Chanda Hahn – Balszerencsés tündérmese 2. – Tükröm, tükröm...

Nagyon vártam a sorozat második részét. Az előző kötet után annyi, de annyi kérdés merült fel bennem, amire válaszokat szerettem volna kapni, és nem kis örömömre többet is kaptam, mint amire számítottam.

"Ez mostantól kezdve másképp lesz."

Chanda Hahn – Balszerencsés tündérmese 2. – Tükröm, tükröm...

Mina Grime eddig sikeresen túl van már pár küldetésen, és úgy tűnik, egyre leleményesebben talál megoldást a mesékhez. De ahogy a lány egyre ügyesebb, a Történet is egyre nehezebb kihívások elé állítja. Mina érzi, hogy sokkal nehezebb és félelmetesebb dolgokkal kell megbirkóznia, mint korábban. Úgy tűnik, Jared mindent megtesz, hogy elnyerje Mina bizalmát, ennek ellenére az őt körüllengő titokzatosság éberségre kényszeríti a lányt. Legújabb küldetésében a barátai játsszák a főszerepet, de korántsem olyan leosztásban, ahogy azt Mina először gondolta. Közben emberek tűnnek el titokzatos módon, köztük Jared is. És míg Mina próbál szembeszállni a Történettel, elveszíti legerősebb fegyverét, a Gimoire-t. A lány kénytelen teljesen egyedül szembenézni a fenyegetéssel, és úgy tűnik, a mese megoldása csak olyan áron valósulhat meg, ha Mina megbirkózik vele, hogy szerelme, Brody a legjobb barátnője karjaiba fut. Amikor már minden veszni látszik, Mina szerettei veszélybe kerülnek, és a lány már abban is kételkedik, hogy ő túléli-e a próbát. Végső elkeseredésében felteszi a jól ismert kérdést: Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken?

Az előző könyv végén, nagyon sok kérdésre nem kaptunk választ. Ami miatt szerintem mind ettük a kefét, hogy mikor jön már a következő rész. A sorozat nem hazudtolja meg magát, mivel rögtön a könyv elején belesodródunk egy mesébe, méghozzá az Aranyfürtöcske és a három medve című történetet próbáljuk meg Minával együtt túlélni. Azért is használom a túlélni szót, mert nagyon nagy mázlija volt, hogy sikerült megoldania, elvégre ezek a medvék nem a zabkását akarták megenni. De nem pihenhetünk, mert szinte azonnal belecsöppenünk egy új mesébe. Egy modern Hófehérke történetet kapunk, amibe olyan érdekes csavarokat ír Hahn, amire egyáltalán nem számítottam.

Ez a kötet sokkal jobban volt felépítve, mint az előző rész. Nagyon örülök, hogy a sorozat beváltotta a hozzáfűzött reményeim. Mindent megkapunk, amit szeretnénk. Sőt még többet is. Harc, menekülés, halálközeli élmény, sok-sok izgalom, egy elveszett Grimoire.

"Sajnálom, Jared! Bárcsak elmondanád az igazat! Mert ahol az igazság, ott megjelenik a bizalom. És most, ebben a pillanatban nem bízom benned."

Végre megtudjuk Jaredről kicsoda, és érnek minket nagy meglepetések, főleg a vége felé. Nem szeretném elárulni a csattanót, de ne dőljünk be az első kis megállapításnak. Jared még mindig szimpatikusabb nekem és egyre jobban megkedveltem. A szemtelen lókötő, akire mégis lehet számítani, annak ellenére, hogy ezt Mina rengeteg alkalommal nem veszi észre. Azt hiszem, hivatalosan is letettem a voksom Jared mellett, és remélem Mina végre meglátja benne a pasit, mert jelenleg még mindig annyira Brody lebeg a szeme előtt, hogy senkit nem vesz észre miatta. Nagyon tetszett, hogy ebben a részben Jared többet szerepelt. Igaz, néha nem mond el mindent, de annak fényében, ami később kiderült róla teljesen megértem.

"Ha legközelebb elesel, próbáld meg nem magaddal hozni az egész erdőt."

Brody számomra még mindig egy unalmas, lapos, sótlan srác, ezért tulajdonképpen örültem is, hogy a szerelmi szál nem volt hangsúlyos. Míg az első részben aktívan részt vett a történésekben, úgy ebben a mesében inkább csak szemlélő volt, aki sodródott az árral. Afféle kellékszereplő.
Nanben csalódtam kissé. Néha annyira arrogánsan és bulimániásan viselkedett, hogy szívesen megráztam volna, térjen végre magához. Lehetséges, hogy a mese hatása volt, de rendszeresen irracionálisan viselkedett. Ahhoz képest, hogy Mina a legjobb barátnője, elég sokszor megfeledkezett erről, és oltári bunkó volt.

Mina karaktere elsöprő volt. Kezdetben úgy tűnhet nekünk, hogy hisztizik és önzően viselkedik, de Hanh fantasztikusan ábrázolja azt a nyomást ami Minára nehezedett. Nem könnyű egy ilyen örökséget kezelni. Féltékeny volt és dühös azokra az emberekre, akiknek normális az élete? Igen, de azt hiszem nincs olyan ember, aki könnyen el tudná azt fogadni, hogy innentől a Történet uralja a további sorsát, és állandó veszélyben az élete. Annak ellenére, hogy dühös és féltékeny, mégis kitartó és elszánt. Mert ott van benne az a félelem, hogyha ő feladja, akkor az egész az öccsére száll. A könyv végén pedig a viselkedésével hatalmasat nőtt a szememben.

Összességében sokat fejlődött, mind a történet, mind az írásmód. Sokat megtudhattunk a Történetről magáról. Felbukkannak a Grimmek ellenségei is. Meglepetések értek, mert sokszor nem is az volt a „rosszfiú”, akire számítottam. A mese fordulatai meglepőek voltak, így az érdeklődésemet sikerült végig fenntartania.
Negatívumnak azt tudnám mondani, hogy kicsit rövidnek éreztem a könyvet, és miért is nincs már itt a harmadik rész?

A vége határozottan folytatásért kiált! Mindenkinek bátran ajánlom.

"Ez a Grimm többé nem követi a szabályokat!"