogy az élete kisiklott, ő pedig bezárkózott. Annyira depressziós volt ez a rész, hogy képtelenség volt kivonnom a hatása alól magam. Gyászoltam vele együtt. Gyászoltam a legjobb barátot, az álmait, a kapcsolatait, az egész életét.
És vártam... Vártam, hogyan oldódik majd meg a helyzet? Egyáltalán megoldódhat? Képes lesz Rachel megbocsátani magának? És ha igen, az milyen irányba befolyásolja majd az életét? Nagyon, de nagyon megfogott ez a rész.

Aztán jött egy szebb, fényesebb valóság, amiben, mint kiderült, bár jobbak voltak a körülmények, még korántsem lehetett boldognak nevezni a főhőst. Érdekes volt vele együtt szembesülni egy merőben másik élettel. Sokszor álltam tanácstalanul a történtek előtt, és agyaltam, vajon mi történhetett? Választhat majd a két valóság között? Talán átvált misztikusba a történet? Vagy vannak elrejtett nyomok, amik alapján látnom kellene az teljes képet?
Totálisan összezavart Dani Atkins, és emiatt egyszerűen letehetetlen volt a könyv. Aztán közeledett a vége, és kezdtem megkönnyebbülni, már ott tartottam, hogy nem is érdekel a sok miért, csak az, hogy valami módon happy end lehessen a történet. Az utolsó fejezet után szépen le is tettem a könyvet, gondolván, ennél jobban már nem varrhatja el az írónő a szálakat, esetleg csak túltolja az egészet, és tesz bele egy kis giccses romantikát. Na, ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Mert az epilógus, amit csak pár nappal később olvastam el, megrágott majd kiköpött. Az utolsó sor után pedig csak álltam, és próbáltam összeszedni az állam: Te jó ég! Ezt egyszerűen nem hiszem el!

Rachel szerethető szereplő volt, bár bevallom, sokszor ezt csak annak köszönhette, hogy az első részben szimpatizáltam vele. Ott annyira össze volt törve, hogy kedvem lett volna belépni a könyv lapjaira és jól megölelgetni szegényt. Így mire a második életéig eljutottam, már megvett magának. És csak ez tudta ellensúlyozni a későbbi furcsa dolgait. Bár itt sem kell egetverő dolgokra gondolni! Szerethető szereplő maradt továbbra is. És ebben is zseniálisat alkotott Dani Atkins, hiszen a megváltozott körülményekkel együtt változott a főszereplő is. A lelkileg összetört, begubózott, bűntudattal küzdő lány szép lassan kijött a csigaházából. Igaz, csak a kíváncsiság hajtotta, de akkor is élmény volt olvasni.

Ezek után többet nem is tudok mondani, csak annyit, hogy még nagyon sok ilyen könyvet szeretnék olvasni! Hatalmas élmény volt, és egészen biztosan újra olvasom majd, csak előbb heverjem ki ezt az élményt! 

A Kis Könyves Bloggerek Köd előttem, köd utánam bejegyzéseit itt találjátok: