Izgalmas, lendületes, magával ragadó történet! Nem viccelek, képtelen voltam letenni, és amikor végül mégis megtettem, az álmaimat is rabul ejtette. Rég olvastam ilyen jó krimit.
Roboz Léna – Balkáni Árnyak
Az ezredforduló Budapestjén járunk.
A harmincéves, kisiklott életű újságírónő a kávéját szürcsölgeti a szerkesztőségben. Főszerkesztője új üggyel bízza meg, hogy bizonyítson: egy hazai korrupciógyanús ügyletet kéne felgöngyölíteni, melynek szálai a Balkánra vezetnek. Miközben a lány egyre mélyebbre ás, egy balkáni gyilkossági ügybe is beleszalad, és saját múltjában is szörnyű titokra lel. A Balkáni árnyak című krimi a társadalom egyik fontos rákfenéjét, a korrupciót járja körül.
Megvesztegető ajándékot ne fogadj el! (Kiv 23, 8)
A harmincéves, kisiklott életű újságírónő a kávéját szürcsölgeti a szerkesztőségben. Főszerkesztője új üggyel bízza meg, hogy bizonyítson: egy hazai korrupciógyanús ügyletet kéne felgöngyölíteni, melynek szálai a Balkánra vezetnek. Miközben a lány egyre mélyebbre ás, egy balkáni gyilkossági ügybe is beleszalad, és saját múltjában is szörnyű titokra lel. A Balkáni árnyak című krimi a társadalom egyik fontos rákfenéjét, a korrupciót járja körül.
Megvesztegető ajándékot ne fogadj el! (Kiv 23, 8)
Nem igazán rajongok a műfajért, ezt szeretném előre leszögezni. Általában vagy nem kötnek le a krimik, vagy annyira egy kaptafa mind, hogy nem látom értelmét egy újabbat elolvasni. Roboz Léna könyve viszont valamiért már azzal a csöppnyi kis fülszövegével is elsőre megfogott. Talán az aktualitása miatt, vagy azért, mert ez a történet végre nem a messzi Amerikában játszódik, hanem itt, hazánkban. Nem tudnám pontosan megmondani, mi vezetett ahhoz, hogy elolvassam, de talán nem is annyira lényeges. Ennél sokkal fontosabb, hogy az első sorától az utolsóig teljesen magába szippantott! Nem volt sablonos, nem rugaszkodott el olyan mértékben a valóságtól, mint sok esetben más krimik, és ami a legfontosabb, mindvégig olyan feszültség áradt a történetből, ami miatt csak gratulálni tudok az írónőnek! Már ha az álnév mögött valóban egy nő áll, de erről később még írok. Most azonban lássuk közelebbről is a sztorit!
Tóth Sára, a húszas éveiben járó újságírónő, egy diplomata lányaként sok országban sok mindent látott és tapasztalt. Élt Indiában, és a Balkán több országában, éppen emiatt talán keményebb, mint a kortársai. Az elmúlt évben azonban nem teljesített valami jól az újságnál, mivel Szerbiában élő, svéd származású szerelmével többnyire csak éjjel tudnak beszélgetni, és ez meglehetősen rányomja a bélyegét a munkájára. Emiatt a főnöke már nem bízik benne, és jelentős feladatokat nem ró ki rá. Azonban amikor az egyik nagy cég bejelenti, hogy a könyvvizsgáló problémát talált a tavalyi könyvelésükben, Sára kapja meg a lehetőséget, hogy az egyik szabadságon lévő munkatársa helyett részt vegyen a sajtótájékoztatón. Az egész ügy már messziről bűzlik, és ahogy Sára mind jobban beleássa magát, úgy egyre több mocsok kerül a felszínre. A lány kapcsolatainak és kitartásának köszönhetően egyre több dologra derül fény, és hamarosan a Balkánon találja magát, ahol a dolgok eldurvulnak. Érdekek és ellenérdekek feszülnek egymásnak, az egész középpontjában pedig ott áll Sára, aki még akkor sem hajlandó meghajolni, amikor az élete a tét.
A történet nagyon szövevényes, és bevallom, az elején egészen belezavarodtam a sok névbe, de ahogy egyre haladt előre a történet, úgy lettek egyre ismerősebbek a nevek is. Bár az egyik legviccesebb dolog az volt olvasás közben, amikor egy, a regény elején megemlített szereplőről gondolatban eldöntöttem, hogy egy alacsony, merev, szemellenzős ötvenes lehet, aztán úgy a közepe táján kiderült, hogy egy fiatal, magas, sportos srácról beszélünk. Valahogy a tulajdonságai alapján másra számítottam, de éppen ezért ő volt a legkellemesebb meglepetés a könyvben. Azt azonban még mindig nem tudtam eldönteni, hogy az író fogalmazott homályosan, vagy egyszerűen csak én tévedtem.
De visszatérve a cselekményhez, lenyűgözött az, amilyen bátran a korrupció témájához nyúlt az író! Egy ilyen, nagyon is aktuális témát ilyen nyíltan és ilyen éleslátással kezelni, elég merész dolog. A könyv olvasása közben többször is meglódult a képzeletem, elkezdtem hasonlóságokat keresni a regény és a valóság között, és bár konkrét esetet nem találtam, amire ráhúzható lenne a teljes történet, de számos olyan elemet igen, ami – ahogyan az a borítón is olvasható – maga a mai magyar valóság. Azok a jobbra-balra való kifizetések, furcsa lepapírozások, eltűnt milliók, hirtelen vezetőségváltások, a valódi felelősök elrejtése, és hogy sok esetben mit sem sejtő kis halakkal vitetik el a balhét, nagyon is ismerősek. Nem szeretnék politizálni, de mindenesetre nagyon elgondolkodtató olvasmány volt, amit talán azzal az indíttatással is kézbe lehet venni, hogy az ember szembesüljön vele, ez nem fikció, ezek a dolgok jelen vannak a mindennapi életünkben, és semmi sem fog változni mindaddig, amíg nem nézünk ezzel szembe, és nem teszünk ellene.
Bár többnyire női szemszöget kapunk, még a szerelmi szál sem szirupos, ami számomra bár üdítő, mégis nagyon furcsa. Valahogy annyira tárgyilagos, és racionális, ami miatt eltöprengtem azon, vajon ki is lehet az író valójában. A Roboz Léna egyértelműen nem egy valós név, az írásmód pedig inkább egy férfira utal, semmint egy nőre. Ez főként az érzelmi konfliktusok leírásán követhető nyomon. Bár Sára és az apja közötti kapcsolat talán arra engedne következtetni, hogy valóban egy nő áll a történet mögött, aki ezt a kötődést megélte, ám számomra ez nem volt meggyőzően megírva. Hiányzott az egészből az a fajta gyengéd szeretet, amit a maga teljességében csak egy kislány élhet meg az apukájával kapcsolatban, és ami akkor is kitart, amikor az apuka tetteiről lehull a lepel, és kiderül, a fényes páncél csak egy esendő embert takar. Ám nem ez az egyetlen eleme a könyvnek, ami elgondolkodtatott az író neme kapcsán.
A szerelmi kapcsolatok ábrázolása volt az, ami miatt komoly kétségeim támadtak. Ugyanis Sára furcsa módon reagál mind a nős szeretője dolgaira, mind a későbbi szerelemre, és ez esetben nem hinném, hogy csupán annyiról lenne szó, hogy egy nagyon kemény női karaktert kapunk, aki roppant céltudatos. Itt is azok a tipikus női dolgok hiányoztak, amiket talán csak mi nők veszünk észre, mivel sajnos vagy nem sajnos, valóban igaz az, hogy bennünket többnyire az érzelmeink vezetnek. Ez azonban Sára esetében nem így volt. Annyira hideg fejjel folytatott viszonyt a nős barátjával, majd amikor beköszöntött az életébe az igazi szerelem, azt is olyan magától értetődőnek vette, ahogy azt gondolom, egyetlen nő sem tenné. Egy szerelmes ember nem így viselkedik, nem ennyire hűvös, nem így éli meg az érzelmeket.
Nem mondom, hogy nem tetszett a regény érzelmi ábrázolása, mert nagyon is tetszett, mivel nem volt szokványos, és nyilván egy krimi esetében ez a vonal nem is annyira lényeges, sőt a többivel összehasonlítva, már így is elég nagy hangsúlyt fektettek az érzelmekre. Csak a szerző neve kapcsán felmerült bennem pár kérdés, és ezekben láttam a kételyeim igazolását. Aztán ki tudja, talán tévedek, és mégis egy nő áll a háttérben, én pedig csak túlgondoltam az egészet. Ami azonban biztos, hogy Roboz Lénának se híre, se hamva a neten...
Sára karakterét – már ha kizárjuk az imént leírtakat – sikerült nagyon eltalálnia az írónak. A jelleme annyira összetett és sajátos, hogy kimondottan szerettem a fejében lenni. Az élete nem habos torta, még a boldog gyermekkora ellenére sem. Nem egy elkényeztetett csitri, aki csak magával foglalkozik. Az a szociális érzékenység, amivel az indiai helyzetet kezelte, nagyon szimpatikussá tette mindjárt az elején. Igen, a szerelmi élete meglehetősen kusza, de melyik huszonévesé nem az?
Emellett annyira természetes jelenség, ami a sok NA regény hősei után kész felüdülés. Nincsenek manírjai, nem játszadozik a férfiakkal, pedig a külseje alapján megtehetné. Az erkölcsi szilárdsága és megdönthetetlen igazságérzete pedig bámulatra méltó. Hihetetlen bátorsággal vetette bele magát ebbe az ügybe, és az, hogy soha nem ingott meg, jóllehet, egy bizonyos ponton már nagyon szeretett volna túl lenni az egészen, szintén nagyon tetszett.
Egyetlen dolog viszont határozottan zavart a regényben, és az az volt, hogy csaknem minden férfi egy Adonisz a történetben, és minden nő karcsú, hosszú hajú és gyönyörű. Nem tudom, talán csak én nem járkálok a megfelelő helyeken, de ennyi szép emberrel szerintem egy év alatt sem találkozom, mint amennyit Roboz Léna felvonultatott a könyvében. Jó, persze, értem én, amikor egy-egy történet szereplőit magam elé idézek gondolatban, akkor előttem sem csúnya emberek jelennek meg. De mivel ez egy politikai krimi, aminek lássuk be, akár még igazságtartalma is lehet, kicsit zavaró ez a sok szépség. Főként, ha a Balkán is szóba kerül, ugyanis ott vezető pozícióban nem sok szemet gyönyörködtető férfi él, persze ízlések és pofonok. Mondjuk, ha azt nézem, hogy ez volt az egyetlen zavaró tényező a könyvben, akkor ez még mindig csak apróságnak tűnik.
Összegezve, ez egy nagyon jó kis krimi, ami kiszakított a hétköznapokból és ráébresztett arra, milyen élvezetes egy olyan történetet olvasni, amiben nincsenek előre leosztva a szerepek, és minden pillanatban történhet valami. Mindenkinek csak ajánlani tudom, mivel még a hibái ellenére is kedvenc lett nálam! És bár nem szeretem, hogy manapság mindenből sorozatot adnak ki, de ez esetben mégis remélem, hogy lesz folytatása Sára történetének, mivel szerintem bőven lehetne még mit írni az ő karakterével a középpontban!
Tóth Sára, a húszas éveiben járó újságírónő, egy diplomata lányaként sok országban sok mindent látott és tapasztalt. Élt Indiában, és a Balkán több országában, éppen emiatt talán keményebb, mint a kortársai. Az elmúlt évben azonban nem teljesített valami jól az újságnál, mivel Szerbiában élő, svéd származású szerelmével többnyire csak éjjel tudnak beszélgetni, és ez meglehetősen rányomja a bélyegét a munkájára. Emiatt a főnöke már nem bízik benne, és jelentős feladatokat nem ró ki rá. Azonban amikor az egyik nagy cég bejelenti, hogy a könyvvizsgáló problémát talált a tavalyi könyvelésükben, Sára kapja meg a lehetőséget, hogy az egyik szabadságon lévő munkatársa helyett részt vegyen a sajtótájékoztatón. Az egész ügy már messziről bűzlik, és ahogy Sára mind jobban beleássa magát, úgy egyre több mocsok kerül a felszínre. A lány kapcsolatainak és kitartásának köszönhetően egyre több dologra derül fény, és hamarosan a Balkánon találja magát, ahol a dolgok eldurvulnak. Érdekek és ellenérdekek feszülnek egymásnak, az egész középpontjában pedig ott áll Sára, aki még akkor sem hajlandó meghajolni, amikor az élete a tét.
A történet nagyon szövevényes, és bevallom, az elején egészen belezavarodtam a sok névbe, de ahogy egyre haladt előre a történet, úgy lettek egyre ismerősebbek a nevek is. Bár az egyik legviccesebb dolog az volt olvasás közben, amikor egy, a regény elején megemlített szereplőről gondolatban eldöntöttem, hogy egy alacsony, merev, szemellenzős ötvenes lehet, aztán úgy a közepe táján kiderült, hogy egy fiatal, magas, sportos srácról beszélünk. Valahogy a tulajdonságai alapján másra számítottam, de éppen ezért ő volt a legkellemesebb meglepetés a könyvben. Azt azonban még mindig nem tudtam eldönteni, hogy az író fogalmazott homályosan, vagy egyszerűen csak én tévedtem.
De visszatérve a cselekményhez, lenyűgözött az, amilyen bátran a korrupció témájához nyúlt az író! Egy ilyen, nagyon is aktuális témát ilyen nyíltan és ilyen éleslátással kezelni, elég merész dolog. A könyv olvasása közben többször is meglódult a képzeletem, elkezdtem hasonlóságokat keresni a regény és a valóság között, és bár konkrét esetet nem találtam, amire ráhúzható lenne a teljes történet, de számos olyan elemet igen, ami – ahogyan az a borítón is olvasható – maga a mai magyar valóság. Azok a jobbra-balra való kifizetések, furcsa lepapírozások, eltűnt milliók, hirtelen vezetőségváltások, a valódi felelősök elrejtése, és hogy sok esetben mit sem sejtő kis halakkal vitetik el a balhét, nagyon is ismerősek. Nem szeretnék politizálni, de mindenesetre nagyon elgondolkodtató olvasmány volt, amit talán azzal az indíttatással is kézbe lehet venni, hogy az ember szembesüljön vele, ez nem fikció, ezek a dolgok jelen vannak a mindennapi életünkben, és semmi sem fog változni mindaddig, amíg nem nézünk ezzel szembe, és nem teszünk ellene.
Bár többnyire női szemszöget kapunk, még a szerelmi szál sem szirupos, ami számomra bár üdítő, mégis nagyon furcsa. Valahogy annyira tárgyilagos, és racionális, ami miatt eltöprengtem azon, vajon ki is lehet az író valójában. A Roboz Léna egyértelműen nem egy valós név, az írásmód pedig inkább egy férfira utal, semmint egy nőre. Ez főként az érzelmi konfliktusok leírásán követhető nyomon. Bár Sára és az apja közötti kapcsolat talán arra engedne következtetni, hogy valóban egy nő áll a történet mögött, aki ezt a kötődést megélte, ám számomra ez nem volt meggyőzően megírva. Hiányzott az egészből az a fajta gyengéd szeretet, amit a maga teljességében csak egy kislány élhet meg az apukájával kapcsolatban, és ami akkor is kitart, amikor az apuka tetteiről lehull a lepel, és kiderül, a fényes páncél csak egy esendő embert takar. Ám nem ez az egyetlen eleme a könyvnek, ami elgondolkodtatott az író neme kapcsán.
A szerelmi kapcsolatok ábrázolása volt az, ami miatt komoly kétségeim támadtak. Ugyanis Sára furcsa módon reagál mind a nős szeretője dolgaira, mind a későbbi szerelemre, és ez esetben nem hinném, hogy csupán annyiról lenne szó, hogy egy nagyon kemény női karaktert kapunk, aki roppant céltudatos. Itt is azok a tipikus női dolgok hiányoztak, amiket talán csak mi nők veszünk észre, mivel sajnos vagy nem sajnos, valóban igaz az, hogy bennünket többnyire az érzelmeink vezetnek. Ez azonban Sára esetében nem így volt. Annyira hideg fejjel folytatott viszonyt a nős barátjával, majd amikor beköszöntött az életébe az igazi szerelem, azt is olyan magától értetődőnek vette, ahogy azt gondolom, egyetlen nő sem tenné. Egy szerelmes ember nem így viselkedik, nem ennyire hűvös, nem így éli meg az érzelmeket.
Nem mondom, hogy nem tetszett a regény érzelmi ábrázolása, mert nagyon is tetszett, mivel nem volt szokványos, és nyilván egy krimi esetében ez a vonal nem is annyira lényeges, sőt a többivel összehasonlítva, már így is elég nagy hangsúlyt fektettek az érzelmekre. Csak a szerző neve kapcsán felmerült bennem pár kérdés, és ezekben láttam a kételyeim igazolását. Aztán ki tudja, talán tévedek, és mégis egy nő áll a háttérben, én pedig csak túlgondoltam az egészet. Ami azonban biztos, hogy Roboz Lénának se híre, se hamva a neten...
Sára karakterét – már ha kizárjuk az imént leírtakat – sikerült nagyon eltalálnia az írónak. A jelleme annyira összetett és sajátos, hogy kimondottan szerettem a fejében lenni. Az élete nem habos torta, még a boldog gyermekkora ellenére sem. Nem egy elkényeztetett csitri, aki csak magával foglalkozik. Az a szociális érzékenység, amivel az indiai helyzetet kezelte, nagyon szimpatikussá tette mindjárt az elején. Igen, a szerelmi élete meglehetősen kusza, de melyik huszonévesé nem az?
Emellett annyira természetes jelenség, ami a sok NA regény hősei után kész felüdülés. Nincsenek manírjai, nem játszadozik a férfiakkal, pedig a külseje alapján megtehetné. Az erkölcsi szilárdsága és megdönthetetlen igazságérzete pedig bámulatra méltó. Hihetetlen bátorsággal vetette bele magát ebbe az ügybe, és az, hogy soha nem ingott meg, jóllehet, egy bizonyos ponton már nagyon szeretett volna túl lenni az egészen, szintén nagyon tetszett.
Egyetlen dolog viszont határozottan zavart a regényben, és az az volt, hogy csaknem minden férfi egy Adonisz a történetben, és minden nő karcsú, hosszú hajú és gyönyörű. Nem tudom, talán csak én nem járkálok a megfelelő helyeken, de ennyi szép emberrel szerintem egy év alatt sem találkozom, mint amennyit Roboz Léna felvonultatott a könyvében. Jó, persze, értem én, amikor egy-egy történet szereplőit magam elé idézek gondolatban, akkor előttem sem csúnya emberek jelennek meg. De mivel ez egy politikai krimi, aminek lássuk be, akár még igazságtartalma is lehet, kicsit zavaró ez a sok szépség. Főként, ha a Balkán is szóba kerül, ugyanis ott vezető pozícióban nem sok szemet gyönyörködtető férfi él, persze ízlések és pofonok. Mondjuk, ha azt nézem, hogy ez volt az egyetlen zavaró tényező a könyvben, akkor ez még mindig csak apróságnak tűnik.
Összegezve, ez egy nagyon jó kis krimi, ami kiszakított a hétköznapokból és ráébresztett arra, milyen élvezetes egy olyan történetet olvasni, amiben nincsenek előre leosztva a szerepek, és minden pillanatban történhet valami. Mindenkinek csak ajánlani tudom, mivel még a hibái ellenére is kedvenc lett nálam! És bár nem szeretem, hogy manapság mindenből sorozatot adnak ki, de ez esetben mégis remélem, hogy lesz folytatása Sára történetének, mivel szerintem bőven lehetne még mit írni az ő karakterével a középpontban!
A könyvet köszönöm az Athenaeum Kiadónak!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése