Erős kezdés, könnyek, totális katarzis... Aztán kissé erotikus, már-már nyálas folytatás. És végül... ÜTŐS befejezés... Igazi érzelmi hullámvasút. Így tudnám röviden összegezni Kim Karr Kötődés című könyvét. Azt hiszem nem túlzás, ha azt mondom, odavagyok ezért a sorozatért még a hibái ellenére is. A folytatás pedig remélem, hamarosan megérkezik.
Kim Karr - Kötődés
Végre magyarul is olvasható Kim Karr nagysikerű sorozata, a Connections!
Dahlia London lelkét apró darabokra törte egy kegyetlen tragédia. Úgy érzi, a szerelmével együtt a boldogságtól is búcsút kellett vennie. Örökre.
Hiába telnek az évek, a szomorúságot nem tudja maga mögött hagyni. Ám amikor megbízzák, hogy készítsen interjút River Wilde-dal, a The Wilde Ones zenekar frontemberével, akiért egy régi, véletlen találkozásuk óta titkon rajong, mindketten lángra gyúlnak. Minél több időt töltenek együtt, annál jobban elmélyül a kapcsolatuk. Dahlia végre elhiszi, hogy megtalálta a lelki társát.
A gyász és a folyton kísértő múlt azonban ismét a felszínre tör. Vajon elkezdődhet-e így kettejük közös jövője? Vagy az élet még tartogat elképzelhetetlen fordulatokat?
A sorozat különös történettel indul, tele fájdalmasan felkavaró és lüktetőn izgalmas dallamokkal, akárcsak az a kétarcú zenei világ, amelynek kulisszái mögé bepillanthat az olvasó.
Dahlia London lelkét apró darabokra törte egy kegyetlen tragédia. Úgy érzi, a szerelmével együtt a boldogságtól is búcsút kellett vennie. Örökre.
Hiába telnek az évek, a szomorúságot nem tudja maga mögött hagyni. Ám amikor megbízzák, hogy készítsen interjút River Wilde-dal, a The Wilde Ones zenekar frontemberével, akiért egy régi, véletlen találkozásuk óta titkon rajong, mindketten lángra gyúlnak. Minél több időt töltenek együtt, annál jobban elmélyül a kapcsolatuk. Dahlia végre elhiszi, hogy megtalálta a lelki társát.
A gyász és a folyton kísértő múlt azonban ismét a felszínre tör. Vajon elkezdődhet-e így kettejük közös jövője? Vagy az élet még tartogat elképzelhetetlen fordulatokat?
A sorozat különös történettel indul, tele fájdalmasan felkavaró és lüktetőn izgalmas dallamokkal, akárcsak az a kétarcú zenei világ, amelynek kulisszái mögé bepillanthat az olvasó.
Nagyon régóta szemezgetek már ezzel a könyvvel, angolul egyszer bele is kezdtem, de aztán kitört rajtam a Rule őrület és inkább azt olvastam angolul. Amikor meghallottam, hogy a WOW Kiadó kiadja ezt a könyvet, alig tudtam türtőztetni magam, mert azt éreztem, nekem ez azonnal kell! A Könyvhéten sikerült megkaparintanom és még aznap este bele is kezdtem. Egész éjjel olvastam. Igen, amint írtam is, kicsit túl sok volt benne a nyál, de a gyönyörű részletekbe menő érzelemábrázolás kárpótolt érte. Nézzük a részleteket...
Dahlia London mindenkit elveszített, aki csak közel állt hozzá. A szülei korán meghaltak, majd az egyetlen támasza, Ben, aki már gyermekkorától mellette állt, később pedig a vőlegénye lett, szintén meghal, méghozzá nem is akárhogyan, Dahlia szeme láttára ölik meg.
A lány érthető módon összeomlik a tragédia után, és a környezete hiába próbálja kirángatni borzalmas depressziójából, amibe a gyász kergette, a lány képtelen kivergődni belőle. Egészen addig, amíg egy nap a barátnője meg nem kéri, hogy tegyen neki egy szívességet. Készítsen egy riportot a The Wilde Ones zenekar frontemberével, River Wilde-dal.
River nem ismeretlen Dahlia számára, egy őrült éjszakán összefutottak már évekkel ezelőtt és olyan érzéseket keltett a lányban, amik halálra rémítették.
Most, az újabb találkozás során mindkettejükben újra élednek a régi érzések. Egy olyan újfajta kötődés, amit sem akkor, sem most egyikük sem képes megmagyarázni. Képtelenek távol tartani magukat a másiktól. Dahlia azonban még mindig nem lábalt ki a gyászából, ezért próbál egyensúlyozni a vesztesége és a benne éledt új szerelem között.
Kettejük tánca szenvedélyes és tele van érzelmekkel. Kim Karr olyan szépen írja le, amitől a legbagatellebb, leglerágottabb csont is érdekessé válik. Semmi új nincs ebben a könyvben, semmi olyan, amit ne olvastunk volna már máshol, de itt annyira belemegy minden érzésbe az írónő, amitől teljesen a könyv hatása alá kerültem.
Aki rendszeresen olvassa a blogot, tudja, hogy sem én, sem Belnis nem vagyunk oda az NA regényekért. Mégis igaza volt a WOW Kiadónak, amikor azt nyilatkozta, nem műfaj függő, melyik könyv jó és melyik nem az. Ebben az esetben ez a kijelentés abszolút megállja a helyét! Olyan szinten sikerült elvarázsolnia a történetnek, hogy elfelejtettem aludni, enni, inni, gyakorlatilag mindent, amíg olvastam. Teljesen kikapcsolt.
Fantasztikus jellemábrázolásokat kapunk, minden szereplő él, lélegzik, megkülönböztethető egymástól. Nagyon szépen készíti elő a következő részeket ezzel Kim Karr, hiszen a második rész kivételével - amiben Dahlia és River történetét folytatja - a többi részben a már itt megismert szereplők története rajzolódik majd ki.
Nagy pozitívuma még a könyvnek a zenei tagolás. A fejezetek címei egy-egy dalszöveg egy-egy sora vagy épp a címe. Nagyon tetszett ez a felosztás, annak ellenére, hogy a számokat nem tudtam meghallgatni, talán majd egy újraolvasásnál, amikor nem hajt ennyire a kíváncsiság, és képes leszek lassabban olvasni, velük együtt olvasom majd el.
Külön piros pont jár a fordítónak, aki serényen lábjegyzetezte nekünk, olvasóknak ezek fordításait, hogy az is, aki nem tud angolul, érthesse a jelentőségüket. Ezúton is köszönöm neki! Ahogyan a szerkesztőnek is, aki River dalainál meghagyta az angol szöveget is és alá írta a magyart. Ez így számomra sokkal élvezhetőbb volt, mivel olvasás közben mindig elgondolkodom azon, hogyan szólhat eredeti nyelven egy-egy dal vagy egy kifejezés. Így volt teljes az élmény, így érthettem meg teljesen Dahliát és Rivert, akiknek a zene olyan, mint a lélegzetvétel. Ez mindenképpen fokozta az élményt.
A legütősebb rész mégis azt gondolom, Dahlia gyászának leírása volt. Nem sokszor sírom el magam könyvön, de most ez történt. Konkrétan zokogtam, annyira átéreztem a fájdalmát. Borzasztó volt, amiken keresztülment. Más a helyében még ennél is jobban megzuhant volna. Ám Dahlia, bár még maga sem tudja magáról, micsoda túlélő. És imádtam milyen türelmes és elfogadó volt vele River. Pedig ahogyan a vége felé a River nézőpontú fejezetekből kiderült, nem is volt ez olyan egyszerű a számára annak a titoknak az ismeretében, amit a férfi őrzött.
A kissé krimibe hajló szál szintén adott egy kis fűszert a regénynek. Bár azt hiszem, mindent előre lehet(ett) sejteni, de még így is élvezhető volt.
Persze számos problémám is volt ezzel a regénnyel. Amint azt írtam is, egy idő után nagyon nyálas lett. Erotikus is, de az talán kevésbé zavart. Bár talán másként nem is lehetett volna érzékeltetni azt a fajta kötődést, ami a hősök között kialakult már az első találkozásukkor. A lelki társak között ez szerintem természetes, megmagyarázhatatlan, de épp ettől szép. Hiszen ilyen a szerelem! Ki tudná megmagyarázni, miért éppen abba szeretünk bele, akibe? Talán csak Jane Austin képes erre. Ahol a szerelem alapja a jellem tisztasága, a becsületesség stb. Ezzel persze nem leszólni akarom a regényeit, mivel én is imádom mindet! Csak azt gondolom, a valódi szerelem nem olyan, amilyennek ő ábrázolta. Ebből a szempontból Kim Karr talán jobban megragadja, milyen érzés is az, amikor az ember nem is érti miért, vagy hogyan, egyszerűen csak érzi, hogy az a másik az igazi. Összecsendül a két szív.
Amint azt már írtam is, kiszámítható volt, már az elején sejtettem azt, ami csak az utolsó pár oldalon derült csak ki. Illetve Bell szálánál is sejtettem, miféle összefonódás lehet Dahlia életével. Szóval emiatt egy icipicit csalódott vagyok. De ugyanakkor nagyon kíváncsi is. Ugyanis nagyon szeretném tudni, mit kezd az írónő azzal a szituációval, ami elé a hőseit állította. Különösebben nem izgulok, mert azért nagyvonalakban sejtem, mi fog történni. De azért jó lenne, ha máris a kezemben foghatnám a következő részt. Persze, tudom, telhetetlen vagyok... ez azt hiszem, könyvmoly vonás.
Kedvenc ugyan nem lett, de nagyon-nagyon tetszett!
River nem ismeretlen Dahlia számára, egy őrült éjszakán összefutottak már évekkel ezelőtt és olyan érzéseket keltett a lányban, amik halálra rémítették.
Most, az újabb találkozás során mindkettejükben újra élednek a régi érzések. Egy olyan újfajta kötődés, amit sem akkor, sem most egyikük sem képes megmagyarázni. Képtelenek távol tartani magukat a másiktól. Dahlia azonban még mindig nem lábalt ki a gyászából, ezért próbál egyensúlyozni a vesztesége és a benne éledt új szerelem között.
Kettejük tánca szenvedélyes és tele van érzelmekkel. Kim Karr olyan szépen írja le, amitől a legbagatellebb, leglerágottabb csont is érdekessé válik. Semmi új nincs ebben a könyvben, semmi olyan, amit ne olvastunk volna már máshol, de itt annyira belemegy minden érzésbe az írónő, amitől teljesen a könyv hatása alá kerültem.
 |
| Ben - Dahlia - River |
Aki rendszeresen olvassa a blogot, tudja, hogy sem én, sem Belnis nem vagyunk oda az NA regényekért. Mégis igaza volt a WOW Kiadónak, amikor azt nyilatkozta, nem műfaj függő, melyik könyv jó és melyik nem az. Ebben az esetben ez a kijelentés abszolút megállja a helyét! Olyan szinten sikerült elvarázsolnia a történetnek, hogy elfelejtettem aludni, enni, inni, gyakorlatilag mindent, amíg olvastam. Teljesen kikapcsolt.
Fantasztikus jellemábrázolásokat kapunk, minden szereplő él, lélegzik, megkülönböztethető egymástól. Nagyon szépen készíti elő a következő részeket ezzel Kim Karr, hiszen a második rész kivételével - amiben Dahlia és River történetét folytatja - a többi részben a már itt megismert szereplők története rajzolódik majd ki.
Nagy pozitívuma még a könyvnek a zenei tagolás. A fejezetek címei egy-egy dalszöveg egy-egy sora vagy épp a címe. Nagyon tetszett ez a felosztás, annak ellenére, hogy a számokat nem tudtam meghallgatni, talán majd egy újraolvasásnál, amikor nem hajt ennyire a kíváncsiság, és képes leszek lassabban olvasni, velük együtt olvasom majd el.
Külön piros pont jár a fordítónak, aki serényen lábjegyzetezte nekünk, olvasóknak ezek fordításait, hogy az is, aki nem tud angolul, érthesse a jelentőségüket. Ezúton is köszönöm neki! Ahogyan a szerkesztőnek is, aki River dalainál meghagyta az angol szöveget is és alá írta a magyart. Ez így számomra sokkal élvezhetőbb volt, mivel olvasás közben mindig elgondolkodom azon, hogyan szólhat eredeti nyelven egy-egy dal vagy egy kifejezés. Így volt teljes az élmény, így érthettem meg teljesen Dahliát és Rivert, akiknek a zene olyan, mint a lélegzetvétel. Ez mindenképpen fokozta az élményt.
A legütősebb rész mégis azt gondolom, Dahlia gyászának leírása volt. Nem sokszor sírom el magam könyvön, de most ez történt. Konkrétan zokogtam, annyira átéreztem a fájdalmát. Borzasztó volt, amiken keresztülment. Más a helyében még ennél is jobban megzuhant volna. Ám Dahlia, bár még maga sem tudja magáról, micsoda túlélő. És imádtam milyen türelmes és elfogadó volt vele River. Pedig ahogyan a vége felé a River nézőpontú fejezetekből kiderült, nem is volt ez olyan egyszerű a számára annak a titoknak az ismeretében, amit a férfi őrzött.
A kissé krimibe hajló szál szintén adott egy kis fűszert a regénynek. Bár azt hiszem, mindent előre lehet(ett) sejteni, de még így is élvezhető volt.
Amint azt már írtam is, kiszámítható volt, már az elején sejtettem azt, ami csak az utolsó pár oldalon derült csak ki. Illetve Bell szálánál is sejtettem, miféle összefonódás lehet Dahlia életével. Szóval emiatt egy icipicit csalódott vagyok. De ugyanakkor nagyon kíváncsi is. Ugyanis nagyon szeretném tudni, mit kezd az írónő azzal a szituációval, ami elé a hőseit állította. Különösebben nem izgulok, mert azért nagyvonalakban sejtem, mi fog történni. De azért jó lenne, ha máris a kezemben foghatnám a következő részt. Persze, tudom, telhetetlen vagyok... ez azt hiszem, könyvmoly vonás.
Kedvenc ugyan nem lett, de nagyon-nagyon tetszett!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése