Sophie Jordan - Tűzláng trilógia

A mostani poszttal a Tűzláng-trilógiát szeretném kivesézni. Az írásom rendhagyó lesz, mivel a sorozat három kötetéről egyszerre írok és nem külön-külön. Igazság szerint nem egyszerre olvastam. A trilógia első kötete a megjelenésekor, azaz 2013-ban került a kezembe. A másik két része viszont friss, mivel nemrég tudtam időt szakítani rá, hogy elolvassam.

"Elengedem a gondolataimat, és magamba szívok mindent, ami körbevesz: a szürkészöld levelű ágakat, a napfelkelte előtt izgő-moz­gó madarakat. Nyirkos köd öleli át a vádlimat. Lábujjaimat a durva talajba mélyesztem, és gondolatban megszámolom a kavicsokat a talpam alatt. Hirtelen megérzem az ismerős lökést a mellkasomban. Emberi külsőm leolvad, eltűnik, és helyét átveszi vastagabb drakibőröm."

Sophie Jordan – Firelight – Tűzláng

EGY FÉLTVE ŐRZÖTT TITOK. HALÁLOS ELLENSÉGEK. PUSZTULÁSRA ÍTÉLT SZERELEM. A drakik a sárkányok mai leszármazottai, akik képesek emberből sárkánnyá, és sárkányból emberré változni. A tűzokádás ritka képességével megáldott Jacinda még a drakik között is különlegesnek számít, mikor azonban lázadó természete miatt családja menekülni kényszerül az emberek világába, a lány nagyon nehezen tud beilleszkedni új közegébe. Közben egyre gyengül a benne élő draki szellem, és az egyetlen lény, aki képes életet lehelni Jacinda sárkány-énjébe nem más, mint a gyönyörű, rejtélyes Will. Csakhogy Will családja drakikra vadászik, ám Jacinda annak ellenére sem képes ellenállni a fiúnak, hogy tudja: nem csak saját életét, de a drakik legféltettebb titkát is kockára teszi. Mitikus erejű, magával ragadó történet egy lányról, aki szembeszállt az elvárásokkal, és akinek szerelme ősi tilalomfákat döntött le.

Nyomokban SPOILER-t tartalmaz!

Amikor először találkoztam a könyvvel, irtóra megörültem. Fantasy. Pipa. Alakváltók. Pipa. Sárkány alakváltók. Tripla pipa. Nem olvastam eddig olyan sárkány alakváltós könyvet, amire  azt mondanám, hogy hú igen végre, de ekkor a kezembe vettem a Tűzláng első részét, el kell hogy áruljam gyermeki csodálattal tekintettem rá.

Nem volt hibátlan, de annyira gyönyörűen ír az írónő, hogy azt már büntetni kéne.

Jacinda a fajtája között egyedülálló, mivel tűzokádó. A falkájában az egyetlen. Nagyon szeret drakiként élni, hiszen a draki élet ő maga. Természetesen a könyv elején már bajba kerül, mivel barátnőjével, aki vízdraki napnyugta előtt repülnek, amivel a falka szabályait megszegik. (Kis szabályszegő már szimpatikus volt.) A vadászok megtámadják őket, de érthetetlen módon az egyik annak ellenére, hogy rátalál Jacindára, elengedi. 

Mivel Jacindára a falka tenyészkancaként néz, így meg akarják büntetni, hogy többet ne kerüljön "bajba". (Hah de kedvesek, mi?) 

"Mit ér a biztonság, ha belül halott vagy?"

Az anyja az éjszaka leple alatt megszökik Jacindával és annak ikertestvérével Tamrával. A sivatagba viszi őket, ahol reményei szerint Jacindában meghal a draki. Jacinda folyamatosan küzd azzal, hogy megtarthassa az énjét és meglepő módon, ki éleszti fel benne a drakiját? A vadász, aki ugyanabba az iskolába jár, mint ő. Ez a vadász pedig Will.
Jacinda már attól majdnem átváltozik, hogy ránéz. (Valljuk be, nem volt rossz látványra a srác.) Kedveltem Jacindát, mert annak ellenére, hogy szenved attól, hogy a családja ki akarja belőle ölni a drakiját, ő mégis sokszor önfeláldozó tettet visz véghez. Ilyenkor mindig nőtt kicsit a szememben.
Ami kifejezetten tetszett az első részben, ahogy a drakikról ír. A repülésről, a manifesztálódásról és az, ahogy Will és Jacinda közötti sistergésről beszél szinte tapintható volt. 

Nagyon szépen ír az első szerelem okozta lángolásról, de nem, mégsem fordul át nyálas romantikába. Fantasy marad romantikus szállal, ami kifejezetten tetszett benne. Üdítő volt olvasni egy olyan lányról akinek az önmaga megtartása fontos. Bevallom néha idegesített az anyja és a testvére, hogy ők annyira emberek akartak lenni, hogy minden eszközzel kényszeríteni akarták Jacindát a változásra. Amit persze ő nagyon nem akart és folyamatosan lázadt ellene.
Azt hiszem az apjuk elvesztése őt viselte meg a legjobban. Tudom, ez lehet túlzó kijelentés, de az apa értette meg legjobban Jacindát, mert neki is fontos volt a draki énje.

Tamra viselkedése rémes volt. A suliban folyó klikkek világába is bepillantást nyerhetünk. Persze annak ellenére, hogy Jacinda próbál elvegyül a suli helyi főlibájának szemében szálka lesz. Természetesen a pasi miatt. Ez mondjuk kiszámítható volt.
Cassian felbukkanása meglepő fordulat volt, de valahol számítottam is rá. Elvégre a falka miért is hagyná, hogy az ő kis tűzokádója eltűnjön. 
A vége. Áhh. Az valami őrület volt, de mindent azért nem árulnék el, mert akkor mi értelme lenne elolvasni?

Nagyon izgalmas volt az első kötet és nem bírtam letenni annyira pörgős és akció dús volt. Egy éjszaka alatt kiolvastam és utána bizony sokáig áradoztam is róla. A borítója nagyon gyönyörű és jó érzés volt kézbe fogni, mert a nyomtatás és a kötés is megfelelőre sikerült. Ami mostanában sok könyv esetében ritka.

"Egymás mellett repülünk. Ennyi elég nekem."

A második részt már epekedve vártam, mert tudni akartam mi lesz tovább. A borító ugyanúgy gyönyörű volt. Örültem, hogy a dizájn megmaradt. 

Az első részben utáltam Tamrát. Annyira idiótán és gyerekesen viselkedett, hogy meg tudtam volna tépni. A második részben viszont kicsit megváltozott róla a véleményem. Azt hiszem kicsit jobban megértettem, hogy miért volt annyira undok Jacindával. Neki is nehéz volt, hogy a falkában ő egyedül nem manifesztálódott még. Ám az első rész végén mégis megtörtént. Na erre bizony nem számítottam. Ez üdítő meglepetés volt a könyv történésében. Itt kicsit megvezetett az írónő, bár Jacinda mindig vigasztalni próbálta Tamrát, hogy csak későn érő típus, de mégsem törődtek vele. Szerintem nem vették komolyan, pedig neki annak ellenére, hogy rosszul bántak vele mégis fontos volt a családja.

Sejtettem, hogy amint Cassian visszaviszi őket a falkához más lesz a világ. Jacinda a falka utálatának örvend és Tamra pedig az új képessége miatt a falka közkedvelt kis drakija lesz. Őszintén szólva itt nagyon kiakadtam. Addig semmibe vették és most hirtelen minden happy és rózsaszín? És Tamrát nem is zavarja. Sőt! Hát én tuti megmondtam volna a falkának, hogy dugják oda a hirtelen jött érdeklődésüket, ahol a nap sem süt. Éveken át semmibe vették, lenézték és most pedig mintha mi sem történt volna? Lehet számomra azért nem reális, mert én nem vagyok ilyen könnyen megbocsájtó ember.
Jacinda nem tudja elfelejteni Will-t, ezért ahogy a cím is utal rá szökést tervez. Ez a rész már vesztett a fényéből. Ugyanis átment szerelmi háromszögbe...

Erről már az The Ultimate Book TAG kapcsán írtam. Gyűlölöm a szerelmi háromszöget!
Jacinda hol Cassiant akarta, hol Willt és ez váltakozott. A draki világról alig szólt az írónő. Teljesen átfordult a regény szerelmi háromszögbe és ezt nagyon nem szerettem. Vártam, hogy hátha visszatér az első részben megszokott érzés. Nem írt rosszabbul az írónő, ezt nem vethetem a szemére, de a romantika teljesen elvitte az egész sztorit, és már nem kötött úgy le a történet. Lassabban haladtam, nem olvastatta magát a könyv. Aki szereti a romantikát annak biztos tetszeni fog, de egy olyan molynak, mint én akinek a fantasy elsőbbséget élvez a romantikával szemben annak ez már szenvedés volt. Cassian ellenszenves húgával együtt Jacindát elrabolják a vadászok. Jacinda Will segítségével megszökik, de Miram annyira bepánikol, hogy nem megy velük.
(Megjegyzés: Amikor először szó volt arról, hogy Miram láthatatlanná tud válni és elkezdtek furcsa dolgok történni, egyből tudtam, hogy ő az. Az egyáltalán nem volt csavar a könyvben.) 
Ismét büntetés vár Jacindára, de Cassian ötlete, hogy egyesüljenek óriási tetszést arat, így végül a falka szemében Cassian és Jacinda egy pár lesz. Itt sokszor feltettem a kérdést, hogy ez miért kellett? Úgy éreztem, ez teljesen felesleges volt, csakhogy egy koncot dobjunk be a kutyák közé.
Időközben Jacinda bűntudata győz és tervet kovácsol Miram kiszabadítására. Amihez persze csatlakozik Cassian, Will és Tamra is és így elindulnak, hogy megváltsák a világot. A második rész függő véggel zárul. Bár nem is várhattam volna mást.

"Nincs visszaút. Mögöttünk csak a halál van."

Bevallom a harmadik rész elég sokáig hevert a polcomon mielőtt neki kezdtem volna. A borító rémes volt. Az első rész képe nagyon rossz megvilágításban. :( Bár a külföldi felhozatalt elnézve nem a legrondább. A három kötet közül, ez volt a legvékonyabb, ami azért hatalmas csalódás volt. 
A második rész függő vége miatt vettem rá magam mégis, hogy tovább olvassam. Tudni akartam, hogy mi lesz a vége és reménykedtem, hogy az írónő visszatalál a régi stílusra. Hát nem. Én akartam szeretni tényleg, de a frász kitört attól, hogy Willt akarom, de Cassian annyira fontos nekem.
Persze szó volt az enkrószokról, a fogságról, Miram kiszabadításáról, de bevallom nem éreztem, hogy vitte volna a történetet. Jacinda állandó bizonytalansága őrjítő volt. Amíg az első részben határozott volt, nem akarta feladni a draki énjét, itt úgy volt annyira határozatlan. A szerelmi háromszöget persze tovább vitte az írónő. Azt nem hagyta abba, amivel nekem még nagyobb csalódást okozott. Az egész már-már borzalmas volt. Az a döntésképtelenség, amit Jacinda mutatott. Ő nem ilyen volt. Az első rész után nem ezt vártam. Nagyon nem.
Azt kell hogy mondjam, sokszor erőltetettnek éreztem az egészet. Eseménydús és pörgős volt, de egyszerűen nem volt igazi.
Az első részben kedveltem Willt és Jacindát, úgy a harmadik részre azt kell mondjam felidegesítettek. Rengeteg alkalommal ésszerűtlen döntéseket hoztak. Hiányzott, hogy a drakikról alig volt szó. 
Természetesen Jacinda pasiválasztása már az elején borítékolható volt. Ezért sem értettem, hogy miért kellett a sok felesleges dráma, mint például az egyesülés Cassiannal.

Összegezve a sorozatot nem lett méltó módon lezárva, nagyon sok nyitott kérdés maradt, amire soha nem kapunk választ. Az írónő stílusa magával ragadó, mert játszik a szavakkal és ezáltal a mondatokkal, így kár volt, hogy nem adott többet a sztoriba. Az első két részben sokat humorizált, de az utolsó rész szinte már mélabús volt és kicsit összecsapottra sikerült. Kicsit csalódtam a sorozatban, mert az első rész után fokozatosan elindultunk a lejtőn és csak a fal állított meg minket.

Kis extrát azért hoztam nektek. Az írónő írt még egy novellát, ami a harmadik rész után következik és a főszereplője Azure. (A fordítást köszönöm Ladybird-nek.)

Sophie Jordan lélegzetelállító önálló novellája a Tűzláng világán alapul.

Az azt hitte a nyári szünetet a családjával együtt tölteni jó buli lesz. Semmi bonyodalom. Csak egy gyors kirándulás, megnézik a vizet, és közben felkészül az első önálló évére. De aztán minden megváltozik, amikor megment egy fuldokló kislányt és találkozik Tate-tel – a leghelyesebb sráccal, akit valaha is látott. Tate felbolygatja a szívét, a terveit és az életét, de minél közelebb kerül hozzá a lány, annál nehezebb eltitkolnia, mi is ő valójában. Mivel nincs reményük a közös jövőre, a legutolsó, ami megtörténhet, hogy… egymásba szeretnek.  

Ez az önálló novella tökéletes azoknak, akik még nem olvasták a Tűzlángot és a rajongók számára is.